1929-ben kérte a felvételét a gyulafehérvári papnevelő intézetbe. 1934. június 29-én szentelte fel Majláth Gusztáv Károly püspök.

Segédlelkészként Ditróban kezdte papi pályáját, ahol a mosolygós „kicsi papként” emlegették. 1936-ban Gyulafehérváron káplán, aztán Kolozsváron a Szent Mihály plébánián, Márton Áron főesperes-plébános mellett. Ott kezdődött munkatársi kapcsolatuk élethosszig tartott.

A háború és az élelmezési nehézségek ellenére 1939 és 1942 között, négy helyett három év alatt szerzett Rómában kánonjogból doktori fokozatot.

A kettészakított szülőföldön illetve egyházmegyében folytatta hivatását: Gyergyószentmiklóson megbízott plébános volt, 1945-ben Kolozsváron egyetemi lelkész, 1947–1951 között Gyulafehérváron teológiai tanár, vicerektor. Mint a bebörtönzött Áron püspök egyik titkos ordináriusát (ideiglenes kormányzót) 1951. augusztus 24-én, Szent Bertalan-éjszakáján tartóztatták le. Koholt vádak alapján, hazaárulás címén

Felszentelésére az állami tiltás miatt nem kerülhetett sor Kolozsváron; a római Szent Péter-bazilikában 1972. február 13-án szentelte püspökké a szentatya. Márton Áron 1980. április 2-ai nyugdíjba vonulásáig segédpüspökként, majd a Ceaușescu-éra utolsó tíz évében megyéspüspökként szolgált.

Az út, amelyen elindult…

Márton püspök az 1980. májusi elköszönő pásztorlevelében azt írta: „Azzal a megnyugtató érzéssel vonulhatok vissza, hogy az egyházmegye vezetése jó kezekben van.” Jakab Antal püspök 1980. május 15-én kelt első körlevelében köszöntötte az egyházmegye híveit. Abban a segédpüspöksége idején megéltekre így emlékezett: „Láttam és szenteltem egyházmegyénkben új templomokat, a maguk és szertartásuk és örömtől túlcsordult híveinek ragyogó szépségében.

A körlevél végén közismert szerénységével kért áldást és imatámogatást szolgálatához.

A Jakab Antal-i magyarság- és hitmegtartás alapkövei – a tiltás és fenyegetettség ellenére felvállalt  – templomjavításokban és újabb istentiszteleti helyek kialakításában is megmutatkoznak.

Akkor is, ha időlegesen leállíttatták a hatóságok a munkálatokat, ha anyagilag sok áldozatot kellett hozni értük. Minden lehetőséget megragadott arra is, hogy megújuljon a papképzés otthona. Ugyanakkor a papok lelki, szellemi és pénzügyi támogatására is féltő gondja volt a főpásztornak.

Másik mérföldkő az 1948 óta teljességgel hiányzó katolikus lap- és könyvkiadás újraindításának szorgalmazása volt. A néhai Bajor Andor főszerkesztésével a Keresztény Szó, mint heti majd havilap volt az első kiadvány.

Jakab Antal nyugdíjba vonulása egybe esik Marosvásárhely fekete márciusával. Az utódlásig tartó apostoli kormányzósága idejének viharos heteiben írta Berta húgának: „Április 29-ig tart az én külön megbízatásom – olvasható a Megalkuvás nélkül című kötetben. „Akkor majd Csíksomlyón beiktatják Bálint püspököt és felszentelik dr. Jakubinyit segédpüspökének. Gondolom, hogy egyházmegyénk legnagyobb ünnepe lesz, ahová bíborosokat és püspököket is nagy számban várunk. Isten őrizzen attól, hogy valaki is, csak egy gondolattal is eltérjen attól, miszerint itt csak a figyelemnek, imádságnak és fegyelmezettségnek van helye.” Hogy mennyi ember tett tanúbizonyságot figyelemről, fegyelmezettségről és imádságról Csíksomlyón, harminc év múltán is visszhangos. Emlékezzünk április 29-én a 81 évesen az egyházmegye kormányzását utódának átadó főpásztorra!