Keddtől lépett érvénybe a Lisszaboni Szerződés

Hivatalos indoklása szerint a szerződés \"biztosítani fogja a szükséges jogi keretet és eszközöket ahhoz, hogy a kibővített unió meg tudjon felelni a jövő kihívásainak, és válasszal szolgáljon a polgárok által megfogalmazott igényekre\" - írja az MTI.

Korszerűsíti a 27 tagállamot tömörítő unió döntéshozatali mechanizmusát, és kötelezővé teszi a tagállamok számára az alapvető jogokról szóló EU-charta elfogadását és alkalmazását (utóbbi alól három ország felmentést kapott). Az eddigi féléves soros elnökségek rendszere átalakul, létrejön az unió elnöki posztja.

Az Európai Unió polgárai által közvetlenül megválasztott Európai Parlament hatásköre fontos új elemekkel bővül az uniós jogalkotás, az uniós költségvetés és a nemzetközi megállapodások vonatkozásában. A szerződés önálló jogi személyiséggel ruházza fel az Európai Uniót, így az nagyobb súllyal tud fellépni a nemzetközi tárgyalások során.

A Lisszaboni Szerződés története

Az Európai Unió intézményeinek módosításáról szóló tárgyalások 2001-ben kezdődtek, és először az Európai Alkotmányt eredményezték, mely elbukott a francia és holland népszavazásokon. A Lisszaboni szerződést 2007. december 13-án írták alá Lisszabonban (mivel Portugália volt a Tanács soros elnöke), és a tervek szerint 2008 végéig az összes tagállamban ratifikálni kellett volna, hogy a 2009-es európai parlamenti választások előtt érvénybe léphessen. Azonban a szerződést a 2008. június 12.-i népszavazáson elutasították az ír választópolgárok, valamint a cseh törvényhozás, a lengyel elnök és egy német alkotmánybírósági ítélet elhúzódása ezt nem tette lehetővé.
Ezután Írország vezetői az uniós politikusokkal összhangban úgy döntöttek, hogy 2009. október 2-án megismétlik a referendumot, miután garanciákat adtak Írországnak az adópolitika nemzeti szuverenitásának, a hagyományos ír semlegességnek, valamint az „etikai” (családjogi, oktatási, vallási stb.) kérdések kapcsán. Ezen a referendumon az igenek több mint kétharmados többséget szereztek, az ír ratifikáció folyamatát (mely október 23-án zárult le) formalitássá téve. A cseh törvényhozás két háza 2009 első felében megszavazta, szeptemberre a németek is ratifikálták, és a lengyel elnök, aki az ír „igen”-től tette függővé aláírását szintén kézjegyét adta. A szerződés előtt már csak Václav Klaus cseh államfő állt, akinek három feltétele volt - az ír népszavazás pozitív eredménye, cseh kivétel az Alapjogi Charta alól és az alkotmánybíróság ítélete, melyben az egész szerződést vizsgálva, azt cseh alkotmánnyal összeegyeztethetőnek találta. Ez történt meg legkésőbb, pontosan 2009 november 3-án. A cseh elnök még aznap aláírta a szerződést.