Ledönteni az utolsó bástyát – Horváth Anna városvíziója

– „Nem kolozsvári kolozsváriként” – hiszen Csíkszeredában született – mikor érkezett el a pillanat vagy időszak, amikortól már kolozsvárinak érezte magát?

– Én még az egyetemet sem Kolozsváron, hanem Bukarestben végeztem, így ilyen jellegű korábbi kötődésem sem volt. Nagyjából a gyermekeim születését követő időszakban váltam kolozsvárivá, amikor óvodáskorukban a többi szülővel elkezdtünk – modern szóhasználattal élve – hálózatszerű kapcsolatokat kialakítani, érezni, hogy ide tartozunk, hogy gyerekeinket kolozsváriként neveljük. Akkor váltam kolozsvárivá, amikor felelősséggel kezdtem viszonyulni a városhoz, úgy gondolkodni róla, mint a családom jövőjének helyszínéről.

– Sokan szeretnek Kolozsvárra magyar városként gondolni, „hol minden piros, fehér, zöldben jár”. Ott van viszont a helységnévtábla ügye: a városvezetés sikeresen fellebbezett a hollandiai alapítvány első fokon nyertes beadványa ellen, amely a magyar táblák kihelyezéséről szólt. Nem gondolt a lemondásra, miután a városvezetés peres úton is ellenezni kezdte a magyar feliratot?

– Nem, mivel úgy gondoltam, nem engedhetem meg magamnak a luxust, hogy lemondjak arról a tisztségről, amelynek életbevágóan fontos célkitűzése a többnyelvűség, és ennek egyik elemeként a helységnévtáblák meghonosítása Kolozsváron. Többször elmondtam a városi tanácsban ülő kollégáknak is: elsősorban a magyar közösség érdekeit kívánom képviselni, és csak másodsorban vagyok alpolgármester. Különösen olyan, szerencsére ritkán előforduló helyzetekben, amikor a két pozíció ellentétbe kerül egymással. A helységnévtáblák ügye egyébként nem a holland alapítvánnyal és a civil kezdeményezésekkel kezdődött. Miután az RMDSZ munkájának eredményeként 2001-ben megszületett az idevágó törvény, a 1992-es népszámlálási adatok alapján Kolozsvár is felkerült az alkalmazási normákat szabályozó kormányhatározati listára. A 2002-es népszámlálás eredményeinek ismeretében azonban az akkori polgármester ezt már nem volt hajlandó figyelembe venni, annak ellenére, hogy a helyi tanács később határozatot is elfogadott a többnyelvű helységnévtáblákra szánt összeg elkülönítésére. Az azóta eltelt több mint egy évtizedet az RMDSZ-es tanácsosok számtalan, politikai eszközzel történő próbálkozása szőtte át.

A teljes interjú az Erdélyi Napló június 25-én megjelenő 25. lapszámában olvasható.