Fotó: Kristo Robert
Zürichben, a Nemzetközi Jégkorong Szövetségnél (IIHF) az elmúlt napokban szó esett a csíki jégkorongsportról. Nem egy kiváló eredmény vagy új jégpálya átadása kapcsán, hanem a Csíkszereda és a Ferencváros közötti, hat ifjúsági jégkorongozó átigazolási cirkusza kapcsán. Első fokon Prakabéknak adott igazat az IIHF.
2010. augusztus 17., 21:422010. augusztus 17., 21:42
2010. augusztus 18., 10:432010. augusztus 18., 10:43
Fotó: Kristo Robert
De mi is történt? A nyár folyamán Prakab Gábor edző hat tanítványával Budapestre utazott, és kijelentették, hogy a Ferencvárosnál folytatják jégkorongozói pályafutásukat. A Ferencváros benyújtotta a Román Jégkorong Szövetséghez (RJSZ) a hat játékos átigazolási kérését. A Tánczos Barna által vezetett RJSZ, a két csíkszeredai klubbal (Sportklub és ISK) egyeztetve nem írta alá az átigazolási kérést, jelezve, hogy a csíkszeredai együttesek nevelési díjat kérnek a Ferencvárostól. A hat, Magyarországra távozó ifjúsági játékos: Okos Csanád, Csíki Zoltán, Tranca Daniel, Sárpátki Tamás Róbert, Reisz Áron Sándor és Prakab János Krisztián.
Az ügy a Nemzetközi Jégkorong Szövetséghez jutott, mely kivizsgálta az esetet. Az IIHF levelében elismeri, hogy Csíkszereda valóban hatalmas összeget fektetett az említett játékosokba, a játékosok és a Sportklub, illetve az ISK között azonban nem létezik semmiféle szerződés. Az augusztus 12-én keltezett, és Horst Lichtner főtitkár aláírásával ellátott átiratában az IIHF jelezte a feleknek, hogy a játékosok szabadon igazolhatók a Ferencvároshoz, a magyarországi klubnak nem kell nevelési díjat fizetnie a csíkszeredaiaknak. A döntés hét napon belül fellebbezhető meg.
Márton Simon, a Csíkszeredai ISK igazgatója az ügy kapcsán a következőket nyilatkozta: „Ettől a döntéstől nem áll meg az élet sem a sportiskolánál, sem a csíki hokiban, azonban ezután nagyon meg kell gondolni, hogy a közpénzekből milyen hokicsapatokat támogatunk. Prakab csapatára az évek során rengeteget költött az ISK, a Sportklub és a város is, éppen ezért kértünk nevelési díjat. A legkiábrándítóbb az egészben az, ahogy elmentek. A nyáron még az adófizetők pénzén a tengerparton edzőtáboroztak, majd se szó, se beszéd, eltűntek. Annyit elvártunk volna, hogy valakinek szóljanak. Ez a fajta sunyi magatartás nem tisztességes, nem a becsületes székely-magyar emberekre jellemző. Ilyen magatartással kétlem, hogy sportpályafutásukban és az életben el tudnák érni céljukat.”
Meg szerettük volna kérdezni Prakab Gábort is, de többszöri próbálkozásunkra sem sikerült elérnünk telefonon.
szóljon hozzá!