A digitális város még jövő, de a „digitális” ember már a jelen lehetne
Elektromos kijelző a buszmegállókban, pontosan közlekedő autóbuszok, digitális parkolóórák, bankkártyás fizetési lehetőség, internetes ügyintézés, megfestett utak, jól látható útjelzők és forgalmi táblák – röviden körülbelül ilyen a digitális város. Ez azt is jelenti, hogy ahol jó az infrastruktúra és gördülékenyen működik minden, ott nagyobb a vonzerő, ott több nagy cég érdeklődik és ruház be a városban, ott több a munkalehetőség, jobb fizetések lennének. Egyelőre „offline” város Marosvásárhely – hangzott el Vásárhelyi Forgatag keretében szervezett kerekasztal-beszélgetésen.
W. Szabó Péter vezette kedden este a Teleki Téka udvarán a digitális város témájában szervezett kerekasztal-beszélgetést, ahol Kodok Márton, Török Alpár és Valics Lehel informatikusok beszéltek arról, hogy mitől működik jól egy város, mit jelent a társadalmi felelősségvállalás, hogyan kellene már a hatodik-hetedik osztályos tanulók számára irányt mutatni a számítástechnika felé, megismertetni velük és szüleikkel azokat a lehetőségeket, amelyek az IT-szakmában várhatnak rájuk.
Egyetemi tanulmányok nélkül is jó programozó válhat valakiből
Hogyan lesz valaki projektmenedzser, programozó, illetve ha egy újságíró az IT-szektorban akar dolgozni, milyen lehetőségei vannak? – indította a kerekasztal-beszélgetést W. Szabó Péter, akinek a kérdésére elsőként Kodok Márton válaszolt, elmesélve, hogy tizedikes gimnazistaként a matek feladatfüzetben találkozott első alkalommal egy programkóddal, amire rákérdezett, hogy mi az. Akkor kezdett el tanulni, könyvekből, tanároktól. „Még nem létezett akkoriban Wikipédia, ma már az internet világában minden sokkal gyorsabban elérhető” – mondta a szakember, hozzátéve azt is, hogy
a hatodik-hetedik osztályosok számára nem körvonalazódik még, hogy mit szeretnének csinálni, holott ezen is változtatni kellene, ahogy sok minden máson.
Török Alpár arra hívta fel a figyelmet, hogy a gyerekeknek, az általános iskolásoknak lehetőséget kell nyújtani, hogy mindent kipróbálhassanak, beleláthassanak különféle szakterületekbe. Egy jó lépés már történt, az egyetemisták számára a cégek nyári gyakorlatot tartottak – mondta. Ha valaki újságíróként szeretne az IT-ben dolgozni, az is lehetséges – tette hozzá, majd elmesélte, hogy bárki lehet programozó. Valaki, aki kőművesként dolgozott, és megunta azt a munkát, hat hónap tanulás után honlapot készített, és most programozóként dolgozik.
Hasonló példaként saját történetét mesélte el Valics Lehel, aki állatgondozó volt, de annyira érdekelte a programozás, hogy megtanulta, és évtizedek óta a szakmában dolgozik, de azóta is folyamatosan tanul. Elmondta, egy nyolcosztályos fiatalembert ajánlottak öt évvel ezelőtt, aki három hónap után utolérte a programozókat, most pedig a legjobbnak számít a szakmában.
Nem kell programozást végezni, ahhoz, hogy programozóvá váljon valaki, az akarat, a kitartás a fontos
– hangsúlyozta.
Az iskolában kezdeni a nevelést
Azzal kapcsolatban, hogy milyen a marosvásárhelyi digitális oktatás, Kodok Márton a megújulást hiányolta az egyetemeken, azt, hogy nem igazodnak a piac igényeihez, pedig mindig van olyan szelet az IT-ben, amelyhez szakemberek kellenek. Már a hetedik osztályban kellene kezdeni a nevelést, hogy aztán a középiskolában kikristályosodjon, mely szak mely területén képzeli el a jövőjét a fiatal. Szó esett a számítógépes nyelvezetről, arról, hogy
Török Alpár például még Pascalban tanult, és most is azt használják az iskolákban, holott azóta már számos új, korszerű program létezik.
Azt a hiányérzetüket is megfogalmazták, hogy Marosvásárhely sehol nincs Kolozsvárhoz képest, mert míg ott már kezdenek szakmai konferenciákat szervezni, Vásárhelyen még semmi nem történik. Budapest az a város, ahol az IT-szakmában dolgozók, vagy a digitalizálás iránt érdeklődők mindig találnak számukra érdekes előadásokat, kurzusokat, konferenciákat, minden hétvégén szerveznek valamit.
„Tanulni soha nem késő, és nem szégyen 40–50 évesen, vagy még 70 évesen sem” – állapították meg. Hiszen – ahogy azt hozzászólóként Fülöp Géza nyugalmazott informatikus megjegyezte – mindenki számára elérhetővé kellene tenni a digitális írás-olvasás megtanulását, hogy
senki ne legyen digitálisan analfabéta egy digitális világban.
Mentalitásváltás szükséges
Azt a kérdést, hogy mit tehetne a város a közösségért, gondolatébresztőnek szánta W. Szabó Péter, akinek Kodok Márton válaszolt is: a városháza által kiírt pályázatnak már a feladatfüzete olyan hibákat tartalmazott, hogy lehetetlenség volt az ott leírtakat teljesíteni. Azok, akik tudnának tenni a digitális városért, nem kerülnek olyan helyzetbe, hogy azt megtegyék. A hivatalokban olyan személyek dolgoznak, akik vagy egyáltalán nem értenek hozzá, vagy csak éppen egy keveset, ami nem elégséges a változásokhoz. De az emberek mentalitásán is sokat kellene változtatni, „digitalizálni kellene az embereket” – ahogy egy hozzászóló fogalmazott, már ideje volna eljutni oda, hogy
merjék használni a számítógépet, az internetet, a bankkártyát, az okostelefont, helyesen élni a lehetőségekkel, amelyek a digitális világban adottak.
Elhangzott az is, hogy a postán, ahol a leghosszabbak és leglassúbbak a sorok, ott még régi típusú, mátrixnyomtatót használnak.
A smart city, vagyis okos város ötlete nagyon sok helyen megvalósult és működik, Marosvásárhely, bár néhányszor már megfogalmazódott az elképzelés, még nagyon távol áll tőle. Pedig ha működne az infrastruktúra, sokkal vonzóbb lenne a város a befektetőknek is, több cég telepedne le, több munkahely lenne, a gazdasági és társadalmi felemelkedés is hamarabb bekövetkezne.
24h
