Azok a szenvedélyes gyűjtők, akik régi tárgyakat, mozsarakat, vasalókat, kancsókat, poharakat, órákat, képeslapokat gyűjtenek, ha tehetik, egyetlen vasárnapot sem hagynak ki. De akik felújítják őszi ruhatárukat, lábbelikészletüket, azok is szívesen látogatják a piacot. Ezért is sok marosvásárhelyi számára nagy örömöt jelentett az újranyitás.

A Maroshíd alatt megközelíthető piacon már a kora reggeli órákban nagy volt a nyüzsgés, sok volt az árus és sok a potenciális vevő is. A kapu előtt rendőrök álltak, a maszkviselés kötelezettségére figyelmeztették azokat, akiknek nem volt maszkjuk. A vásárosok között is sok rendfelügyelő sétált és megszólították azokat, akik csupasz arccal járkáltak.

Ennek ellenére mégsem viselt mindenki maszkot, vagy nem megfelelően viselte azt. Még jóval mielőtt a kapuhoz érkeztünk volna, egy érdekes alkudozásnak, majd vásárnak voltunk a szemtanúi.

A maszktulajdonos előbb értetlenkedve állt, majd mindössze három lejért tulajdonost cserélt a használt maszk, amelynek az egyik fülét vissza is kellett rögzíteni, mert már leszakadt.

A bejáratnál már érződött a frissen sült miccs illata, de lángost, kürtöskalácsot, perecet, kávét, üdítőt is lehetett kapni, az emberek mindenhol sorban álltak, de az előírt kétméteres távolságtartást, amire az aszfaltra festett felszólítások is figyelmeztettek, sehol senki nem tartotta be.

A szokásos látvány fogadott a magasba tornyosuló ruhák hosszú sora mellett, az érdeklődők női, férfi és gyerekpólók, nadrágok, szoknyák, pulóverek, kabátok, dzsekik és munkaruhák között keresgélték a számukra legmegfelelőbbet. A csecsemőnek való rugdalózótól a motoros bőrviseletig minden volt. Márkás dolgok, alig használtak, illetve kopottasak, aminek függvényében alkudozni is lehetett.

Hasonló alkudozás folyt a lábbeliknél is, a földön és az asztalokon halmokban állt a használt és alig használt világmárkájú sportcipő, bakancs, csizma, szandál.

Ahogy érdeklődésünkre egy vevő elmondta, rendszeresen az ócskapiacról szerzi be az őszi és téli lábbelijét. „Olyan félcipőket és bőrcsizmákat szoktam itt venni 20-30-50 lejért, amiket az üzletből nem tudnék megvásárolni magamnak. Alig használtak, szinte újak. De ha kell, elviszem a cipészhez és 10 lejért új flekket tetetek a sarkára és van egy szuper csizmám, vagy elegáns cipőm” – avatott be a beszerzés titkaiba a vevő.

A földre terített papírokon a törött képernyőjű telefontól, a szemüvegig, az elhasznált nyugágytól a rozsdás szegig, a rongyos mackótól a használt babakocsiig, etetőszék, háziszőttes, porcelán ebédlőkészlet, ezüst evőeszköz, szalmakalap, serpenyő, számítógép, kenyérpirító is kapható volt.