Az idei, azaz immár kilencedik alkalommal megszervezett tábor pénteken zárult le. A helyi gyerekek körében nagy népszerűségnek örvendő, négy napos rendezvényre idén közel kilencven gyerek jelentkezett.  Visszatérő vendégek vannak Magyarországról,  egyetemisták, akik a kötelező nyári gyakorlatukat tudják a táborban elvégezni, de van olyan személy is a szervezők részéről, aki ugyan már elvégezte az egyetemet, mégis inkább szabadságot vesz ki és úgyis eljön az erdélyi táborba, annak ellenére, hogy itt biztos nem fog pihenni.

A mikházi származású Salat Sarolta a kezdetektől részt vett minden táboron, vagyis már tíz éves kora óta. Azóta már „kinőtte” a tábort pár társával együtt, de mégis visszajönnek mint segítők, és igyekeznek megkönnyíteni a szervezők munkáját. „ Nagyon jó lehetőségnek tartom, hogy itt szerveznek tábort, hiszen ez az, ami helyszínt biztosít a helyi gyerekeknek a nyári találkozásra, itt kikapcsolódhatnak és feltöltődhetnek”.

„Már a kezdetek kezdetén azt szerettük volna, hogy mi jöjjünk el ide, egyetemistáinkkal, hogy megismerhessük az  itteni gyerek, családok életét, és itt próbáljunk meg hittan tábort tartani, ha erre igény van” – fogalmazott Fehérvári Lajos atya. Deményházán pedig megvolt az akarat és a kedv, hogy összegyűjtsék a környékbéli gyerekeket, még azokat is akik tanév közben esetleg nem is voltak annyira fogékonyak a vallásórák iránt. A magyarországi részről egész évben folynak az előkészületek, szervezik a tevékenységeket, aprólékosan, lépésről-lépésre felépítik a tábor programját. A játékokkal, elfoglaltságokkal egyidejűleg komoly lelki programot is belefűznek az események menetrendjébe, így mind szellemi mind fizikai síkon bevezetik a gyerekeket a hitvilágba.

„Idén az Irgalmasság éve van az egyházban, és mi is az irgalmasságnak a különböző formáit próbáltuk megélni, begyakorolni. Ehhez választottunk szentírási szakaszokat, mint például a tékozló fiú, az irgalmas szamaritánus, a kegyetlen szolga története, utolsó napnak a témája pedig a gyónás volt. Legutolsó nap pedig a háláról beszéltünk, hiszen erről soha nem szabad megfeledkezni” – részletezte Lajos atya. A tábor intenzív programjában a lelki nevelés és feltöltődés mellett a fizikai ügyesség, erőnlét fejlesztése is szerepelt, a gyerekek és vezetőik kirándultak, íjászatot tanultak,  akadályversenyen, kézműves foglalkozásokon vettek részt, majd a nap utolsó részében, mintegy lecsendesedésképpen énekléssel, zenéléssel, szentmisével, hálaadással egészítették ki mindennapjaikat. Fehérvári Lajos atyáék otthoni vizeken is szerveznek táborokat, és kérdésünkre miszerint miben különböznek az itteni gyerekek anyaországbéli társaiktól, legfontosabbnak a fegyelmet emelte ki. Elmondása szerint az itteni gyerekekkel könnyű dolgozni, mert nagyon fegyelmezettek.

A tábor utolsó napján hálaadó szentmisére hívták a szülőket, nagyszülőket, testvéreket, ismerősöket a tábor résztvevői, majd bemutatták az elmúlt időszak „gyümölcseit”, alkotásait, és a tanultakat. Mindenki kihangsúlyozta, hogy hálás amiért ezek a táborok létre jöhettek az elmúlt években és idén is, mégis a deményházi szervezők úgy döntöttek, hogy a következő években nem vállalják a tábor megszervezését, legalábbis ilyen formában nem tudják tovább vinni a megkezdett munkát. „Így, ebben a formában a plébánia és a Acodomus egyesület már nem fogjuk vállalni. Tovább fogunk foglalkozni a gyermekkel, de ilyen nagy intenzitással, ekkora létszámmal már nem tudjuk vállalni” – nyilatkozta lapunknak Rózsa Gáspár, deményházi plébános, aki objektív okokra hivatkozva hozta meg döntését, mindamellett, hogy hálás amiért egy ilyen sikeres tábort tudtak több éven át vendégül látni.