Tutajozás a Maroson
Fotó: Korabeli ábrázolás
Garda Dezső tanár, szociográfus, történész, politikus A tutajozó székelyek című, idén megjelent könyvét pénteken 18 órától mutatják be a Székely Nemzeti Múzeum Bartók Béla-termében. A kötet nemcsak a hajdani tutajkészítés, tutajozás nehéz munkakörülményeit eleveníti fel, hanem a faúsztató közszékelyek szászrégeni és a lippai tutajkereskedőknek való fokozatos alárendelődését is taglalja.
2024. szeptember 13., 10:012024. szeptember 13., 10:01
2024. szeptember 13., 13:512024. szeptember 13., 13:51
A gyergyói székelység a Gyergyói-medencének a földművelésre kevésbé alkalmas termőföldje ellensúlyozására az évszázadok során kihasználta a Maros felső folyásának lehetőségeit, és
A 18. században a tutajászaton belüli társadalmi munkamegosztás is kialakult:
A katonai nemesség egyes tagjai és – 1654-es beköltözésük után – az örmény kereskedők is bekapcsolódtak a tutajkereskedelembe.
Fotó: Székely Nemzeti Múzeum
A gyergyói tutajkereskedők száma azonban jelentéktelen volt a szászrégeni szász és a lippai rác kereskedőkhöz képest, akik részvénytársaságokba szerveződtek – olvashatjuk a könyv ismertetőjében.
A szerző egy korábbi interjújában kifejtette, hogy a Maroson történő vízi szállításra a 11. századi Gellért-legendában történik először utalás, míg a gyergyói tutajozásról 1638-ból származik az első írásos bizonyíték. 1703-ban az Erdélyi Királyi Gubernium (kormányzóság) 10 ezer köbméter gerenda Gyulafehérvárra történő leszállítását követelte Gyergyószéktől.
Czeglédy János 1969-ben megjelent, Tutajozás a Maroson a múlt században című tanulmánya lapján tudjuk, hogy a gyergyói székelyek
Veszélyes mesterség volt a tutajozás!
Fotó: Korabeli ábrázolás
„A kitermelés és a szállítás 1838-ban egy embernek összesen 12 napját vette igénybe tutajonként.
– írja.
Ez többnyire olyanképpen történt, amint azt Porzsolt Adám vázolta a Székely Néplap egyik 1867-es számában: „az erősebbek [a gazdagabbak] a Maros-partra szállítják, a gyengébbek [a szegényebbek] pénzért levezetik Szász-Reégenig; ott többnyire nagyobb vállalkozók kezébe kerül, s így éri el a három láb átmérőjű fenyőtalp Aradot.”
Fakitermelő munkások a múlt század elején
Fotó: Gyergyóremete község honlapja
Egy-egy fertálytutajra 100 szál deszkát is raktak, de emellett egyebet – gabonát, sót stb. – is szállítottak, például
Barabás Endrének a múlt század elején közzétett adataiból tudjuk, hogy csak Maroshévíz vidékéről „évente 16 000-re tehető tutajon közel kétmillió deszkát és néhány millió zsindelyt és sok épületfát szállítottak le a Maroson.”
A legtöbb gyergyói fertálytutaj 6 öl (11 és fél méter) hosszú volt, 9, 11, de leginkább (és legtöbb) 12 szál gerendából állt össze. Azért nevezték fertálytutajnak, mert ilyenből négy tett ki egy egész tutajt, miután Marosvásárhelyen alól, Malomfalvánál már annyira kiszélesedett a folyó, hogy össze tudták kötni.
A 19. század közepén Kővári László úgy számolt, hogy a marosi tutajozás „1 millió pengőt bizonyosan forgásba hoz a honban”. Persze, a haszon nem egyforma arányban oszlott, hiszen ez idő tájt állapította meg a kolozsvári Nemzeti Társalkodó cikkírója:
Fotó: Gyergyóremete község honlapja
A tutajosokat Gyergyóban béresnek nevezték. A tutajozás igen nagy hozzáértést igényelt. Egy fertály tutajon 2 személy utazott. Az első nagy tapasztalattal és erővel rendelkező férfi volt, aki az apacsinával, vagyis a vezérrúddal irányította a tutajt, míg a mögötte álló, aki akár nő is lehetett, a hátsó kormányrúddal segítette a kormányost, különösen a kanyarokban. A tutajosok nyájakba szerveződtek. A gyergyóremetei néphagyomány szerint egy nyáj 2–12 tutajból állt. A nyájba való szerveződésre az útközben adódó nehézségek leküzdéséért volt szükség.
A gyergyói székelyek azonban nemcsak a Maroson úsztatták a fát, sőt! Például
Itt aztán görög és zsidók kerekedők vásároltak fel tőlük jó olcsón, és adták a tovább sokszoros haszonnal a töröknek. Kozma Ferenc évi 10 ezerre becsülte az ebbe az irányba kibocsátott tutajok számát, megjegyezve, hogy „az al-dunai városok és a Fekete-tenger felé a Kis–Besztercén leúsztatott, s
A háromszékiek csak azért nem követték a gyergyóiak példáját, mert ott nincs tutajozásra alkalmas folyó, meg különben is, jobb termőföldekkel bírván, igyekeztek az erdőn kívül biztosítani maguknak a megélhetést.
