Ambrus Tibor: amikor egy új polgármester belép a hatalomba, azt hiszi, hogy a tudást is megkapta hozzá

– Tizenöt esztendeje jár Magyarországról rendszeresen Székelyföldre, ahol szervezetfejlesztési tanácsokat ad. Hogyan került képbe Székelyföld?

– Engem küldtek. Amikor Székelyudvarhelyen megalakult a tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskolájának (MÜTF) kihelyezett tagozata, megkeresett a rektor, hogy jöjjek tanárokat betanítani; meg egyébként sincs itt menedzsment szakember, ezért jöjjek le, és ez legyen egyfajta hazafias kötelességem. Még emlékszem: Segesvárig vonattal utaztam (mindössze egy sporttáskányi csomaggal), oda pedig kijöttek értem. A székelyudvarhelyi főiskolán tanítottam, és megszerettem ezt a világot, így szép csendben abbahagytam a magyarországi és más európai programjaimat. Évi 180-200 napot töltök Székelyföldön. Foglalkozunk forprofit (nyereségorientált) és nonprofit szervezetekkel, például egyházakkal, önkormányzatokkal.

– Nem vitás, hogy 15 évvel ezelőtt a székelyföldi önkormányzatok és vállalatok jelentős részénél nem volt világos a szervezetfejlesztés fogalma. Mivel szembesült a kezdetekben?

– A fogalom valóban teljesen ismeretlen volt. Egy-két bukaresti cég jó pénzért elmondta, hogy mit kellene csinálni, majd hazamentek. Mi azonban más módszertant alkalmazunk – a módszertant egyébként Tankó László kollégám Románia területén levédte –, aminek a lényege:

A jövedelmünk nagy része abból származik, hogy részesülünk az eredményből. Januárban tisztázzuk az érintett cégekkel, intézményekkel, hogy mi várható év végén a növekedésben, és a növekedés bizonyos százalékát kapjuk meg. Mondok egy példát: akár már hajnalban kint vagyunk a gazdáknál a fejésnél, vagy az üzemekben (például egy sajtkészítő üzemben); tehát nem csak a vezetéssel foglalkozunk, hanem mindent látunk a „legmélyén”, mert onnan lehet fölfelé haladni.

– Akkor ugorjunk mi is a mélyébe. Mire emlékszik a kétezres évek közepéből az önkormányzatok szervezetfejlesztésével kapcsolatban?

– Egy időben egyszerre több önkormányzati munkánk is volt, még 2008 környékén: Gyergyószentmiklós, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy, Székelyudvarhely, Kézdivásárhely, Kovászna Megye Tanácsa és mások. Néhány éves távlatban egyszerre dolgoztunk ezeknél az önkormányzatoknál, munkánk nagy részét le is födték. Fontos tudni, hogy

A tényleges szakmai munka egy szervezeti diagnózist követően a szervezetfejlesztéstől az egyablakos rendszer felállításán keresztül a projektalapú fejlesztésekig mindent magába foglalt.

Az a baj, hogy tapasztalatom szerint a polgármesterek nagy része ezt nem is tudja szétválasztani. Nemrég beszéltem egy polgármesterrel, aki azt mondta nekem: ő városvezető akar lenni, az alpolgármester pedig vigye az apparátust. Ez egy nagyon helyes mondat, mert az alpolgármester(ek) felel(nek) a rendért, köztisztaságért, hóeltakarításért, kulturális munkáért stb., a polgármesternek pedig tartania kell a kapcsolatot a lakossággal, el kell járnia lakossági gyűlésekre. Ez azért fontos, hogy lássa a felmerülő problémákat, és adjon iránymutatást az alpolgármesterének vagy alpolgármestereinek vagy a városmenedzsernek, hogy a technikai fejlesztéseket milyen irányba vigyék el.

– Nyilván ez csak abban az esetben működhet, ha olyanok az alpolgármesterek.

– Hát, ismerek olyan elöljárót, aki nagyon fiatal alpolgármestereket és városmenedzsert választott maga mellé, mert bennük látta a dinamizmust. Nem mindenhol ilyen a helyzet, de hát ettől vagyunk színesek.

– Tehát mondhatjuk, hogy a munkájában igenis vannak olyan kudarcok, amikor el kell fogadnia, hogy nem tud egy politikussal szintet lépni.

