Lássuk, miből főzünk!

Az 1896-os millenniumi országos kiállítás is az OMÉK elődjének tekinthető, amennyiben a majd 200 éves múlttal rendelkező agrárgazdasági kiállítás akkor már hagyományokkal rendelkezett. A kiállítás fővédnöke, Orbán Viktor miniszterelnök elmondta: 2011-ben több tízmillióval nőtt azok száma a világon, akiket közvetlenül fenyeget az éhezés réme. Ilyen körülmények között a minőségi élelmiszerek felértékelődése az egyik kitörési pont, helyre kell állítani a város és a falu közötti közvetlen kapcsolatot, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztével van esély a külföldi rosszabb minőségű árudömping, az élelmiszeripari hulladék visszaszorítására.

Dr. Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter utalt arra, hogy miért kell a saját hagyományos élelmiszer-termelésünket jobban megbecsülni. „Elevenen él bennünk a kép, ahogy a mindent beosztó, leleményes nagymamáink odaléptek a stelázsihoz, és gondosan végigmérték, mit rejtenek a polcok. Leegyszerűsítve akár az ő szavaikkal is összefoglalhatnánk a mezőgazdasági és élelmiszeripari kiállítás üzenetét: Lássuk, miből főzünk!” – mondotta a tárcavezető. És ez érvényes az erdélyi kisebb konyhánkra is, amiből néhány sarkot megmutattunk az OMÉK látogatóinak.

Csodagépek, -állatok

Gépek ezreit - köztük újdonságokat is - kínálták a forgalmazók

Az ötnapos nyitvatartás sem lett volna elég ahhoz, hogy minden standot tüzetesen „átnézzünk”, egy napba kellett besűríteni a téblábolást, hogy legalább vázlatos képet alkossunk arról, ami „odaát” manapság már trendnek számít. Vitathatatlan, hogy a leglátványosabb részét a kiállításnak a több helyen felállított gépparkok jelentették. A korszerű, hatalmas – és szinte mindent tudó, mindent végző – erőgépek bámulatba ejtették a közönséget. John Deere, Fendt, McCroick, Massey Ferguson, Dammann traktorok, talajművelő- és vetőgépek, a betakarításnál használt masztodontok lélegzetelállító látványt produkáltak.

Nem csalás, nem ámítás: ez a disznó valóban több mint fél tonnát, 560 kilót nyom

Az élő állatok csarnokában már szüntelenül előjött, hogy „ilyen nekünk is van”, amikor a birkákat, szárnyasokat nézegettük. A strucc-, emutenyésztés nem jelent újdonságot Erdélyben sem, ám amikor a sertések részlegére érkeztünk – szó megszakadt, hang fennakadt. Egyik karámban nem kevesebb, mint 560 kilós hízó sziesztázott. Ez már vízilóban is sok, vélekedett egy nyárádmenti fiatal gazda, amikor komótosan lábra állt az állatmonstrum. A kenderesi Szpisják Imre tenyésztő hálás lehet az „elefántjának” – az ISV Pannonhibrid hízó a kiállítás zárásakor Miniszteri Különdíjat hozott a gazdának.

Erdélyi ízek, illatok

A tulajdonos állítja - ettől nincs fejfájás, rosszullét

A pálinkafőzők és bortermelők pavilonjában Antalfi Zoltán sárpataki pálinkafőző standja csábította erdélyi ízekkel, illatokkal a tüzes víz kedvelőit. A gyümölcspálinka igazán nem számít újdonságnak Magyarországon, ám a különleges, immár 20 éve szokás és hagyományok alapján készülő nedűről azt mondja a tulajdonos: ha valaki minőségi pálinkát fogyaszt nem kelhet másnaposan, nem fáj a feje. Nos, ezt próbálgatták is a derék pestiek.

Antalfiék tőszomszédja a Szász méhészet volt

A korondi Szász Illés mézet, méhtermékeket, a mézfogyasztásánál-kezelésénél használatos eszközöket is kiállított faházikójában. Első nap nem volt különösebb tolongás a standja előtt, s amikor ezzel kapcsolatban kérdeztük, mosolyogva nyugtatott – Pest nem egy falu, hét végén olyan forgalom lesz itt... S neki lett igaza.

A HANGYA standján...

...külön helyiséget kapott az RMGE-MAROS

Amit aztán testvériesen megosztott a mezőfelei Lázár Éva gyékényfonóval, a farkaslaki székely gyümölcsös-mézet (vagy fordítva?) forgalmazókkal és a sóváradi Király Csaba fafaragóval. A szimbiózisból mindenkinek haszna származott, ugyanis a gyékényfonatok, lekvárok, faragott tágyak odacsalogatták a látogatókat az erdélyi magyar gazdák egyesületének házatájára, s ha már ott voltak, ismerkedtek a gazdaszervezettel is. Ami nem volt nehéz, hiszen számos kinagyított dokumentum, kiadvány ismertette a látogatókat a világ legrégebbi (167 éves) magyar gazdaszervezete jogutódjának tevékenységével.

Vissza a gyökerekhez

Az Útmutató örökségünk, a HANGYA című konferencián az anyaországi felszólalók mellett erdélyi korreferátum bemutatására is sor került. A Romániai Magyar Gazdák Egyesülete – Maros szervezet elnöke, Csomós Attila A HANGYA az erdélyi magyarság életében címmel megtartott előadásában vette számba az erdélyi gazdaszervezet 167 éves múltját, a nehézségekkel, gáncsokkal is telített történelmét, a szervezet újjászületését, jelenlegi irányultságát.

Az első nap Maros megyei látogatói:

Csomós Attila egyesületi elnök (Marosvásárhely), Szász Zoltán, Deé Árpád, dr. Dán József, dr. Dán Péter, Filep Csaba (Marosvásárhely), dr. Bocz István (Holtmaros), Kiss Lehel, Ambrus Pál, Szappanos Lajos, Szőke János (Fehéregyháza), Gombos Szabolcs (Backamadaras), Kiss Lehel (Jedd), Nemes József (Hármasfalu), Bancsi András (Héderfája), Kiss-Borbély László (Erdőszentgyörgy), Vajda István, Kocsis Endre, Kiss Miklós.