Fotó: Gyergyóremete község honlapja
A fentiek alapján is kiviláglik, fölöttébb érdekes könyvbemutatóra számíthatunk pénteken, ahol Boér Hunor könyvtáros, muzeológus lesz Garda Dezső beszélgetőtársa. A kolozsvári születésű (1948) szerző eddig több mint 30 kötetet tett le az asztalra.
„December-, januárius- és februariusban már újult erővel kezdődik a tutajgerendák Maros felé hordása. Ho! Hi! Csá! és Ne! szavak hangzanak ekkor a dolgosok ajkairól, kik nagy kínlódással vezetik a szegény ökröket egy részről a másra, hogy közeledhessenek a Maroshoz, az óhajtott helyhez. Itt, miután megérkeztek, a tutajgerendákat vagy egymásra, rakásba teszik, vagy pedig rögtön tutajjá kapcsolják össze. Ez alkalommal a legnagyobb zaj uralkodik a Maros-parton. Sokszor viszályok és verekedések is keletkeznek, de még sokszor némely viszályos emberek e helyt vesztik el életöket.
Alig ment a Marosról a jég, a havasokba még nagy hidegek vannak márciusban, midőn már a havasi emberek, nagyok kicsikkel együtt, Maros felé futva és örvendezve kiáltanak: nagy víz van, induljunk lefelé, mert már rég nem jártuk a marosi utot, s azon kívül szükségeink is várják. Így nagy csoportokba menve, az emberek ráülnek a tutajokra, és indulnak a Maroson lefelé.
A Maroson lefelé, kivált Szászrégenig az útjok legrosszabb, mind mikor nagy a víz, mert akkor nem tudják jól igazítani a tutaját, és így egyik marttól a másikhoz csapdosódnak, víztől összerombolnak, s ilyenkor életűk is veszélybe forog a tutajasoknak, mind mikor kicsi, mert ekkor a Maros mélyibe láthatlan kőszirtekhez érintve esmét kockáztatják életöket a szegény emberek. De még többször szenvednek a tutajasok tutaj-rakásokba, ahol a tutajak összeromlanak és egymásra ház gyanánt emelkednek, úgy hogy itt többször többek áldozatul adják magokat a haboknak, vagy a tutajgerendák közt a legborzasztóbb halállal végeztetnek ki…”
Szabó Sámuel: Erdélyi néphagyományok 1863–1884 (Marosvásárhely, 2014)
Székely-román tutajosjegyek a Beszterce folyó vidékéről
Fotó: Sebestyén Gyula: Rovás és rovásírás (Ethnographia, 1903/6.)
Székely tutajosok
Fotó: Dobribán Árpád Mihály gyűjteményéből
Tutaj Szászrégennél (1911)
Fotó: Pethő Csongor gyűjteményéből
Tutaj a Besztercén (1930 körül)
Fotó: Pethő Csongor gyűjteményéből
Szombaton útlezárásra és forgalomkorlátozásra kell számítani a hargitai megyeszékhelyen, melyet a Running Festival Csíkszereda versenyszámainak zavartalan és biztonságos lebonyolítása érdekében eszközölnek az illetékesek.
Még várniuk kell a Hargita megyei elemi iskolásoknak és óvodásoknak a tejre, kiflire és almára az iskolákban, mert még nem zárult le teljesen ehhez a közbeszerzési folyamat, amelyet Hargita Megye Tanácsa bonyolít.
A helyi ízek élményét, a hazai gasztronómia értékeit próbálják „elhelyezni” a világtérképen azzal a kiadvánnyal, amelyet csütörtökön mutattak be az ötletgazdák Marosvásárhelyen.
„Aki csendes volt, szelíd, türelmes és nyugodt” – emlékeztek vissza a néhai Bartha György tanárra, filológusra és költőre a csütörtöki könyvbemutatón. Az eseményen posztumusz kötetének szerkesztői ápolták hagyatékát és emlékét.
Járulékköteles szolgálati idő, stabilitási pontok – csak néhány új fogalom, amelyet bevezettek az új nyugdíjtörvénybe. A tudnivalókról a Hargita Megyei Nyugdíjpénztár vezetősége számolt be csütörtök délután.
Térképre sem volt szüksége azoknak, akik csütörtökön Erdély legfinomabb fesztiváljára látogattak: a zakuszka illata már távolról jelezte, hogy közeledik a célállomás. A Gyimesi Skanzenben már délután befűtötték a tűzhelyeket a nagy zakuszkafőzésre.
Az Arhitektúra.6 Építészeti Biennálé 7. kiadása Székelyföld városaiban is bemutatja kiállítási anyagát – legelőször Sepsiszentgyörgyön – illetve a multidiszciplinaritás jegyében alkalmat kínál a szakemberek, helyi művészek együttműködésére.
Folyamatosan zajlik a tömegközlekedés átalakítása és modernizálása Sepsiszentgyörgyön. Antal Árpád sepsiszentgyörgyi polgármester és Tóth-Birtan Csaba alpolgármester csütörtökön sajtótájékoztatón nyújtottak a jelen állapotra rálátást.
Lopások gyanúsítottjainál tartott szeptember 11-én házkutatásokat a Maros megyei rendőrség. Négy fiatalt vettek őrizetbe, akiket ma 30 napra előzetes letartóztatásba helyeztek.
Az előírt terminusnál korábban érkezett meg sok sepsiszentgyörgyi tanintézménybe az önkormányzat által az Országos Helyreállítási Terv pályázatán megnyert új bútorzat, digitális felszerelés.
szóljon hozzá!