A sérülés nem, de a felelősség közös

Szerinte fontos, hogy egyénenként és közösségként is kiálljunk az áldozatok mellett, tegyük szóvá a szóbeli agressziót is, semmilyen módon ne nézzük el a bántalmazást.

Mit tehet a jog?

Családon belüli erőszaknak minősül az a bántalmazás, ami az egy háztartásban élők között történik, függetlenül attól, hogy az illetők házasok vagy élettársi kapcsolatban élnek. Csép Éva Andrea rámutatott: a törvények szintjén az elmúlt években több változás is történt a családon belüli erőszak visszaszorítása érdekében. Ilyen előrelépés a sürgősségi távoltartási végzés bevezetése, amely azonnali védelmet nyújt az áldozatnak.

– magyarázta.

A képviselő azt is fontosnak tartotta kiemelni, hogy 2020 óta kötelező jogi segítséget – vagyis hivatalból kirendelt ügyvédet – kell biztosítani a távoltartási rendeletet kérő személynek, ha ezt igényli.

Országszerte 95 000 ilyen eszközre lenne szükség, 2022-ben 1000 beszerzésére volt lehetőség. A karkötőt az agresszornak és a bántalmazottnak is hordania kell, előbbinek kötelezően látható helyen.

Csép Éva Andrea elmondta, bíznak benne, hogy ezek az intézkedések elrettentő hatással bírnak majd az agresszorok számára.

Hova fordulhatnak az áldozatok?

A hatóságok és törvényhozók számára az is lényeges, hogy az emberek tisztában legyenek azzal, mit kell tenniük, ha elszenvedői vagy tanúi egy bántalmazásnak. Létezik egyrészt egy országos, a nap 24 órájában (ingyenesen) hívható zöldszám: 0800-500 333. Ezt a számot egyébként kötelezően fel kell tüntetni a sajtóban, illetve az audiovizuális médiában, ha a téma a családon belüli erőszakot érinti.

„Az elmúlt időszakban megnövekedett a segítségkérő telefonhívások és a távoltartási rendeletek száma is. Ehhez bizonyosan hozzájárult a pandémia, a bezártság is, ugyanakkor azt is jelentheti, hogy megnőtt a bizalom: a bántalmazottak ismerik a zöldszámot, tudják, hogy kérhetnek távoltartási végzést és fel is jelenthetik az agresszorokat” – magyarázta a képviselő. Ezeken kívül

Arról is beszélt, jelenleg arra keresik a megoldást, hogy hatékonyabb legyen a prevenció, a bántalmazásokat eredményesen tudják megakadályozni. Büntetőjogászokkal igyekeznek kidolgozni olyan megoldásokat, amelyek elrettentően hatnak az agresszorokra.

A polgármesteri hivatalok segítenek bekerülni a védett házba

Hargita megyében négy éve nyílt meg a hat személy befogadására alkalmas védett ház, ahol menedékre lelhetnek a családon belüli erőszak áldozatai, nők és gyermekek egyaránt. Mint a Hargita Megyei Szociális és Gyermekvédelmi Vezérigazgatóság családon belüli erőszakkal foglalkozó ügyek részlegének osztályvezetője, György Enikő mg tavaly elmondta:

A szociális munkásnak kell ugyanis összeállítania az iratokat, amelyekkel be tudják fogadni a nehéz helyzetbe került, bántalmazott nőket és gyermekeiket.

„A Hargita megyei polgármesteri hivatalok nagyon nyitottak a lehetőségre. Többször találkoztunk az érintett szakemberekkel, és tájékoztattuk őket a lehetőségekről, a lépésekről – mindig segítőkészek voltak. Ez nagyon fontos, hiszen ők ismerik legjobban a közösségekben élő családokat, a nehézségeiket.

– magyarázta György Enikő.

A védett házba került személyeknek pszichológus segít feldolgozni a történteket, de abban is támogatják az érintetteket, hogy a gyermekeknek óvodát, iskolát találjanak, illetve maguk számára munkahelyet. A bentlakók értékjegyeket kapnak, amelyekre élelmiszert is vásárolhatnak, és maguk készítik el a közös konyhában az ebédjüket.

