Lovának köszöni az eredményt: megvan az első nemzeti vágtás dobogós helyezése Székelyföldnek

A Dunakeszi Alagi Tréningközpontnál van a lovacskám, Kovács Sándorral dolgozom, aki szerintem a 186 éves magyar lóversenytörténet legjobb galopptrénere, ő segítette az egész felkészülést, úgyhogy neki is köszönettel tartozom.

– Mintha nem látszott volna Villámláson a sok lóra jellemző rajt előtti feszültség. Alkatilag ilyen, vagy ez is a munka eredménye?

– Nem egy ideges fajta, a mindennapokban, a munka során egy nagyon érzékeny kis lélek. De az összeszokáson rengeteget kellett dolgoznunk, és a mindennapjaink ma sem egyszerűek, azt megsúgom.

Ami pedig a versenyhelyzeteket illeti, meglepődik az új helyszíntől, új emberektől, az is lehet, hogy egy kicsit megszeppen, és azért látszik nyugodtnak. Úgyhogy most lazítunk egy kicsit, mert sok volt ez a három nap, sokat készültünk, nagy volt a nyomás, most mindkettőnkre ráfér egy kis pihenés.

– Vagyis semmi munka nem lesz egy ideig?

– Ezen a héten biztos nem, de aztán a jövő héttől jön egy kis visszalazító mozgatás. Vagyis felnyergeljük, laza munkákat végzünk, amolyan verseny utáni rehabilitációs gyakorlatokat.

Ez a legfontosabb hozadéka számomra a vasárnapi versenynek.

– Hat éve élsz és képzed magad lovasként Magyarországon. Hogyan látod onnan a székelyföldi lovasélet alakulását?

– Szerintem lépésről lépésre fejlődik. Viszont hiányolom a szakembereket, elkelne néhány megfelelő lovas szakember.

Tudjuk, hogy ez a ló, ez a nyereg, feltesszük rá, felülünk és sétálunk. Ez azonban kevés. Kellene egy kis szakmai mélységet adni a dolognak. Három lovasiskolát jártam ki, és most is azért vagyok itt, hogy képezzem magam. Ugyanígy, otthon is szükség volna megfelelő edzőkre, szakemberekre, akik egyengessék a fiatalok útját. Egyszóval furcsa kettősséget látok: fejlődünk, viszont mégis nagyon el vagyunk maradva. Ezt ki merem jelenteni, hiszen innen nézve mérlegre tudom tenni a kettőt. Ugyanakkor az is biztos, hogy ami otthon az elmúlt 3-4 évben történt, az remek: versenyek vannak, sok lovas van, szándék és lelkesedés terén tehát nincsenek gondok. Ha a cél messze is még, az irány jó, a többi idő kérdése.

– Hazajössz?

– Egyelőre nem tudom. Otthon mindenképpen szeretnék idővel valamit kialakítani, de a cél továbbra is az, hogy fejlesszem magam, amíg csak lehet. A szívem hazahúz, ez kétségtelen.