Ha átszakadna a gát

Létezése óta sohasem állt fenn a veszélye annak, hogy átszakadjon a zeteváraljai gát – szögezte le már beszélgetésünk elején Bálint. Apróbb meghibásodások ugyan voltak, de azokat könnyen tudták orvosolni. Mint mondta, többnyire akkor szakad át egy gát, ha a víz átcsap felette, ezt hivatott megakadályozni a hatalmas betontölcsér, amely másodpercenként 480 köbméternyi vizet képes elnyelni, majd kiengedni az építmény alján. Viszonyításképpen a mérnök elmondta, hogy a Nagy-Küküllő átlagos hozama másodpercenként négy köbméter, az eddig mért legnagyobb hozama pedig másodpercenként 200 köbméter volt.

A vésztervek szerint ha mégis átszakadna a gát, hangos sziréna jelezné a katasztrófát.

Folyamatos ellenőrzések

Sándor Viola jelenlegi igazgató rámutatott, a személyzet legfőbb feladata, hogy folyamatosan ellenőrizze a gátat: méréseket végezzenek például a tó vizének mélységéről, a gát falán átszivárgó víz mennyiségéről, akárcsak a talajvizekéről, valamint az építmény struktúrájában keletkező esetleges változásokról.

A megfelelő ellenőrzés érdekében a nap huszonnégy órájában szolgálatot tartanak, emellett az ott dolgozók feladata az építmény karbantartása is. A gátat hét évente ellenőrzi egy országos bizottság is. Az összegyűjtött adatokat a Maros Vízügyi igazgatóságnak küldik el elemzésre.

A gát belsejében

Hosszú lépcsősor vezet le a gát tetejétől a bejáratáig, ahonnan egy betonalagúton át lehet eljutni az építmény közepébe. Innen szintén alagutak vezetnek mindkét irányba, amelyek egészen a völgyfalat képező szikla alá benyúlnak. Utóbbi rész megtekintéséhez ismét egy hosszú és meredek lépcsősoron kell felkapaszkodni. A folyosók közepén mindenhol nyitott csatorna van: itt folyik el ugyanis az a víz, amely a talajból vagy a tározóból szivárog az építménybe. Nem nagy mennyiségű vízről van szó, csupán annyiról, amennyi természetesnek mondható a hasonló gátaknál. Ezek a források el vannak vezetve, a befolyó mennyiséget rendszeresen ellenőrzik a szakemberek, ahogyan a víz állagát is. Azt is meg tudják állapítani, hogy az alagutak alól vagy magasabbról folynak-e be a vizek. „Azt ki lehet jelenteni, hogy szerencsére állandónak mondható a beszivárgó vízmennyiség” – fogalmazott Sándor Viola.

Az építmény szerkezete

Bálint Miklóstól megtudtuk, hogy eredetileg nem is a jelenlegi helyszínre tervezték a földgátat, hanem egy szűkebb völgyrészbe Zetelaka és Zeteváralja között. Az elképzelést Nicolae Ceauşescu végül nem támogatta, ezért választott más helyszínt a tervező. Az építménynek egy kilenc méter mély betonalapja van, illetve több helyen negyven méter mélyre is lefúrtak, hogy a furatokat cementtel feltöltve nagyobb stabilitást adjanak a talajnak. A betonból készült alagutak fölött agyagréteg van, azon pedig ballaszt. Erre kerültek rá a nagyobb kövek a tó felőli részen, amelyek a gát tetejéről is láthatók. A vízáteresztő zsilip egy áramfejlesztő erőműre tereli a folyót. Ez, akárcsak a fenékürítő zsilip, duplaajtós, hogy ha az egyik meghibásodik, a másikat lehessen használni.