A sok sör törvényt bontó ereje

Ami befolyik, az mind kifolyik. Bár a Beatrice óta mi is egész egyszerűen meg bírjuk fogalmazni az emberi anyagcsere tagadhatatlan alapvonását, a brüsszeli városvezetés ezt a tudást láthatóvá is tette. A belvárosban ugyanis nyílt színi piszoárok mindenfelé. Sok sör törvényt bont, templomok tövében, allékon, füves részeken egy G-alakú paraván mögé kell befáradnia feszülő hólyagú, ámde fesztelen férfiembernek, lába és feje látszik ugyan, körülötte ott virul a nyüzsgő város, de lényeg, hogy nem marad dolgavégezetlenül. Legálisan pisál köztéren, hisz illegálisan valószínűleg úgyis megtenné, s a végtermék egyetlen földbe fúrt elvezető csatornában végzi, nem füvet-fát boldogít.

Egyszerű és olcsó megoldás, bár női szemmel nézve kissé diszkriminatív. Sörkedvelő hölgyeknek ugyanis jóval nehezebb a dolguk, ők az ebben a kontextusban már-már hagyományosnak tekinthető tojtojvécéket használhatják, amelyekből jóval kevesebb látható. Ilyen már ez az anyatermészet, hogy ha az egyszerű, elvezető lyukas megoldást kellene választani, guggolnia kellene a paraván mögött a nőnek, ami, lássuk be, kevéssé összeegyeztethető a nyugati életstílussal.

Egyébként – nevezzük nevén, most így lenne jó – a pisilés vélhetőleg központi helyet foglal el brüsszeli életvitelben és közgondolkodásban, az egyébként igen kicsi, alig hatvan centis, a sok turistától szabad szemmel alig látható Pisilő kisfiú (Maneken Pis) világhírű szobra mellett a szintén világhíres Delirium kocsmával átellenben ott van a Pisilő kislány szobra. Igaz, őt vasrács mögé zárták, azt mondják – a kislány a fentebb vázolt ősi módon végzi dolgát – állandóan fogdosták, és azért. Ennél valamivel már a pisilő kutya szobra is jobb helyzetben van, rá kevesen néznek ugyan, de ott szobrozik feltartott jobb hátsó lábbal egy viszonylag közeli utcasarkon.

A teljes riport az Erdélyi Napló május 14-én megjelenő 19. lapszámában olvasható.