Az egyház természetesen igyekezett ezt az evangéliumokból megmagyarázni, de kétségtelen, hogy ősi rituálé átmentéséről beszélhetünk. Az egyik korábbi lexikon ezt ki is mondja: „ősrégi ünnep abból a korból, amikor a később oly fényes Róma nem volt egyéb pásztorok szegényes településénél a Palatinuson. Tisztuló, engesztelő ünnep vala Peles istennő tiszteletére: kölesből készült kalácsot és tejet áldoztak neki, aztán zene mellett szalmakazalokat gyújtottak meg, melyet a pásztorok átugrottak, sőt a nyájakat is áthajtották rajta, hogy azok megtisztuljanak.”

A szertartásos tűzugrásnak egészség- és szerelemvarázsló célzatot is tulajdonítottak. Hogy miért, arra talán Viski Károly adja a legfrappánsabb magyarázatot: „A nyári napfordulat idején, amikor a tűzistenség a Nap képében újra elhatalmasodik, az a belső tűz is élénkebben lobog, amelynek tűzhelye az emberi szív. Ott is beáll ilyenkor a napforduló, azaz

Ezért aztán a tűzugrás alatt párosító, kiházasító dalokat is énekeltek. A lányok ügyességéből azt is kikövetkeztették, hogy ki megy előbb férjhez.

A tűzugrástól az angyalozásig

Mára a Szent Ivánhoz kapcsolódó tüzes, harsány nótázással párosuló ceremóniák szokása mifelénk is kiment divatból (a Kárpát-medence északi és déli peremvidékein maradt fenn legtovább), főleg a folyamatos tiltások eredményeként.

Ha a tűzugrást már nem is gyakorolják Székelyföldön, Balázs Lajos néprajzkutató Csíkszentdomokoson és Csíkmadarason rábukkant az angyalozás emlékeire. Ez amolyan énekes-dramatikus, ma is élő vallásos szokás, amikor lánygyermekek köszöntik a nap szentjét, végigjárva a tízeseket, illetve rózsafüzér-társulati körzeteket.

Varázserejű gyógynövények

Szent György után ezt tartották a második legjelentősebb „boszorkányos” napnak. A Gyimesekben Szent Iván éjjelén keresztet rajzoltak az istállóajtóra „a gonosz szépasszony eltávolítására”, mert neki tulajdonították, ha a tehénnek elapadt a teje vagy csökkent a tej zsírtartalma. De ráfogták azt is, ha a lovat reggel izzadtan találták az istállóban; azt mondták, éjszaka meglovagolta, „befonta a sörényét”.

korábban írtuk

Jövőtől szabadnap lesz vízkereszt és Keresztelő Szent János napja is

Elfogadta szerdán a képviselőház azt a törvénytervezetet, amely hivatalos munkaszüneti nappá nyilvánítja Romániában január 6-át és 7-ét, azaz vízkereszt napját és a keleti kereszténység karácsonyát.

Egyes, a Szent Iván éjjelén szedett gyógynövényeknek varázserőt tulajdonítottak (a tűzbe is dobtak belőlük), mint például az ilyenkor „megszólaló” és az egészség titkát eláruló aranyos pátrácnak (páfránynak), az ördögűzésre is használt közönséges orbáncfűnek vagy a tisztesfűnek. Az ilyenkor gyűjtött gyógynövényeknek eleve nagyobb hatóerőt tulajdonítottak – nem véletlenek az olyan népi megnevezések, mint a Szent Iván füve, Szent Iván seprűje, Szent Iván virága, szentjánosfü(ve), Szent János kenyere, Szent János-virág stb. Azt tartották,

Xántus János kalendáriumából megtudjuk azt is, milyen növényeket érdemes szedni ekkor: a papsajt, hársfa, bodza, árnika, szarkaláb, pipacs, ziliz virágát; az árnika, csalán, cseresznye, üröm, málna, szamóca levelét; az aranyvirág, ezerjófű, somkóró, orbáncfű, szappanfű, aranyrozs virágos, föld feletti részét.

Az ortodox egyházban helyenként ma is szokás a virágszentelés, a katolikus egyházban pedig a tűzszentelés.

A gazda szemével

A gyógynövényeket már csak azért is ildomos (volt) leszedni Szent Jánosra virradólag, mert az alcsíki falvakban rendszerint a napján kezdték el a kaszálást, általában közösen, kalákában. A juhtartó gazdák ilyenkor kimentek az esztenára, és megmérték, mennyi tejet adnak a jószágok. Korondon „amelyik juh kiadta az egy deciliter tejet, arra a major megfizette a megegyezés szerinti teljes sajt- és ordamennyiséget. Ha valamelyik juh ennél kevesebbet (háromnegyed vagy fél decilitret) adott, annyival kevesebb köccséget adott a major” – tudjuk meg Barabás Lászlótól.

Ha nem sikerült, úgy tartották, a nyár hátralevő felében sem tudnák egészében megfizetni. (A sófalvi és parajdi gazdák Szent György-napján ellenőrizték juhok tejmennyiségét.)

Az ezen a héten kikelt csirkékből jó tojók lesznek – ha csak a gazdasszony ki nem szemeli magának korábban. Portik Irén a nagyszüleitől jegyzett le pár időjárás-regulát: „Jánosig ha kakukk szól,/ Áldás a gabonából; János-nap esője/ Kitart negyednap estére; János-napi eső után/ Nem nő a dió a fán.

korábban írtuk

Szent János-napi angyalozás Madarason

Csíkmadaras utcáit június 24-én már reggel hat órakor csoportosan vonuló gyermekek és lombsátrak, azaz „kalibák” mellett várakozó asszonyok töltötték be. Ők azok, akik évről évre éltetik az angyalozás szokását a faluban.

Végül két, Szent Jánossal kapcsolatos mondásra emlékeztetnénk olvasóinkat. Az egyik arra a bizonyos „áldomásra” vonatkozik, ami társaságokban elszéledés előtt, az utolsó pohár kínálásakor szokott elhangzani. Ez onnan ered, hogy a legenda szerint Szent János ártalom nélkül ürítette ki a méregpoharat. Ilyenkor jusson eszünkbe az is, hogy a Szent János pohara bizony gyakran megárt: azaz a hosszas búcsúzkodásnak könnyen ittasság lehet a vége!