Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

11:16

Anyamedve tűnt fel bocsával Szeben megyében

10:40

Forr a levegő Csíkszeredában: először jön a Steaua

10:20

„Kilakoltatják” a sepsiszentgyörgyi varjakat

09:45

A Plaza M bemutatja a Kidopolist, Marosvásárhely első interaktív játszóterét!

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Két autó ütközött, egyik jármű felborult

Széfet loptak egy Hargita megyei lakásból

Saját lakásán szervezett drogpartikat egy rendőr

Eszméletlen állapotban volt a roncsok közül kiszabadított nő

Az utcán támadt emberre a medve

Bántalmazásig fajuló konfliktus egy kutyatartó és lakótelepi szomszédja között

Zöldövezetet alakítottak ki, ám ezt nem becsülték meg a lakók

Víz- és szennyvízhálózat épül Piricskén

Crin Antonescu támogatására kérte a romániai magyarokat Kelemen Hunor

Elsorvasztanák a székelyudvarhelyi helyi rendőrséget?

Amikor a belső tűz is élénkebben lobog

A tűzugrást már nem gyakorolják Székelyföldön. Fotónk öt éve Gyergyóremetén készült, ahol felelevenítették ezt a népszokást

Fotó: Pethő Melánia

Bár a csillagászati naptárban június 21-re esik a nyári napforduló, régebb június 24-én, azaz Keresztelő Szent János napját tartották az év leghosszabbjának, és a néphagyományban is így szerepel. Hogy még bonyolultabb legyen a helyzet, egyes kalendáriumokban János helyett Ivánt találjuk, és a hónap is róla van elnevezve, de tulajdonképpen ugyanazon személyről van szó. Az utóbbi némi szlávos beütésre utal, de még az igen korai időkből, amikor eleink „Bizánc jelével” kacérkodtak.

Kocsis Károly

2023. június 24., 08:142023. június 24., 08:14

2023. június 24., 08:262023. június 24., 08:26

Jeles, felsőcsernátoni születésű, 18. századi tudósunk, Bod Péter azzal magyarázza a júniusi hónap nevét, hogy „mivel Keresztelő Sz. János napja ebben az Hónapban esik, Jánost pedig a Magyarok régen mondották Joánnak, Ivánnak; és így Jánosról nevezvén vagy Joánról az Hónapot, az Iváni nevezet maradott rajta.” Ezenkívül még nevezték Szent János-hónak is, továbbá Kaszálónak, Kaszálatnak, Nyárelőnek, Érlelés havának, Napisten havának Gödölyetor havának, Hatodhónak és Pirulónak is, hogy csak az ismertebbeket említsük. És mivel a nyári napforduló ünnepéről van szó, természetesen a hozzá kapcsolódó hiedelem- és szokásvilág is a tisztító erejű, gonoszűző tűzzel kapcsolatos.

Az ekkor gyújtott tűzről azt tartották, megvéd a köd, a jégeső és a dögvész ellen, elősegíti a jó termést, no meg a termékenységet.

Az egyház természetesen igyekezett ezt az evangéliumokból megmagyarázni, de kétségtelen, hogy ősi rituálé átmentéséről beszélhetünk. Az egyik korábbi lexikon ezt ki is mondja: „ősrégi ünnep abból a korból, amikor a később oly fényes Róma nem volt egyéb pásztorok szegényes településénél a Palatinuson. Tisztuló, engesztelő ünnep vala Peles istennő tiszteletére: kölesből készült kalácsot és tejet áldoztak neki, aztán zene mellett szalmakazalokat gyújtottak meg, melyet a pásztorok átugrottak, sőt a nyájakat is áthajtották rajta, hogy azok megtisztuljanak.”

A szertartásos tűzugrásnak egészség- és szerelemvarázsló célzatot is tulajdonítottak. Hogy miért, arra talán Viski Károly adja a legfrappánsabb magyarázatot: „A nyári napfordulat idején, amikor a tűzistenség a Nap képében újra elhatalmasodik, az a belső tűz is élénkebben lobog, amelynek tűzhelye az emberi szív. Ott is beáll ilyenkor a napforduló, azaz

a tűzünnep egyben szerelmi ünnep is.”

Ezért aztán a tűzugrás alatt párosító, kiházasító dalokat is énekeltek. A lányok ügyességéből azt is kikövetkeztették, hogy ki megy előbb férjhez.

A tűzugrástól az angyalozásig

Mára a Szent Ivánhoz kapcsolódó tüzes, harsány nótázással párosuló ceremóniák szokása mifelénk is kiment divatból (a Kárpát-medence északi és déli peremvidékein maradt fenn legtovább), főleg a folyamatos tiltások eredményeként.

A csíkdelnei Szent János-templom

Fotó: Fodor István/Székely Kalendárium

Az egyik székelyföldi rendszabály például előírta, „Szent János estin a virrasztótétel semmiképpen nem engedtetik éppen éjfélig, annál inkább hajnalig vagy virradtig, hanem csak késő vacsorakorig, amikor az ember le szokott nyugodni ágyában. Az pedig tisztességesen és becsületesen légyen.”

