A megalkuvás nélkül szolgáló Jakab Antal megyéspüspök

A sokat szenvedett megyéspüspök személyes történelme címszavakban is megrendítő. Jakab Antal püspök (Kilyénfalva, 1909. márc. 13. – Gyulafehérvár, 1993. május 5.) életútja szinte felöleli a 20. századot. Benne két világégéssel, politikai és ideológiai változásokkal; közel tizenhárom év nehéz börtönnel, annak egészségkárosító hatásaival; túl a hetvenen, a legsötétebb kommunizmus évei alatt vállalt egyházi elöljárósággal, rendszerváltással és fekete márciussal.

Kisgyerekként előbb az első világháború borzalmait, a menekülést, befogadottságot, majd az ország szétszakítását is megtapasztalta.

Több iskolában tanult, szülőfaluja mellett, Hajdúnánáson, Gyergyószentmiklóson, Déván, Gyulafehérváron.

1929-ben kérte a felvételét a gyulafehérvári papnevelő intézetbe. 1934. június 29-én szentelte fel Majláth Gusztáv Károly püspök.

Jakab Antal mesélhetne, hogy a két világháború közötti iskolapolitika nyomán milyen megaláztatásokat szenvedtek el a kisebbségi diákok, milyen volt fiatal papként átélnie a gazdasági válságot.

Segédlelkészként Ditróban kezdte papi pályáját, ahol a mosolygós „kicsi papként” emlegették. 1936-ban Gyulafehérváron káplán, aztán Kolozsváron a Szent Mihály plébánián, Márton Áron főesperes-plébános mellett. Ott kezdődött munkatársi kapcsolatuk élethosszig tartott.

Márton Áron püspöktől három római tanulmányi évet kapott, azzal a meghagyással, hogy amit azalatt elér, azzal jön majd haza.

A háború és az élelmezési nehézségek ellenére 1939 és 1942 között, négy helyett három év alatt szerzett Rómában kánonjogból doktori fokozatot.

A kettészakított szülőföldön illetve egyházmegyében folytatta hivatását: Gyergyószentmiklóson megbízott plébános volt, 1945-ben Kolozsváron egyetemi lelkész, 1947–1951 között Gyulafehérváron teológiai tanár, vicerektor. Mint a bebörtönzött Áron püspök egyik titkos ordináriusát (ideiglenes kormányzót) 1951. augusztus 24-én, Szent Bertalan-éjszakáján tartóztatták le. Koholt vádak alapján, hazaárulás címén

1964. április 16-áig közel tizenhárom évet raboskodott Románia legkegyetlenebb börtöneiben.

Vizsgálati fogságban Pitești-en, utána Jilaván volt. Három évig a felsőbányai ólombányában dolgoztatták – ennek nyomait haláláig hordozta. Máramarossziget, Szamosújvár után Duna-csatornánál végzett kényszermunkát. Szabadulását követően jó ideig nem engedélyezték papi működését. Szülőfalujában erősödött fel és segített rokonainak a mezei munkákban. Görgényszentimrén helyettesített, majd Búzásbesenyőn az általa alapított plébánián lelkipásztorkodott. 1968-tól visszakapta Gyulafehérváron a katedráját.

1971. december 23-án VI. Pál pápa kinevezte utódlási joggal segédpüspökké Márton Áron mellé.

Felszentelésére az állami tiltás miatt nem kerülhetett sor Kolozsváron; a római Szent Péter-bazilikában 1972. február 13-án szentelte püspökké a szentatya. Márton Áron 1980. április 2-ai nyugdíjba vonulásáig segédpüspökként, majd a Ceaușescu-éra utolsó tíz évében megyéspüspökként szolgált.

Márton püspök az 1980. májusi elköszönő pásztorlevelében azt írta: „Azzal a megnyugtató érzéssel vonulhatok vissza, hogy az egyházmegye vezetése jó kezekben van.” Jakab Antal püspök 1980. május 15-én kelt első körlevelében köszöntötte az egyházmegye híveit. Abban a segédpüspöksége idején megéltekre így emlékezett: „Láttam és szenteltem egyházmegyénkben új templomokat, a maguk és szertartásuk és örömtől túlcsordult híveinek ragyogó szépségében.

A körlevél végén közismert szerénységével kért áldást és imatámogatást szolgálatához.

Az út, amelyen elindult, nem csupán göröngyös volt. „Jakab Antal megyéspüspök kormányzási idejének egyik kálváriája a papnevelés megfojtását célzó, az állam által előírt, és részben kikényszerített létszámkorlátozás volt, ami nem csak a teológia intézetét, hanem a kántoriskolát is érintette” – vallják a kortársak. Sok huzavona kísérte Bukarest és Gyulafehérvár között az egyezkedéseket. Ám

Jakab Antal rátermettsége és találékonysága átsegítette ezen a nehéz időszakon a katolikus papképzés „fellegvárát”.

A Jakab Antal-i magyarság- és hitmegtartás alapkövei – a tiltás és fenyegetettség ellenére felvállalt  – templomjavításokban és újabb istentiszteleti helyek kialakításában is megmutatkoznak.

Mintegy félszáz templomon hajtottak végre kisebb-nagyobb felújításokat, tíz új templom épült, ugyanennyi kápolna és imaház létesült, közel negyven plébánia, illetve szolgálati lakás építése vagy javítása történt meg ebben az évtizedben, és a ravatalozók kivitelezése is folytatódott.

Akkor is, ha időlegesen leállíttatták a hatóságok a munkálatokat, ha anyagilag sok áldozatot kellett hozni értük. Minden lehetőséget megragadott arra is, hogy megújuljon a papképzés otthona. Ugyanakkor a papok lelki, szellemi és pénzügyi támogatására is féltő gondja volt a főpásztornak.

A reményteli, 1989-es december nem töltötte el túlzott optimizmussal: „Várjuk ki, mi következik” – tanácsolta. Visszafogottságát esztendőkkel később tények igazolták.

1990. februárjában elrendelte a diakóniai munka intézményes alapjait megteremtő egyházmegyei szeretetszolgálat, a gyulafehérvári Caritas megalapítását.

Másik mérföldkő az 1948 óta teljességgel hiányzó katolikus lap- és könyvkiadás újraindításának szorgalmazása volt. A néhai Bajor Andor főszerkesztésével a Keresztény Szó, mint heti majd havilap volt az első kiadvány.

Jakab Antal nyugdíjba vonulása egybe esik Marosvásárhely fekete márciusával. Az utódlásig tartó apostoli kormányzósága idejének viharos heteiben írta Berta húgának: „Április 29-ig tart az én külön megbízatásom – olvasható a Megalkuvás nélkül című kötetben. „Akkor majd Csíksomlyón beiktatják Bálint püspököt és felszentelik dr. Jakubinyit segédpüspökének. Gondolom, hogy egyházmegyénk legnagyobb ünnepe lesz, ahová bíborosokat és püspököket is nagy számban várunk. Isten őrizzen attól, hogy valaki is, csak egy gondolattal is eltérjen attól, miszerint itt csak a figyelemnek, imádságnak és fegyelmezettségnek van helye.” Hogy mennyi ember tett tanúbizonyságot figyelemről, fegyelmezettségről és imádságról Csíksomlyón, harminc év múltán is visszhangos. Emlékezzünk április 29-én a 81 évesen az egyházmegye kormányzását utódának átadó főpásztorra!