Még az ételt is előre elkészítették, hogy a főzéssel ne kelljen bajlódni.

Még az állatnak is ünnep

Pozsony Ferenctől tudjuk, hogy a karácsony Háromszéken is szigorú munkatilalmi napnak számított. Legfennebb annyi kivétellel – már ha ez egyáltalán munkának tekinthető –, hogy a gazdák éjszaka megrázták a szilvafáikat, amitől jobb termést reméltek a jövőre nézve. Ugyanezt a célt szolgálta az előző éjszaka ágy alá tett szalmaköteg is, amivel aztán nagykarácsonykor körbetekerték a gyümölcsfákat. Mezőköbölkúton a szalmát a felsúrolt padlóra terítették.

A moldvai Lészpeden még az állatok elől elszedett ganét sem viszik ki az istállóból. A régi Erdővidéken, Sóvidéken az igavonókat egészen vízkeresztig nem fogták be, nehogy elkárosodjanak, és szövéssel, fonással sem kockáztatták a következő év szerencséjének „elfonását”.

„Bizonyos elhárító cselekményeket viszont éppen ebben az időszakban kellett végezni – jegyzi meg Barabás László. – Szovátán ekkor fonták azt a fonalat (cérnát) egész évre, mellyel a ruhát varrták, s így távol tartották a boszorkányokat. Ugyanekkor fonták a cérnának valót Pálpatakán és Alsósófalván is. Az alsósófalvi hiedelem szerint főként a legények gatyáját kellett megvarrni ilyen cérnával…”

Az eszközfának való fát ugyancsak a „két karácsony között” vágták az erdőben, hogy a szó ne költözzön bele, a parajdi sóvágok pedig – még a múlt század 20-as, 30-as éveiben is – a sóhasító faszegnek való bükkfamennyiséget, egész esztendőre, mert „az bírta az ütést, nem hasadozott, nem foszlott”.

Csak üstököst ne lássunk!

A téli napforduló az ősiségben egyben az új év kezdetét jelentette, nagyszüleink azt is kiszámolták, hogy

De még ennél is fontosabb volt a várható időjárást kifürkészni, hiszen leginkább az befolyásolta a jövő évi termés mennyiségét és minőségét.

– szokták mondogatni. Azaz a zöld karácsony rossz, fehér húsvétot hoz, a lucskos karácsony pedig felejthető nyarat. Portik Irén nagyszülei megfogalmazásában:

A várható időjárást oly módon is igyekeztek megtippelni, hogy figyelemmel követték a karácsonytól kezdődő tizenkét nap időjárást, minden napot egy hónapnak feleltetve meg a következő esztendőből. Tehát

A háromszéki székelyek még biztosabbra mentek, úgy vélvén, az új esztendő időjárása attól is függ, hogy a karácsony a hét melyik napjára esik.

• „Ha vasárnapra, akkor jó tél, szeles nyár, mérsékelt tavasz lesz. Minden bőventerem, a jószág szapora lesz.

• Ha hétfőre esik: ködös tél, szeles tavasz várható. Sokan meghalnák, a jószág dögleni kezd.

• Ha keddre esik: hosszú tél lesz és nedves tavasz. Sok bor és gyümölcs terem, de sokan meghalnak.

• Ha szerdára esik: kemény, zúzmarás tél, szeles tavasz, nedves nyár és mértékletes ősz következik. Bőséges lesz a gabonatermés, szapora a jószág.

• Ha csütörtökre esik: kemény tél, szeles tavasz, száraz nyár jön. Terem mindenféle, de szűkösen.

• Ha péntekre esik: zűrzavaros tél, hevesnyár jön. Uralkodik majd a szemfájás. A juh és más állatok nagyon pusztulnak.

• Ha szombatra esik: szép tél, szeles tavasz, kedvetlen nyár, nagydrágaság lesz” (Bálint Sándor).

Úrvacsora után ünnepi ebéd

Bár a nagykarácsony elsősorban bensőséges, családi ünnepnek számított, néhol délutánra, estére lazultak az erre vonatkozó megkötések, számos helyen a kántálást vagy a betlehemezést is erre a napra időzítették, sőt ez utóbbi Háromszéken a 19. század végén karácsony szombatján kezdődött, amikor is rokonság, szomszédság közösen virrasztott, és három napon át tartott. Mezőköbölkuton este már táncházat tartottak, ahová a meghívott lányok kolbászt, tésztát és gyümölcsöt vittek, amit a legények félretettek az ünnep harmadnapjára.

Az ebéd minden fogása a háztól telt ki. Éppen csak a cukrot vették a boltból, a kalács sütéséhez. Délután a gyermekek részére, a szülők részvételével, a templomban karácsonyfa-ünnepély volt. A gyermekek alkalmi versekkel és énekekkel szerepeltek a karácsonyfa gyertyafénye mellett” (Adorjáni Rudolf Károly ref. lelkész gyűjtése).