Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

11:27

Medve ölhetett meg egy embert Almásmezőn

11:24

Ilyés Róbert: imádkoztam, kértem a jó Istent, hogy rúgjuk be

10:42

Még idén használatba vehetik a felújított művelődési házat Szentegyházán

10:39

A GYHK először, a gyergyói hokicsapat negyedszer szerepel a Kontinentális Kupában

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Amikor az adóhatóság is arra kér, ne utaljunk pénzt

Égett szagot éreztek a rendőrautóban, megdöbbentő, hogy mi volt az ajtóba rejtve – videóval

Idős férfi vesztette életét a csíkszeredai balesetben

Halálra verhették haragosukat, majd elásták a holttestét

Nem álltak meg a stopnál a rendőrök, meghalt egy 17 éves fiú

Brassóban tárgyalják Bartiék perét

A vezérkari főnök szerint minden román állampolgárnak tudnia kellene fegyvert használni

A közeljövőben elkezdődhet a Piac utcai kazánház és a Vigadó felújítása

Megindokolta Grindeanu, hogy miért hagyta el a termet a székely himnusz alatt

A romániaiak fele szerint a hadsereg nem lenne képes ellenállni egy orosz támadásnak

Erdély második megszállása

IV. Károly magyar király Kézdivásárhely főterén 1917-ben (tőle balra Friedrich von Gerok tábornok). Egy évvel később már nem volt, aki megvédje Székelyföldet

Fotó: Fortepan/Österreichische Nationalbibliothek

Románia 1918. május 8-án, a központi hatalmaktól elszenvedett vereségét elismerve aláírta ugyan a bukaresti békét, de gyakorlatilag már szeptember második felében megszegte azt. Hivatalosan csak november 9-én „mondta fel”, amikor hadat üzent Németországnak, s ultimátumban szólította fel a német hadsereget Erdély kiürítésére. Pár nappal később a román hadsereg – 1916 után – másodszor is átkelt a Kárpátokon, Magyarország ismét nem volt képes megvédeni keleti határait. Ez a mulasztás ezúttal végzetesnek bizonyult.

Kocsis Károly

2023. december 09., 08:592023. december 09., 08:59

Erdély – akkor még részleges – megszállására elvileg az 1918. november 13-i belgrádi katonai konvenció adott jogi alapot, amelyben az antant a Maros vonaláig engedélyezte a hirtelen újból szövetségesévé vedlett Románia hadserege számára az előnyomulást.

Az első román csapatok még ezt sem várták meg: már október közepén megjelentek az Ojtozi-szoros előterében, november 12-én 13 óra körül pedig a Gyergyótölgyesi-szoroson átlépték a magyar határt.

Ugyanaznap egy főként román határőrökből álló különítmény elfoglalta Gyergyótölgyest, és továbbhaladt Gyergyóhollóig, de Sósmezőnél is megjelentek Magyarország területén a román járőrök. (Itt jegyezzük meg, hogy egyes szerzőknél november 10-e szerepel az első román katonák megjelenése napjaként, sőt, Botlik József egy november 7-i dél-erdélyi – Krassó–Szörény megyei – betörésről is tud.)

Constantin Preșan tábornok főerői november 13-án megszállták az összes kárpáti átkelőt, és november 22-én elérték a Borszék–Tölgyes–Gyimes–Csíkszentmárton–Bereck vonalat. A Tömösi- és a Vöröstoronyi-szoroson át csak két nappal később vonultak be Erdélybe: előbb megvárták Mackensen német csapatainak visszavonulását. A reguláris csapatok előtt általában az Erdélyből kiszökött románajkúakból – tisztek parancsnoksága alatt – szervezett légiók haladtak.

Magyarország megszállása a Károlyi-kormány idején

Fotó: Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténelme

A betörő három, meglehetősen gyatrán felszerelt, laza fegyelmű hadosztály összlétszáma alig haladta meg a 10 ezer főt (van, aki 4000 főről beszél). Velük szemben Erdélyt simán megvédhette volna a Goldbach altábornagy parancsnoksága alatt álló 28 zászlóalj, 12 üteg és 1 lovasszázad (összesen 13 662 puska és 82 löveg), Mackensen 60 ezer fős német seregéről, amelyhez másfél osztrák–magyar hadtest is tartozott, nem is beszélve.

A Károlyi-kormány azonban minden egyébbel törődött, csak Erdély védelmével nem. Elrendelte, hogy a Maros vonalától keletre és délre eső területeket katonailag ki kell üríteni. Arra nem is gondolt, hogy a visszavonuló német csapatok támogatását biztosította volna Erdély számára

– írta később Nagybaczoni Nagy Vilmos.

A Gyimesi-szoroson átlépő román 6. gyalogos hadosztály november 26-án elfoglalta Csíkszeredát, 28-án Dédát, majd a Maros völgyén – illetve 120 km széles sávban a Radnai-hágó és a Nagy-Szamos között – haladt Gyulafehérvár irányába, hogy a Román Nemzeti Tanács zavartalanul megtarthassa nagygyűlését.

December 1-jén elérték Szászrégent, másnap Maroshévízt, Gyergyószentmiklóst és Marosvásárhelyt, s addigra csaknem a teljes Székelyföld román uralom alá került.