A már említett Bod Péter azonban a maga korában még imigyen foglalta össze a lényegét:

„1. A gyermekek szemetet, csontot egybeszednek, hogy ezt megégessék, és füstöt csináljanak, amelynek az okát tartják, hogy a tájba a pogányok körül tüzet szokjanak volt tenni, hogy a kígyók ne szaporodjanak ott. Minthogy ez Szent János napja tájában szokott lenni, a keresztények... a tájban tüzeket tettek, azokat általszökdösték, és azt kívánták, hogy minden szomorúságuk égjen el.
2. Égő üszköket szoktak kezekben hordozni, és azokkal a határokat kerülni, azt gondolván, hogy így áldatik meg az ő földeiknek termése.
3. Némelyek hegyeken ezen a napon kerekeket forgatnak, amelyek azt jelentik, hogy a nap már az égen felső pontjára hágott, és minden dolgok változnak.”

A tüzet azért ugrották át, hogy ne legyenek rühesek, tetvesek, bolhások. Azt tartották, aki megtapossa, annak a vaktetű, vagyis a fagyásból származó viszketegség nem szántja fel a talpát. A gyermeküket vesztett fiatalasszonyok a tűz körül álló gyermekeknek gyümölcsöt osztogattak, de ők maguk nem ehettek belőle.

A tűzbe hányt és kikapart gyümölcsöt eltették, és később, szükség esetén torok- és hasfájásra ellen adagolták.

Ha a tűzugrást már nem is gyakorolják Székelyföldön, Balázs Lajos néprajzkutató Csíkszentdomokoson és Csíkmadarason rábukkant az angyalozás emlékeire. Ez amolyan énekes-dramatikus, ma is élő vallásos szokás, amikor lánygyermekek köszöntik a nap szentjét, végigjárva a tízeseket, illetve rózsafüzér-társulati körzeteket.

Tekerőpatak madártávlatból

Fotó: Fodor István/Székely Kalendárium

Régebb előfordult, hogy egy hétig járták a falut, „szentjánosoztak”, amíg mindenhová el nem értek; az asszonyok a napján zöld sátorban imádkoztak. Csíkdelne búcsúnapján is az asszonyok zöld ágakból rögtönzött sátrakban virrasztottak imádkozva, vagy bent háltak a templomban, hallgatván „a Jordán vizének zúgását”.

A havasi kalibás tánc, havasi gyűlés is jó táncalkalom volt. Nyár elején, május végén és június 10. körül a gyimesi csángók, akiknek a legelőjük nincs közel a házhoz, „kiköltöznek a kalibához”, a második szállásra, amely valamelyik patak fejében a hegyen van. Itt kaliba (nyári szállás), istálló és pajták vannak, és gondozzák, legeltetik az állatokat őszig, Szent Mihály napjáig. Egyes helyeken, ahol közbirtokra épülnek a kalibák, valóságos kolóniák alakultak ki. Egy csoportban 10–15 kaliba is van.

A nyári szálláson nagyon unatkoztak a fiatalok, ezért főleg üllőünnepeken néha délután vagy estefelé fejés és pornyálás után „esszegyűltek”, cserkabaláztak, lábhintáztak és táncoltak. Egyes helyeken, így a Feketeerdőn volt hegedűs is, máshol citerára, nyírfakéregre, furulyára táncoltak. A meghívás úgy történt, hogy „áthuhejtoztak” (kiabáltak) egyik kalibától a másikhoz, egyik „bitkóról” a másikra. Főleg Szent János napján és Szent Péter napján tartották ezeket a táncokat. A hatvanas évek óta, mivel a fiatalok nagy része ipari munkát végez, és nem kalibázik, ezek a táncalkalmak is kimaradtak.

(Tankó Gyula: Gyimesi szokásvilág, 1996)

Varázserejű gyógynövények

Szent György után ezt tartották a második legjelentősebb „boszorkányos” napnak. A Gyimesekben Szent Iván éjjelén keresztet rajzoltak az istállóajtóra „a gonosz szépasszony eltávolítására”, mert neki tulajdonították, ha a tehénnek elapadt a teje vagy csökkent a tej zsírtartalma. De ráfogták azt is, ha a lovat reggel izzadtan találták az istállóban; azt mondták, éjszaka meglovagolta, „befonta a sörényét”.

korábban írtuk

Jövőtől szabadnap lesz vízkereszt és Keresztelő Szent János napja is

Elfogadta szerdán a képviselőház azt a törvénytervezetet, amely hivatalos munkaszüneti nappá nyilvánítja Romániában január 6-át és 7-ét, azaz vízkereszt napját és a keleti kereszténység karácsonyát.

Egyes, a Szent Iván éjjelén szedett gyógynövényeknek varázserőt tulajdonítottak (a tűzbe is dobtak belőlük), mint például az ilyenkor „megszólaló” és az egészség titkát eláruló aranyos pátrácnak (páfránynak), az ördögűzésre is használt közönséges orbáncfűnek vagy a tisztesfűnek. Az ilyenkor gyűjtött gyógynövényeknek eleve nagyobb hatóerőt tulajdonítottak – nem véletlenek az olyan népi megnevezések, mint a Szent Iván füve, Szent Iván seprűje, Szent Iván virága, szentjánosfü(ve), Szent János kenyere, Szent János-virág stb. Azt tartották,

akkor van a legjobb ereje, aztán má’ változik.

