Az ásatások helyszínén magyar, illetve román nyelven magyarázták, hogy milyen volt az élet ott kétezer évvel ezelőtt, milyen körülmények között laktak a katonák, és miket találtak a régészek. Például két szoba alapjaival ismerkedhettek meg az érdeklődők: jól látszottak a földben a falmaradványok, egy korábbi alapozás, egy megégett faoszlop helye, amely valószínűleg amikor kigyulladt, eldőlt, és a nyomai ma is jól kivehetők.

A rablógödörről Götsmann Annabella egyetemi hallgató beszélt, elmondta, hogy az egy olyan gödör, amibe a már nem használatos tárgyakat dobták a rómaiak, nyílhegyeket például – amiből nagyon sokat találtak –, illetve páncéltörő nyílhegyeket, amelyeket úgy készítettek, hogy az erős páncélokat is át tudják szakítani.

Érdeklődésünkre, hogy mi történhetett az egykori épületegyüttesekkel, Kénesi János elmondta, a természet rendje szerint, amelynek egyik alapelve, hogy minél kevesebb energiaráfordítással új dolgokat hozzon létre, az évszázadok során építőanyagnak használták a castrum köveit. A rómaiak létesítményeiből épült meg nemcsak Mikháza, de Deményháza is, a templomok is – és ez így volt természetes annak idején, a középkorban.

Nyelvtanulás és a polgárjog megszerzése

Noha a korábbi években bemutatott látványos gladiátorharcok és játékok idén elmaradtak, egy római katonákból álló csapat mégis bemutatót tartott a Csűrszínház kertjében. Pánczél Szilamér régész, a római kor kutatója ismertette a csapat viseletét, amely az egykor Sóváradon állomásozó katonák jellegzetes öltözékét viselte, de volt közöttük egy katona, amely – viselete alapján – a mikházi castrumból „érkezett”. Megtudtuk, hogy

A római polgár a kor esztétikai követelményeinek megfelelően öltözködött. A polgárjoggal rendelkezők számára elengedhetetlen ruhadarab a tunika, amelynek hosszúsága általában térdig érő. Rövid ujjú, ujjatlan, vagy hosszú ujjú tunikát hordtak az időjárásnak megfelelően, illetve afölött tógát, amelynek felöltését szigorú előírások szabályozták.

Az előkelő rómaiak fehér tunikában jártak, míg az alacsonyabb társadalmi rétegek tagjai, illetve a rabszolgák sötét színűben. Ezeket többnyire gyapjúból készítették, amely a legegyszerűbb és legolcsóbb alapanyagnak számított. De használtak még gyapotot, amely Indiából származott, és rendkívül drága volt, vagy selymet, amelyet Kínából importáltak.