A lélek belső erejének fontossága – a történelmi egyházak főpásztorainak pünkösdi üzenetei

– fogalmaz ünnepi üzenetében a református püspök.

„Pünkösd a szentlélek ünnepe, fogadjuk be, hogy formálja át a mi életünket” – szól a lelkipásztori biztatás.

A húsvéti időben imádkoztuk: Add, Urunk, hogy lelkipásztoraink, az apostolok lelkesedésével hirdessék, tegyenek tanúságot a feltámadásról!” – olvasható a római katolikus egyházfői üzenetben.

„Hol van az elsőáldozási, bérmálási lelkesedésünk? Hol van a lángoló szeretetünk, amivel házasságot kötöttünk? A lélek ma szolgálatra hívott: működni akar általunk, hitből fakadó beszédünk, imánk, munkánk és tettekben megnyilvánuló szeretetünk által.

Imádkozzunk: Jöjj Szentlélek Istenünk, emeld fel szívünket hozzád, mert csak tenálad, a te országodban tisztulhat meg a szívünk. Égesd ki belőlünk az önzést és a kishitűséget. Vezess el a te igazságodra, amit senki nem sajátíthat ki. Nálad a vigasz és a fény, Benned élet, igazság és remény. Gyújtsd lángra szívünk szeretetét! Ámen.” – zárul az ünnepi biztatás.

Egyéni vagy közösségi életünk elmúlt évtizedeit vizsgálva azt látjuk és tapasztaljuk, hogy ritkán, nagyon ritkán tudunk mi együtt lenni és együtt gondolkodni. Nemcsak most, a világjárvány okozta nehéz helyzetben, hanem általában abban a széttöredezettségben, ahogy éljük napjaink. Soha nem volt ekkora igénye a keresztény embernek az egységre, mint most, a jelenben. Külső és belső erők egyéni, gazdasági és politikai érdekek, még jobban egymásnak feszülve morzsolnak fel, vernek szét közösséget, családot, nemzetet.

Itt nálunk Erdélyben is, a keresztény Európában is egyik legégetőbb feladat egységben, egymásra figyelve, egymásról tudni – még így virtuálisan is –, egymás mellett megmaradni és dolgozni, építeni Isten országát, a legfontosabb. Ez a kényszerű helyzet, amelybe sodródtunk a veszélyes járvány miatt, reméljük lehetőség és alkalom, hogy elgondolkozzunk az általunk kialakított erőszakos világ történésein.

Nagy költőnk, Dsida Jenő gondolatával fejezem be üzenetem:

„Sugarat, fényt, színt adj nekünk,
Mert epedünk!
Fényesség nélkül oly sivár az élet!
Nagy Alkotónk, oh, mondd ki szent igédet:
Legyen világosság!”

Áldott pünkösdi ünnepet adjon az Isten mindenkinek! – zárul az unitárius egyházfői üzenet.

Az első pünkösdkor a megígért vigasztaló, pártfogó érkezett az emberek közé, aki azóta is vigasztal és pártfogol. Ma is vezeti, szervezi egyházát és egyháza az Atya szeretetének Jézus Krisztusban megfogalmazott evangéliumát hirdeti és hordozza, és teszi ezt úgy, hogy a világ javai nem kötik le, és nem kell kiváltságokat védelmeznie, hanem olyan mint a földi vándor, aki szegénységében menetel a végtelen értékek felé” – fogalmaz ünnepi üzenetében az evangélikus-lutheránus egyházfőhelyettes.

„Isten áldja meg a mi pünkösdi ünneplésünket, Isten lelke töltse meg a mi életünket új és jó reménységgel, békességgel, boldogsággal! Jövel Szentlélek Úristen! Áldott pünkösdi ünneplést kívánok, erős vár a mi Istenünk!” – zárul az ünnepi biztatás.