Van, aki megijed az önálló élettől

Ami az elmúlt évek tapasztalatait illeti, azok rendkívül sokfélék. Mint György Enikő elmondta: vannak, akik már a házirend elolvasásakor meghátrálnak, hiszen az előírja, hogy a bántalmazóval teljesen meg kell szakítani a kapcsolatot – az érintett nőnek és a gyermekeknek is. Más azért adta fel, mert

Olyan is van, aki menet közben költözik ki a védett házból, és visszatér ahhoz, akitől korábban elmenekült. De természetesen

György Enikő szerint nagyon fontos lenne, hogy minél több, bántalmazó kapcsolatban élő, saját és gyermekei életét féltő nő segítséget kérjen, kilépjen a veszélyt jelentő kapcsolatból, házasságból, és hozzájuk fordulva elinduljon a gyógyulás, a változás útján.

– hangsúlyozta.

Ez azt jelenti, hogy a bántalmazónak el kell hagynia a lakást, és nem térhet vissza első körben öt napig. Ilyenkor egyébként írásban is rögzítik a történéseket és a pontos körülményeket.

„Öt napig érvényes a sürgősségi távoltartás, de 24 órán belül a rendőrség bejön az ügyészségre, amelynek 48 órája van arra, hogy ezt jóváhagyja vagy elutasítsa. Itt nagy a rugalmasság, mert minél hamarabb meg akarunk oldani minden ilyen kérést” – magyarázta a szakember. Az ügyészségnek ilyenkor alaposabban meg kell vizsgálnia, hogy indokolt-e vagy sem megerősíteni, illetve meghosszabbítani a távoltartást.

Ilyenkor az áldozat mondhatja azt, hogy lemond minderről és nem igényli a távoltartás meghosszabbítását. Miután a bíróság kimondja a hosszan tartó távoltartást, az agresszor kérheti ennek megszüntetését arra hivatkozva, hogy kibékültek a bántalmazottal. Ilyenkor behívják az áldozatot is, és a bíróság meggyőződik arról, hogy ő is biztosan ezt akarja, és mondjuk nem zsarolásról van szó.

Sok múlhat a környezet hozzáállásán

Kiss Kató arról is beszélt, hogy nagy odafigyeléssel és felelősséggel viszonyulnak a távoltartási rendelet megerősítéséhez. Hiszen a családon belüli erőszak általában négy fal között zajlik, és nagyon sok mindenre oda kell figyelni, hogy ne történjen visszaélés egyik házastárs részéről sem.

A polgárjogi eljárás mellett büntetőjogi eljárás is indul, ha súlyos testi sérülésre utaló jelek, nyomok vannak. Ez történhet az áldozat feljelentése nyomán, de hivatalból is, például ha egy rokon vagy barát jelenti az esetet – ilyenkor az áldozat együttműködése nélkül is megtörténhet a vádemelés. Mert például készült egy felvétel, ahol egyértelműen látszik a bántalmazás. „Minden esetben nagyon sokat számít, hogy a környezet, a szomszédok, rokonok hogyan állnak a bántalmazás jelentette problémához, mennyire támogatják az áldozatot” – hangsúlyozta a szakember. Az ügyésznő azt is elmondta, neki volt olyan esete, amikor

Mit vesznek figyelembe a büntetés kiszabásakor?

A Büntető törvénykönyv határozza meg, hogy adott esetekben milyen büntetéseket lehet kiróni, de ezek akár meg is kétszereződhetnek, ha a súlyos bántalmazás családon belül történt.

„Helyzet- és esetfüggő a büntetések kiszabása. Legtöbbször a törvény azt mondja ki, hogy egy nyomot hagyó ütés esetében a kiróható büntetés minimum 8 hónap és maximum 6 év 3 hónap lehet. Számít az, hogy a vádlott beismeri-e a tettét és mutat-e megbánást, együttműködik-e az ügyészséggel. Egy tárgyalás során sok olyan adat lesz, ami a kiszabható börtönbüntetés határait csökkenti. Hiszen lehet, hogy

Számít az is, hogy kiről beszélünk: a vádlott életkora, hogy van-e munkahelye, iszákos-e vagy sem, milyen végzettsége van, mennyire lehet reintegrálni. Ha pedig három évnél kisebb a büntetés, akkor felfüggesztett börtönbüntetésre módosulhat” – részletezte az ügyész.