– Egy-két ilyen kudarcom valóban volt. De tapasztalatom szerint van olyan polgármester – és nem bántani akarok senkit –, aki fel sem fogja a pozícióját. Tehát nem jut el a tudatáig, hogy ő több ezer ember sorsáért felel. Mindössze a székét és a hatalmát nézi, és azt, hogy mindenki vigyázzban álljon, ahogy meglátja őt. Egy polgármester kérdezte is tőlem, hogy hogyan lehetne elkerülni a hajlongásokat? Azt válaszoltam, hogy az irodája ajtaján cserélje le a mostani táblát: a polgármesteri funkció ezentúl hatalmas betűkkel szerepeljen, a saját neve pedig egy kisebb betűméretű, fel- és lecsavarozható táblácskán álljon. A kérdés, hogy van-e alázat az adott polgármesternél vagy megyei tanácselnöknél. Mert ugye van az embereknek IQ-ja (értelmi képessége) és EQ-ja (érzelmi intelligenciája).

– Amúgy milyen típusú önkormányzataink vannak Székelyföldön?

– Nem lehet kategorizálni az önkormányzatainkat. A polgármesteri hivatalok vagy megyei tanácsok is úgy működnek, mint a cégek: az első ember, a vezető karakterétől függenek. Az intézmény és az adott település is azt a karaktert veszi át, amilyen az első emberé. Ezért nem mindegy, hogy ki az első ember, hogy szakmailag tényleg felkészült egy település vezetésére, vagy csak egy kalandor politikus!

– Na, de milyen első embereink vannak?

– Én kétféle polgármestert és alpolgármestert különböztetek meg: amelyik alázattal van a funkciója iránt és amelyik nincs alázattal. Ugyanakkor tapasztalatom szerint

A polgármesterek a legtöbb esetben attól szenvednek, hogy nincs meg a szakmai tudásuk az intézmény irányításához, de van egy elképzelésük, ami lehet, hogy szervezetileg semmilyen módon nem valósítható meg. Ugyanakkor a törvénykezés és az adott környezet sem támogatja, hogy azt meg tudják valósítani. Például a kezdő polgármesterek nem is látják, hogy egy döntés után akár évekbe is beletelhet egy PUZ (területrendezési terv) kiadása. Nem is beszélve a pályáztatásokról, európai uniós pénzek lehívásáról, közbeszerzések lebonyolításáról.

Különben épp ez a különbség a politikus és az államférfi vagy ún. városvezető között, hogy a politikus csak azt nézi, hogy legközelebb is válasszák meg, az államférfi viszont azt, hogy a lakosságnak jó legyen. Az apparátus akkor szenved, ha a vezető csak a holnapot látja. De ha már problémákat nézünk, mindenképp meg kell azt is említenünk, hogy az új polgármesterek és alpolgármesterek nagy részének nem jut el a tudatáig, hogy ha hatalomba kerül, akkor a nép a hatalommal együtt nem ad tudást is neki. És

Sok esetben nem mérik fel, hogy a hatalommal együtt nem jár tudás. Ezt a nagyon egyszerű logikát sokan nem értik meg. Én felsőoktatásban tanítok, és ha nekem adnának egy olyan jogot, hogy kínai nyelvből vizsgáztassak le embereket, akkor a hatalmam onnantól kezdve meg lenne hozzá, de nem volna hozzá tudásom. Valahol így látok sok polgármestert, aki – miután megválasztják – első munkanapján rájön arra, hogy neki ez az egész funkció kínai. Ez a helyzet a politikai pártok felelőssége.

– Magyarán, oda kelletne figyelni a jelöltek kiválasztására és megmérettetésére?

– Pontosan. Mi például döntő helyzetben lévő pártvezetőknek javasoltuk háttérbeszélgetések alkalmával, hogy ne indítsanak olyan polgármester- vagy tanácsos jelölteket, akik náluk szakmailag nem vizsgáztak le. Tehát nem szabadna tudás nélkül hatalomba kerülniük. Javaslatunkkal mindeddig süket fülekre találtunk. Azonban egy jó hír, hogy az elmúlt évek önkormányzati tapasztalataiból munkatársaimmal

Ugyanakkor arra is oda kellene figyelni, hogy a polgármesterek, tanácselnökök úgy kommunikáljanak a lakossággal, hogy még igaznak is tűnjenek.

Ezt a tudást azonban előre kell felszedni. Egy ilyen funkcióra nagyon fel kellene készülni, sokan azonban ezt a lépést kihagyják. Nekem a legnagyobb bajom ezzel kapcsolatban épp az, hogy ennek a károsultjai a magyar anyanyelvű lakosság: így vesztenek el jelentős részben magyarok lakta településeket.

Ezért határozottan állítom, ha nem indul el egy másabb típusú, tudásalapú gondolkodás, akkor előbb-utóbb probléma lesz Székelyföldön.