A „gyeris” világ

„Jó, ugyanakkor egyben rossz érzés is részt venni a találkozón. Rossz, mert eszembe jut az a tömegnyomor, az elnyomás, amit itt megéltem. Ennek az egésznek pedig egy neve is lett, hiszen mi voltunk »az árvák, a gyerisek.« Ezek a szavak szinte átoknak számítottak a külvilágban, hiszen mindenki tartott tőlünk, ha valahol megjelentünk. Ezt a mindennapokban rendszerint éreztük és most is érezzük olykor. Sokakban mai napig egyfajta szégyenérzetet kelt. Mindemellett jó, hogy itt vagyok, hiszen lábra álltam és megmutathatom, hogy mi is lehetünk becsületes, tisztességes emberek. Ezt én csak magamnak köszönhetem” – fogalmazott Nagy József, aki születésétől tizenkilencéves koráig nevelkedett az intézményben és maga is az esemény megszervezését támogatta.

Meglátása szerint, nagyon sok gyerek és fiatal volt az intézménybe, amit már a személyzet sem volt képes kordában tartani, így kialakult egy úgynevezett gyeris világ. „Ez azt jelentette, hogy mi egymásban bíztunk, egymást értettük, megvédtük, ugyanakkor ki is használtuk, amikor lehetett. A gyeris világban mindemellett van egy ma is létező szép dolog, mégpedig a csapatszellem. Amikor baj van, akkor összetartunk. Sajnos ez nem csak a jóban, de a rosszban is így van. Ez egy olyan mechanizmus, ami tudat alatt működik” – magyarázta Nagy József.

Kemény mindennapok

Nem voltak egyszerűek a mindennapok a gyerekotthonban, hiszen a nevelők egy része előzetes szakképzés nélkül, csak a pénzért dolgozott, nem feltétlenül érdekelte a munkája eredménye. Sokszor erőszakkal, büntetésekkel igyekeztek fegyelmezni a fiatalokat – folytatta az egykori lakó. Ezt nehezítette, hogy az ottlakók is eleve így gondolkoztak: az idősebbek bántották a kisebbeket, az erősek a gyengéket. Nagy Józsefet is sok atrocitás érte, ám ennek hatására már fiatalon eldöntötte, hogy felnőve ő nem akar hasonlóan cselekedni, hiszen a rossznak gátat kell szabni. A negatív élményeket egyébként magában kielemezve, a miértekre választ keresve igyekezett jóbbá formálni.
Pozitív tapasztalatként azt emelte ki, hogy nevelkedése során felismerte saját gyengeségeit, megtanulta, hogy mire kell vigyázzon, számos embertípust ismert meg, ugyanakkor remények ébredtek benne egy jobb élet iránt. Arra azonban nem tanították meg, hogy miként bízhat meg valakiben – tette hozzá.

Szülőként

„Egy bizonyos korban mindenki megkérdi magától, hogy ki is ő, miért van ezen a világon. Egy átlagos gyerek választ kaphat erre a szüleitől, de nekem erre nem volt lehetőségem. Csak magamban kereshettem a választ, ami egy roppant hosszú és nehéz feladat” – így Nagy. Rámutatott, két gyereke van és ők is hét-nyolc éves korukban feltették neki ezeket a kérdéseket. Annak örült a legjobban, hogy megadhatta nekik a szükséges válaszokat, ugyanakkor saját múltjáról is mesélhetett. Hangsúlyozta,