Akadályozott munkára panaszkodik a drámaíró

– tette hozzá, majd elmondta, a független színházak – Marosvásárhelyen három ilyen működik – folyton akadályokba ütköznek, mert a színészek, akikkel dolgoznak, azok valamelyik társulatnak a leszerződött alkalmazottai.

„Természetes, hogy ebben a világban, ahol társadalombiztosítást, nyugdíjalapot, adót kell fizetni, mindenki igyekszik, hogy valamely intézmény szerződéses munkatársa lehessen. Mi ezekkel az emberekkel dolgozunk, egyeztetünk és nem kellene akadályozni a mi munkánkat azzal, hogy nem engedik, hogy a független színházaknál is játszhassanak” – magyarázta Székely Csaba, aki közösségi oldalán arról számolt be, hogy „Ándi Gherghe rendező, a 3G Színház alapítója, hegyeket mozgatott, hogy ez az előadás létrejöhessen. Független színházként ekkora csapattal dolgozni (11 színész + a többiek) őrültség. Mindnyájan tudjuk, hogy ez veszteséges lesz, csak abban reménykedünk, hogy a színészek gázsija és a terembér nagyjából kijön majd az eladott jegyekből. Ha nem, akkor… valahogy lesz”.

Ennek érdekében több marosvásárhelyi intézményhez folyamodtak, hogy próbatermet nyerjenek, illetve bemutathassák a produkciót. A drámaíró elmondta, a Művészeti Egyetem színpadán szerették volna bemutatni, de oda sem fogadták be őket. Helyet adott viszont a próbáknak az András Lóránt Társulat a Kortárs Művészetek Házában, az egykori Knöpfler Vilmos utcai új zsinagógában, ahol a bemutatót is megtarthatják és az előadásokat is játszhatják. De ez még változhat – mondta Székely.

– írja a Facebook-oldalán a darab szerzője, aki érdeklődésünkre elmondta, nemsokára tíz éve annak, hogy drámát ír, olyan darabokat, amelyek a közösség javát szolgálják, annak a közösségnek szólnak, amelynek ő is tagja, ahonnan ő is származik. Úgy érzi bebizonyította, hogy mire képes, művészi alkotóként helytállni, mégsem érzi azt, hogy ennek a közösségnek, azoknak az intézményeknek, amelyek Marosvásárhelyen működnek, szükségük volna rá.

A Művészeti Egyetemen nem alkalmazták tanárnak, mert nincs doktori diplomája, holott, művészi teljesítménye alapján taníthatna, ahogy más színházi alkotó is megteheti. „A szenátus nem hagyta jóvá, hogy taníthassak, többen is ellenem szavaztak” – mondta Székely Csaba, aki a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban is akadályokkal találta szembe magát, amikor dramaturgiai állásért kopogtatott. 

– mondta a marosvásárhelyi drámaíró, aki már konkrét felajánlásokat is kapott más városokból, más színházakból, de úgy érzi, itt a helye.

„Nem akarom magam jobb embernek beállítani, mint amilyen valójában vagyok: nekem ez részben megélhetés is, hiszen minden jövedelmem abból származik, amit írok. Ezt úgy kell érteni, hogy szeretem Vásárhelyt, de a családomat jobban, úgyhogy ingyen csak ritkán dolgozom. Mármost, ez alatt a tíz év alatt egyetlen drámaírói vagy dramaturgi munkát sem kaptam ebben a városban: minden bemutatóm úgy született, hogy egy harcias rendező – általában Sebestyén Aba – ragaszkodott hozzá, hogy az én szövegemmel akar dolgozni. Ezt ezúton is hálásan köszönöm neki. Ha nincs Aba, vagy nincs Sorin Militaru, vagy most Ándi Gherghe… szóval, ha nincsenek a rendezők, akik meglátják a lehetőséget a szövegeimben, bennem, akkor én ma egy teljesen ismeretlen, egyszer sem játszott figura lennék a saját városomban” – tárja a nagy nyilvánosság elé a drámaíró, hozzátéve, hogy ez most már számára fárasztó is és kiábrándító is, úgy érzi azt, ami tőle telt, megtette, a Vitéz Mihály bemutatója után pedig már nincs sok dolga Marosvásárhelyen.

A Facebookon közzétett kifakadásához többen is hozzászóltak, zömében támogatásukról biztosították Székely Csabát. Kincses Réka, Berlinben élő rendező, drámaíró például azt írta, hogy „a berlini állami színházakban (de Pesten is) dramaturgok serege dolgozik, plusz van egy fődramaturg, aki nagyon meghatározza a színház arculatát. Nálad ismertebb erdélyi drámaíró jelenleg nem létezik. Ha mégsincs helyed Vásárhelyen, akkor az kizárólag azért van, mert azokat, akik a kulturális életet, és a színházat vezetik, végső soron mégsem a minőség, és a provincilaizmusból való kilábalás érdekli, hanem egóik mentén szerveződnek”. Ezt fogalmazta meg Székely Csaba is, aki lapunknak arról beszélt, hogy szerinte a hiúság vezérli azokat, aki akadályokat gördítenek eléje.

A bejegyzéshez Gáspárik Attila színházigazgató is hozzászólt, de később törölte Facebook-oldalát, így a hozzászólása sem maradt meg. Próbáltuk telefonon kapcsolatba lépni vele, de készüléke folyamatosan azt jelezte, hogy nem elérhető. Korábban a Maszol portálnak nyilatkozva elmondta, a drámaírónak jelenleg három darabját játsszák a marosvásárhelyi magánszínházakban, amelyeknek a tagjai mind a Marosvásárhelyi Nemzeti Színház alkalmazottai. „Ez felveti a tisztességtelen verseny problémáját is, de egye fene” – jegyezte meg. Ugyanakkor hozzátette, igazgatói mandátuma alatt Székely Csabának öt bemutatója volt a Marosvásárhelyi Nemzeti Színházban, a legtöbbet játszott szerző az intézményben. Azt is leszögezte, a drámaíró eddig egyetlen darabbal sem kereste meg az általa vezetett intézményt, illetve az elmúlt években egyetlen rendező sem jelezte a nemzeti színháznak, hogy Székely Csaba által írt darabot szeretne rendezni.

Székely Csaba lapunknak úgy reagált az igazgató válaszára, amely szerint öt darabját is bemutatták a színházban, hogy ez igaz, és hálás is érte, de hozzá méltatlan körülmények között, mélyen megalázva őt. És az, hogy az öt darabját játszották és a közönség láthatta azokat, az a „harcos” rendezőknek köszönhető, akik ragaszkodtak az ő szövegeihez.

Gáspárik Attila változtathatott volna a helyzetén, hiszen hatalmában állt ez – mondta Székely Csaba, aki szerint az igazgató „mindenfélét állított, de közben egyszer sem cáfolta, amit itt írtam, vagyis hogy pangok a saját városomban, felkéréseket nem kapok, minden bemutatóm annak volt köszönhető, hogy egy rendező az én szövegemmel akart dolgozni”.