Fontos kutatásban vett részt a csíkszeredai oktató

A kutatás kiindulópontja: jelenleg a földi ökoszisztémák az emberi tevékenységből származó széndioxidnak megközelítőleg egynegyedét nyelik el, lassítva ezáltal a globális felmelegedést. A tudomány mostani ismeretei szerint a Föld szénmérlegének (kibocsátott szén és megkötött szén arányának) éves ingadozása leginkább a trópusi hőmérsékletekkel van összefüggésben. Ezzel szemben egyes kutatások azt mutatják, hogy a vízszegény régiókban a legváltozékonyabb a szénmérleg, vagyis a víz befolyásolja leginkább a széndioxid-megkötés alakulását. Erre a látszólagos ellentmondásra ad magyarázatot a jénai Max Planck Biogeokémiai Intézet által vezetett kutatás, amelyben dr. Ráduly Botond is részt vett.

Jó lehetőség a Sapientiának

A Sapientia oktatója érdeklődésünkre elmondta, egy olasz kutatócsoporton keresztül vehetett részt a kutatásban, munkája adatfeldolgozásról szólt. „Ezzel a témával régóta foglalkozom, 2009 óta dolgozok fel adatokat. Ezek az adatok körülbelül 1990-től állnak rendelkezésünkre olyan mennyiségben, hogy fel tudjuk azokat használni az ökoszisztémák és a légkör közötti kölcsönhatások modellezésére. Létezik egy folyamatosan bővülő világszintű hálózat, amely a föld-atmoszféra fluxusokat monitorozza: Európában és Észak-Amerikában van a legtöbb mérőállomás, de minden kontinensen vannak elhelyezve mérőtornyok. Ezek többek között azt mérik, hogy mennyi széndioxid megy a szárazföldi ökoszisztémák felől a légkörbe, illetve mennyi jön vissza onnan az ökoszisztémák felé. Ennek a hálózatnak a méréseiből, kiegészítve azokat egyéb meteorológiai, illetve a műholdas mérésekkel meg lehet határozni egy adott területre vetítve a kibocsátott és megkötött széndioxid arányát. Mivel kevés földi mérőállomás létezik, az adatokat fel kell skálázni: tehát ahol nincsen mérőállomás, azokra a területekre is meg kell határozni a szénmérleget, a globális meteorológiai és műholdas adatokra támaszkodva. Ez olyan matematikai modellek segítségével lehetséges, amelyeket az eddig felhalmozott mérési adatok segítségével alkotunk meg, és amelyeket a mérőtornyok adataival érvényesítünk. Egy korábbi kutatásban 12 féle modellt vetettünk össze, én tulajdonképpen akkor kerültem bele ebbe a kutatásba. A sok kipróbált modell közül az egyiket én készítettem. A Sapientia egyetemnek ez egy nagyon jó lehetőség, hiszen megmutattuk, hogy mi is létezünk” – hangsúlyozta az oktató.

Tisztázták a felmerülő kérdéseket

Ráduly Botond nem számított ekkora sikerre, hiszen elmondása szerint a Nature egy olyan színvonalú lap, amelyben Romániából évente csupán néhány publikáció jelenik meg. „Ez a kutatás egyébként sokrétű, ugyanezekkel a társszerzőkkel az előző években is jelentek meg publikációink. Tudományos körökben elfogadott tény, hogy a légköri széndioxid-koncentráció összefügg a globális felmelegedéssel. A széndioxid koncentrációjának növekedése viszont jelentősen változik évről évre, a változás mértékét pedig főként az határozza meg, hogy a növényzet mennyi szént köt meg. Mi azt tanulmányozzuk, hogy különböző mérési adatokból hogyan lehet a szénmérleget minél pontosabban megjósolni. Ebben a kutatásban az az igazi előrelépés, hogy olyasmit tisztáztunk, ami eddig ellentmondásos volt: egyszer úgy néz ki, hogy a hőmérséklet vezérli a szénmérleg alakulását, más jelentések szerint pedig a növények számára hozzáférhető víz határozza meg. Ez a kutatás rámutatott, hogy ha különböző térbeli és időbeli skálákon vizsgálódunk, kimutatható, hogy helyi szinten valóban nagyon fontos a víz hatása, de globális szinten ez nem látszik. Van ahol a szárazság, van ahol a sok csapadék alakítja a széndioxid-megkötést, és ha összegezzük, eltűnik a víz hatása, ennek következtében pedig a hőmérséklet marad a meghatározó globálisan. Azonban helyi szinten a hozzáférhető víz határozza meg leginkább a szénciklust. A végkövetkeztetés tehát az, hogy globális szinten a hőmérséklet hatása nem tűnik el, a vízé azonban igen, ezért a jövőben mindenképpen figyelembe kell venni a szénmérleg-prognózisoknál a hozzáférhető vizet, különben tévesen jósolhatjuk meg légkörünkben a széndioxid-koncentráció alakulását” – magyarázta Ráduly.