Hogyan kezeljük a háború okozta gazdasági bizonytalanságot?

Félreértés ne essék: szankciók kellenek, de nem mindegy a hatászónájuk, magát Oroszországot kellett volna kizárni, úgy, hogy máson lehetőleg ne csattanjon, vagy legalábbis ne ennyire. Tudjuk, mi történt például a Sberbank esetében Magyarországon: egyik napról a másikra bedőlt, ezzel mintegy 6000 cég és 10 000 magánszemély vált egy csapásra gyakorlatilag fizetésképtelenné.

Menjünk tovább: Oroszországot kizárták a Mastercard és Visa rendszerből, tehát az orosz állampolgár nagyon limitált körülmények között tudja használni az ilyen kártyáit. Ismét öngól, ami tovább erősíti az emberek bizalmatlanságát a pénzügyi rendszerben, mivel ugyanazt a kérdést veti fel: mi van, ha holnap én következem? Még tovább: a Román Nemzeti Bank (BNR) kormányzója jól dolgozott, közel másfél évig mesterségesen 4,9 körül sikerült az euró árfolyamát tartani.

Gyakorlatilag dollárt jelenleg elvétve lehet kapni. Zárójelben megjegyzem, sokan elfelejtik, hogy a dollár világpénz – arra a FED (az Amerikai Egyesült Államok központi banki rendszere) nagyon vigyáz –, az euró viszont nem.

Szombaton Brassóban jártam úgy, hogy az egyik hivatalos váltóban délelőtt 10-kor 5,35 lejért lehetett eurót venni, este 7 körül pedig már 5,90-ért sem találtam. Bankpánik van tehát kialakulóban, ami azért súlyos, mert nem egy bizonyos bank helyzete váltotta ki, hanem a teljes pénzügyi rendszer megingása. Ez pedig a politikusok hibája, akik átgondolatlan döntéseikkel, miközben ugyan büntetik Oroszországot, berántanak mindenki mást is.

Nekem azt mondta az egyik tanárom, hogy azért tanítanak nekünk filozófiát, hogy képesek legyünk az összes lehetőséget figyelembe venni. Magas matematikát pedig azért, hogy ezeket ki is tudjuk számolni. Meggyőződésem, hogy sem Bukarestben, sem Brüsszelben nem ezt a felfogást alkalmazzák. És ez baj, ezért jutottunk ide. Ehhez adjuk még azt is hozzá, hogy ma nem beszélhetünk már zárt gazdaságokról, világpiac van, ezért, ha Ukrajnában és Oroszországban például tönkremegy a búzatermés, az minket is érint.

– Mindezen példák tükrében mi lett volna a jó megoldás?

– Egy régi kínai mondás úgy tartja: „Hagyd meg az ellenséged arcát”. Azaz adj neki lehetőséget arra, hogy tisztességgel vissza tudjon vonulni, mert ha ezt is elveszed tőle, már nincs, amit veszítsen. Ezt mi úgy mondjuk, hogy

Az energiaárak az egekben vannak, és nem látni még a végét a növekedésnek, így nem csoda, hogy az emberek enyhén szólva feszültek. A megfelelő kommunikáció hiányzik, az, hogy biztosítsák a lakosságot arról, hogy minden rendben van, hiszen, ha ezt nem teszik meg, egyre-másra veszik ki az emberek a pénzüket a bankokból, és ez a bankrendszer működését veszélyezteti. Vagyis ez okozhat igazi bankpánikot. 

– A szankciók tehát két irányba is csapnak. Vissza lehet ezt fordítani?

– Nem, az imázsvesztéssel járna, ezt pedig sem Oroszország, sem az Európai Unió nem engedheti meg magának.

– És az emberek bizalmát a pénzügyi rendszerben?

– Nehéz, mert hosszú évek alatt kialakult mechanizmusoknak mondtunk búcsút, ez hirtelen, felkészületlenül ért mindenkit. Ismétlem, az emberek bizalma alapjaiban rendült meg, és ezt visszaállítani nem kis feladat.

– Egyre több az ingatlanhirdetés. Miért? 

– Az emberek, amint látjuk, úgy érzik, az eddig stabilnak, kiszámíthatónak vélt életük bizonytalanná vált.

Ősi ösztönök lépnek működésbe, ezt az evolúciós biológusok is mondják: csak én számítok, a törzsem, a szűk köröm, a családom, senki más. Az ingatlanvásárlás egyesek szerint most nem jó befektetés. Én azt mondom, az lehet, mert van, aki most könnyebben enged az árból, csak minél hamarabb pénzhez jusson. Tehát

– Ha már a szükségleteknél tartunk: mit, hogyan tartalékoljanak az emberek? Vagy érdemes például most tőzsdézni? És ha igen, hogyan?  

– A tőzsde működésére a cinizmus jellemző, és most is ez történt: gyakorlatilag átárazta magát. Magyarán leestek bizonyos részvények árai, ezzel egy időben például a fegyvergyártók, energiahordozók és szolgáltatók részvényeinek értéke pedig nőtt. Ez érdemes szem előtt tartani. Másfelől pedig, én azt szoktam mondani, hogy itt, például Székelyudvarhelyen, a semmi közepén vagyunk. Ez talán az egész országra érvényes lehet, és – a helyzet iróniája – akár még hálásak is lehetünk az ország vezetőinek, amiért nem fejlesztettek infrastruktúrát, hogy az országnak nincs ipara, nincs katonasága.

Azt is szokták mondani, hogy a háborúban el lehet szegényedni, de meg is lehet gazdagodni. Egyelőre törekedjünk arra, hogy kisebb veszteségekkel átvészeljük ezt a helyzetet, és erre vannak megoldások. Elsősorban össze kell állítania mindenkinek a saját prioritáslistáját.

Talán emlékszünk rá, hogy a kilencvenes évek elején sokan jártak úgy, hogy lejben tartalékolták a pénzüket, ami gyakorlatilag teljesen szétolvadt az infláció miatt. Ennek az esélye most is megvan. Ezért

Portfóliót alakítson ki, amelyben van lej, dollár, euró, egy kevés bitcoin és arany is. Így, ha gyarapítani nem is tudjuk, nagyobb eséllyel leszünk képesek a vagyonunkat legalább megőrizni.