A szakember arról is beszélt, hogy a büntetés mellé el lehet rendelni azt is, hogy

„A rendszer úgy van kidolgozva, hogy a döntés után is követi az agresszort. A jogi háttér szépen megvan, de sok függ attól, hogy mi, emberek hogyan végezzük a munkánkat. Az agresszor, aki eljár pszichológushoz, miről számol be, mit vall be, előjön-e a valódi énje. A pszichológusnak hány ilyen esete van, mennyire tudja követni az összeset. Összetett kérdéskör ez is” – hangsúlyozta.

Kiss Kató szerint nagyon fontos lenne, hogy mihamarabb legyen anyagi keret arra, hogy az agresszorokat jeladó nyomkövető karperec viselésére kötelezzék, hiszen akkor mindenkit figyelemmel lehetne követni, és ez sokat segítene az áldozatoknak, a családoknak, és talán kicsit elrettentené a bántalmazókat is.

Sablonokban, merev dolgokban gondolkozik az illető, nem érti, hogy szavaival, tetteivel rettegést válthat ki.

Figyelmeztető jel az is, ha valaki gyakrabban robban, dühkitörései vannak, nem tudja kontrollálni az érzelmeit.

„Fontos ezeket észrevenni, fontos, hogy a dühkitörésekkor a bántalmazó visszajelzést kapjon, hogy mindez nem elfogadott, hogy ez így nincs rendben, hogy kérjen segítséget. Meg kell húzni a határokat, mert másképp ez mélyül. Ha nincs következménye a tetteinek, ha mindig megbocsátunk, ha mindig bármit megtehet, akkor eldurvulhat a viselkedése.

– magyarázta a szakember.

Létezik-e gyógyulás?

A téma kapcsán mindenképpen beszélni kell arról is, hogy mi vezet az agresszív magatartáshoz, és lehet-e ezt hatékonyan kezelni, gyógyítani. Simó Irma arról beszélt, hogy az agresszió lehet egyrészt pszichés betegség következménye, de agresszív lehet az a személyiségzavarral küzdő személy is, akinél hivatalosan nem diagnosztizáltak semmilyen kórt, és nem áll kezelés alatt.

Előfordulhat ugyanakkor, hogy valaki nagyon kreatív, de nem megfelelő szakterületen, munkahelyen van, így az alkotói energiáit nem tudja kifejezni, kibontakoztatni. Ilyenkor önértékelési gondjai vannak, frusztrált, kisebbségi komplexusa van.

„Nincs egy sablon, ami szerint osztályozni lehet az agresszív magatartásformát. Vannak, akik felismerik, hogy segítségre szorulnak, hogy nincs rendben az, hogy mindenki felett kontrollt akarnak gyakorolni – ők eljönnek segítséget kérni.

– mutatott rá a szakember.

Simó Irma hangsúlyozta, hogy a bántalmazásra hajlamos embernek bátorsággal, szeretettel kell szembenéznie a gyermekkorával, az otthonról hozott mintákkal. Aki mély haragot és fájdalmat érez azok iránt, akik bántalmazták, annak fel kell ezt tárnia, el kell fogadnia, másképp kifelé robban, másokat, a családtagjait bántalmazza.

Passzivitás helyett támogatás

A szakember szerint fel kell tennünk azt kérdést, hogy mit akarunk átadni gyermekeinknek, szeretteinknek. Ha bántalmazó a magatartásunk, akkor meg tudjuk-e szelídíteni saját gyermekkori traumáinkat és ki tudunk-e lépni a mintákból, felelősséget tudunk-e vállalni tetteinkért, szavainkért vagy sem.

„Ha valamelyik szülő azt látja, hogy a családi légkörben nincs biztonságban a gyermek, ha rettegésben él, akkor meg kell gondolni, hogy mit akarok a gyermeknek. A mélyen vallásosoknak is el szoktuk mondani, hogy Isten soha nem akarja, hogy rettegésben, bántalmazások közepette éljenek az emberek.

– magyarázta.

A szakember azt is hangsúlyozta, hogy bántalmazás esetén a felelősség nem marad a családon belül, kilép annak hatásköréből. Szomszédként, barátként, kollégaként is felelősek vagyunk.

Fontos, hogy hagyjuk abba a hibáztatást, közösségileg segítsünk egymásnak, bánjunk szépen egymással. Általános javaslat, hogy szeretettel, türelemmel viszonyuljunk egymáshoz” – összegezte a pszichológus.