Xántus János kalendáriumából megtudjuk azt is, milyen növényeket érdemes szedni ekkor: a papsajt, hársfa, bodza, árnika, szarkaláb, pipacs, ziliz virágát; az árnika, csalán, cseresznye, üröm, málna, szamóca levelét; az aranyvirág, ezerjófű, somkóró, orbáncfű, szappanfű, aranyrozs virágos, föld feletti részét.

Az ortodox egyházban helyenként ma is szokás a virágszentelés, a katolikus egyházban pedig a tűzszentelés.

A gazda szemével

A gyógynövényeket már csak azért is ildomos (volt) leszedni Szent Jánosra virradólag, mert az alcsíki falvakban rendszerint a napján kezdték el a kaszálást, általában közösen, kalákában. A juhtartó gazdák ilyenkor kimentek az esztenára, és megmérték, mennyi tejet adnak a jószágok. Korondon „amelyik juh kiadta az egy deciliter tejet, arra a major megfizette a megegyezés szerinti teljes sajt- és ordamennyiséget. Ha valamelyik juh ennél kevesebbet (háromnegyed vagy fél decilitret) adott, annyival kevesebb köccséget adott a major” – tudjuk meg Barabás Lászlótól.

A majorok számára az volt íratlan szabály, hogy Szent János napjáig a fele sajt- és ordamennyiséget fizessék meg a gazdáknak.

Ha nem sikerült, úgy tartották, a nyár hátralevő felében sem tudnák egészében megfizetni. (A sófalvi és parajdi gazdák Szent György-napján ellenőrizték juhok tejmennyiségét.)

A Gelence és Ozsdola között meghúzódó Hilib

Fotó: Kocsis Károly

De régi emberek nem csak emiatt figyeltek erre a napra. Korondon, Pálpatakán és Szovátán még a múlt század végén is azt tartották, ha e napon esik az eső, akkor a gyümölcs férges, nyüves lesz abban az esztendőben; Siklódon, Felsősófalván és Korondon pedig azt, ha esik az eső, nem lesz krumplitermés, a pityóka elrohad a földben. Igaz, a korondi Imre Lajos 1902-ben a következőt jegyezte fel Imre Gergely imakönyvébe: „Szent János napján az egész nap hullot az esö. De azért is pityoka elég let…”

A régiek tapasztalata szerint ezen a napon szakad meg a gabona gyökere, ezentúl már nem nő, csak érik, de a gyom sem nyomja el többé a növényt. Ha kukorica már eléri a szekér- vagy talyigatengelyt, „akkor még lesz valami belőle”, de úgyszintén jó kukoricatermés várható, ha a zádokfa (hárs) ki van már virágozva.

Aki a káposztáját ezen a napon megkapálja, vagy legalább a kapát meghordozza közötte, nagy fejekre számíthat.

Az ezen a héten kikelt csirkékből jó tojók lesznek – ha csak a gazdasszony ki nem szemeli magának korábban. Portik Irén a nagyszüleitől jegyzett le pár időjárás-regulát: „Jánosig ha kakukk szól,/ Áldás a gabonából; János-nap esője/ Kitart negyednap estére; János-napi eső után/ Nem nő a dió a fán.

korábban írtuk

Szent János-napi angyalozás Madarason

Csíkmadaras utcáit június 24-én már reggel hat órakor csoportosan vonuló gyermekek és lombsátrak, azaz „kalibák” mellett várakozó asszonyok töltötték be. Ők azok, akik évről évre éltetik az angyalozás szokását a faluban.

Végül két, Szent Jánossal kapcsolatos mondásra emlékeztetnénk olvasóinkat. Az egyik arra a bizonyos „áldomásra” vonatkozik, ami társaságokban elszéledés előtt, az utolsó pohár kínálásakor szokott elhangzani. Ez onnan ered, hogy a legenda szerint Szent János ártalom nélkül ürítette ki a méregpoharat. Ilyenkor jusson eszünkbe az is, hogy a Szent János pohara bizony gyakran megárt: azaz a hosszas búcsúzkodásnak könnyen ittasság lehet a vége!

Székelyföldön, Csángóföldön és a Barcaságban a következő helységekben szenteltek templomot vagy kápolnát Keresztelő Szent János születésnapja tiszteletére: Bögöz, Brassó (ferences templom), Csíkbánkfalva (altízesi kápolna), Csíkdelne, Gyimesfelsőlok (alszegi harangláb), Háromkút, Hilib, Homoródfürdő, Lövéte (Kirulyfürdő), Marosvásárhely (belvárosi Keresztelő Szent János-templom), Magyarcsügés, Parajd, Szőkefalva, Szentivánlaborfalva, Tekerőpatak.

Csíkszék Udvarhelyszék Marosszék Gyergyószék Háromszék