– hangsúlyozta Szilágyi Enikő, mielőtt felolvasta volna a művet. Farkas Wellmann Endre rámutatott: nagyon fontos szöveg a Credo, amely akkor született, amikor Szőcs Gézát az irodalomszakma már marginalizálta, és egyre kevesebbet találkozhattunk a nevével. „Most ezzel a hangoskönyvvel valamelyest hazajött Szőcs Géza Csíkszeredába, hiszen azokban az években, amíg volt alkalmam vele együtt dolgozni,

Ez volt az egyik kötődési pontja Csíkszeredához. A másik, hogy a ’80-as évek közepén itt gyűjtötte be a Securitate néhány pribékje, és a csíkszeredai Securitatén verték félholtra” – avatta be a hallgatóságot.

Mint elhangzott, Szilágyi Enikő Jászai Mari-díjas színművész közvetlen gyermekkori barátja volt Szőcs Gézának. Ő volt az, aki kimozdította a Szőcs Géza halála utáni recepciót a csendből:

Szilágyi Enikő elmesélte, hogy 2020-ban Szőcs Géza összeállított számára egy Trianon emlékestet. „Megszületett az előadás, ez az összeállított gyönyörű anyag, és még életében sikerült ezt bemutatni. Ezután Géza nagyon felbuzdult, szerette az előadást, és azt mondta, hogy neki jövőre, azaz 2021-ben a Kolozsvári Magyar Napok keretében könyvbemutatója lesz, és a könyvnek az anyagát átküldi nekem.

Tehát, egyedül maradtam azzal a projekttel, hogy Kolozsváron a Magyar Napokon 2021-ben ezt a kötetet bemutassa, én pedig az előadást, amelynek a címe A kolozsvári sétatér lett volna. Végül A kolozsvári sétatér lett a kötet, a hangoskönyv címe, mert ennek az előadásnak az anyagát ebbe a kötetbe sűrítettük össze. Húsz nagyon szép vers került be a korai és az érett korszakából valamint a 2018-19-es verseiből is. Ennek a sorozatnak a záróverseként, Farkas Wellmann Endre versét is felvettem, amely egy nagyon szép búcsúvers, amelyet Géza halála után írt Endre” – avatta be a hallgatóságot Szilágyi Enikő.

Kérdésére, hogy milyen mankót adna a közönségnek Szőcs Géza verseihez, a személyéhez, költészetéhez, Farkas Wellmann Endre úgy fogalmazott, hogy a költő személyét szereti különválasztani és elhatárolni az általa létrehozott műalkotásoktól. „Ha Géza is itt ülne velünk egy színpadon, sokkal nyugodtabb lélekkel mernék anekdotázni, hogy meglegyen neki is a lehetősége a replikára.

A másik, hogy a költők esetében megszoktuk azt, hogy nekik a természetes megszólalásmódjuk, vagy az, amin keresztül megismerjük őket, az a művészi beszéd és a többletjelentésekkel dolgozó beszéd valamelyik regiszterében szólalnak meg. És nyilvánvaló, amikor szembesülünk egy nyers, határozott, metaforáktól mentes szöveggel, mint a Credo, mert az egy külön nagyon erős és durva lélekbe szántó esztétikai hatást tud kiváltani belőlünk.

– fejtette ki Farkas Wellmann.

Kiválasztottam vagy húsz ilyen jellegű verset, de úgy véltem, hogy a hallgatóságnak más is kell, az embereknek valamiféle líra is kell a lelkükhöz, ahhoz, hogy a politikai vonatkozású verseit is el tudjam juttatni. Nagyon nagy felelőséget is éreztem, mert nélküle maradtunk a szerkesztésben és meglepetést is akartam hozni a barátainak és a közvetlen környezetének ezzel a hangoskönyvvel” – magyarázta Szilágyi Enikő, majd felolvasta az Esti ima című verset.

Szőcs Géza több műfajban alkotott, meg lehet-e határozni, hogy melyik az igazi műfaja? – hangzott el a kérdés. Noha prózában is csodálatosan és magabiztosan írt, a drámái is kitűnőek, de a vers, ami meghatározó – véli Farkas Wellmann Endre.

Utána is születtek nagyon nagy versei, de azok a szövegek, amelyek az erdélyi magyar értelmiség politikai ellenállását össze tudták foglalni és jelenteni önmagukban – ez az életműnek az a súlypontja, amely magát az életművet azzá teszi, ami. Utána is rengeteg mindene született minden műfajban: az ő esetében beszélhetünk líráról, prózáról, drámáról, publicisztikákról, filmforgatókönyvekről, de operalibrettókat, hangjátékokat is írt, emiatt egy nagyon sokműfajú alkotóról van szó.

– sommázta az író.

Félbeszakadt ez az élet és ez az életmű – hangzott el a beszélgetés végén.

„De látjuk-e, hogy hol van Szőcs Géza helye a magyar irodalomban? Van-e előkép, van-e, akihez ezt a sokszínű alkotói világot, nyelvet kapcsolni tudjuk?” – tette fel a kérdést Juhász Anna.

Viszont biztos vagyok benne, hogy a magyar irodalomnak az egyik legeredetibb mindenkori nagy költője. Szőcs Géza ötven év múlva ott lesz az irodalomtörténet első öt-hat legfontosabb nagyágyúja között. Ő ’75-ben is ugyanolyan lázadó, újító volt, aki képes volt magát a verset megújítani, még akkor is ha abban a közegben nem tudtak mit vele kezdeni. Élete végéig jellemezte a költészetét, hogy szinte mindegy, hogy melyik versét melyik korszakban írta, mert annyi aktualitás van bennük és olyan gondolati frissesség.”

A beszélgetést Szilágyi Enikő felolvasása zárta, aki még elmondta: „amellett, hogy egy rendkívül jó humorú, vidám, huncut gyerek volt Géza, egy olyan emberről is beszélünk, aki agyonverette magát a hite, a meggyőződése miatt.

– hangzott el zárszóként.