Sepsiszentgyörgyöt valamikor december 6-a és 9-e között (a pontos időpontot illetően nem egyöntetűek a források) foglalta el egy 120 (más források szerint 20) fős alakulat, Dumitru Ţigoianu százados vezetése alatt, ugyanakkor (vagy valamivel később; a háromkötetes Székelyföld története szerint csak 1919. január 17-én) Kézdivásárhelyt is elérte az ellenség. Egyes szerzőknél az olvasható, hogy az Ojtozi-szoroson behatoló oszlop szállta meg később az egész Háromszék vármegyét, mások azt írják, Sepsiszentgyörgyre Brassó felől érkeztek, míg a Székely Nép 1918. dec. 18-i száma arról tudósít, „a múlt hét közepén egy román tiszt jelent meg ott, s közölte, hogy legközelebb Csik megyéből pár száz román katona érkezik a székely város megszállására. A polgármester erre a megszállásról a sepsiszentgyörgyivel azonos tartalmú hirdetményt tett közzé, amelynek első pontja a fegyverek beszolgáltatása a szokásos főbelövetés ígéretével.”

Román katonák az első világháborúban

Fotó: Pleniceanu Egyesület

„Szombaton délután Tigojan kapitány vezetése alatt 120 főnyi román sorkatona szállta meg Sepsiszentgyörgy városát. Ebből 40 ember egy tiszt vezetése alatt a pályaudvart szállotta meg, 80 ember pedig a várost. A román fegyveres erő emberei – a tisztek kivételével – szerfölött gyengén vannak felszerelve. Tigojan kapitány ellenőrzése alá helyezte a postát, elrendelte a fegyverek beszolgáltatását, feloszlatta a nemzetőrséget, s az utazást igazolványhoz kötötte. A megszálló csapatok lefoglalták a katonai raktárakat. A megszálló csapatot a Hungária szállodában helyezték el. Incidens eddig nem történt, csak az utazó közönség panaszkodik, hogy az utazó poggyászok átvizsgálása körül kíméletlenül járnak el.”

Székely Nép, 1918. dec. 11.

December 6-án esett el Székelyudvarhely, december 8-án pedig a román katonák megjelentek Dicsőszentmártonban, ahol a helyi Román Nemzeti Tanács azonnal átvette a hatalmat, erőszakkal. December 16-án következett Segesvár és Medgyes...

A maradék magyar csapatok a Maros mögé vonultak vissza, Erdély megszállását – a vasúti szállítás nehézségein túl – csak a német kivonulás akadályozta,

a délről betörő román csapatok a nyomukban haladtak 24 órás követési távolsággal. A 2. vadász hadosztály december 5-én vonult be Brassóba a Tömösi-, 6-án Nagyszebenbe a Vöröstoronyi-szoroson át. Később Alvincen és Piskin át egy különítményt Petrozsényba irányítottak.

Érkeznek a megszállók

Fotó: Evenimentulistoric.ro

Közben Clemenceau francia miniszterelnök, a párizsi békekonferencia elnöke december 2-án, tehát a gyulafehérvári nagygyűlés másnapján táviratban adta meg az engedélyt a román hadseregnek a Maros átlépésére, azzal a kikötéssel, hogy azt nem kell a magyar kormány tudomására hozni. December 3-án a románok Marosludasnál ezt meg is tették, 11-én megszállták Sajómagyarost és a nagyenyedi vasútállomást, 20-án Nagyenyedet, Székelykocsárdot és Vízaknát.

A magyar csapatok, azzal a paranccsal, hogy minden összeütközést kerüljenek el, a Kolozsvár–Torda–Nagyenyed–Gyulafehérvár–Zám vonal mögé vonultak vissza.

Ellenállásba nem ütközvén, a románok december 23-án elfoglalták Tordát, 24-én Kolozsvárt, 26-án Dést, 1919. január 7-én Nagybányát, január 14-én, az egresi, illetve a zsibói áttörést követően Zilahot és Bánffyhunyadot. Január 17-én elérték Máramarossziget–Déva, a balszárnyon pedig a Csucsa–Zám vonalat.

Szoboszlai József, szíve alatt a Székely Hadosztály jelvényével

Fotó: Régi fotók Erdélyből/Facebook

A Székely Hadosztály ekkor vette fel velük a harcot, január 14–20. között sikeres ellenállást fejtvén ki Zilahnál, Cigányinál, Bánffyhunyadnál, a Csúcsai-szorosnál. Kratochvil Károly óriási létszám- és fegyverzeti hátrányban küzdő egységei hátrálni kényszerültek, és a román hadsereg február elejére elérte a földrajzi Erdély északi és nyugati határát. Az arcvonal ekkor a Szinyérváralja–Szilágysomlyó–Csucsa–Vaskóh vonalon húzódott, egészen az április 15-én meginduló román offenzíváig.

A román hatóságok szigorú intézkedéseket, egyebek mellett kijárási és gyülekezési tilalmat, sajtócenzúrát, valamint botbüntetést vezettek be. Utóbbit előszeretettel alkalmazták a magyar közösség prominens képviselőinek megfélemlítésére és megalázására. Tömeges letartóztatások és bántalmazások történtek, amelyek számos halálos áldozattal jártak. Kolozsváron a román karhatalom 18 tüntetőt lőtt agyon. A városokban, többek között Zilahon is súlyos atrocitásokat követett el a román katonaság, beleértve a fosztogatást, bántalmazásokat és nemi erőszakot. Szemtanúk tanúvallomásai szerint különösen a volt osztrák-magyar hadseregbeli román tisztek és katonák kegyetlenkedtek.

Forrás: konfliktuskutato.hu

Belföld Történelem