Elhunyt Csép Sándor, az erdélyi magyar közélet emblematikus alakja

Bár Csép Sándor Gergely Csaba Aradon született 1938-ban, családi gyökerei a körösközi Árpád-kori településhez, Ágyához kötik, akárcsak Olosz Lajost, Szabó Magdát, Vida Gábort, hogy csak az írókat említsük. Középiskolát szülővárosában végzett, 16 évesen. Jogot tanult volna, de papgyerek lévén kirúgták, ezért a Protestáns Teológiai Intézetben tanult tovább, majd a Babeș-Bolyai Egyetem filozófiai karán szerzett diplomát.

1968-tól a kolozsvári rádió szerkesztője, 1972-től a Román Televízió magyar szerkesztőségének munkatársa volt riporterként, operatőrként. Alkotásai közül nagy visszhangot keltett a kalotaszegi egykézésről és ennek veszélyeiről készített Egyetlenem című riportfilmje (1975) s ennek bizakodó, fordulatot idéző folytatása (1979), majd publicisztikai feldolgozása (Katarzis, vagy csak éterbe kergetett szó? Korunk 1980/4). Irodalmi portréi is jelentősek; Mikó Imrével és Dávid Gyulával közösen készített dokumentumfilmet Petőfi erdélyi útjairól; iskolariportjai és honismereti vetélkedői népszerűek voltak. Egy tévéfilmje a kolozsvári Hóstátot örökítette meg.

A Korunkban 1966-ban publikált első írásában Hazai valóságkutatás címmel a romániai szociológia új módszerei mellett foglalt állást. Társadalomrajzi riporttal az Utunk, Új Élet, Igazság, Vörös Zászló hasábjain szerepelt. A kolozsvári Állami Magyar Színház műsorába felvett történeti drámája, a Mi, Bethlen Gábor... a nagyhatalmak erőterében a lelkiismereti szabadság és béke ügyét védő fejedelmet jeleníti meg, hol Pázmány Péterrel folytatott vitájában, hol a román Markó herceggel kötött egyezségeiben mutatva rá a népek egymásrautaltságára. Ne félj önmagadtól című drámájából született a Mátyás a vérpadon című rockopera, amelyet a Kolozsvári Magyar Opera mutatott be.

A nevéhez köthető az Áldás, népesség című, a gyerekvállalást népszerűsítő, az erdélyi nagycsaládokat támogató kezdeményezés, akárcsak az önálló, független erdélyi magyar televízió megteremtése Kolozsváron, amelyből végül – Csép Sándor kiszorításával – egy jelentéktelen párttévé lett Marosvásárhelyen.

1999-2003 között a Romániai Magyar Újságírók Egyesületének elnöke volt, utóbb az audiovizuális sajtóért felelős alelnöke. 2008-ban a Magyar Polgári Párt Kolozs megyei elnökévé választották.

Csép Sándor hetvenedik születésnapjára írt írásában egykori tévés főszerkesztője, Bodor Pál ekként vélekedett róla: „Nem kétséges: romantikus lélek. Nem érzi jól magát semmiféle gondolati kicsinyességben, érzései erős gesztusokat igényelnek – és ezekhez akkor is ragaszkodott, amikor súlyos kockázatokkal jártak. Érthetetlen, hogy kiszorítják az általa kezdeményezett, régóta dédelgetett-tervezett összerdélyi magyar televíziózásból, noha az első (előbb egymilliárdnyi, majd csak háromszáz millió forintos támogatást is ő szerezte meg hozzá...) Egyébként Markó Bélával, Takács Csabával, Gálfalvi Zsolttal és Gáspárik Attilával örökös tagja az alapító testületnek, amelynek ma már semmilyen gyakorlati szerepe nincs. (...) Alkata szerint Csép undorodik a demagógiától, nem szíveli, ha valaki visszaél saját sokaságának nemzeti érzelmeivel, s legalább annyira megveti azt, aki rossz helyezkedésből semmibe veszi övéinek hűségét sajátos közösségükhöz. Mégis kiszorult a szélesebb, kevésbé pártjellegű nemzetiségi tömörülésből, s oda kényszerült, ahol (szerintem) némelyek hangosabban szerepeltetik önmagukat, mint a közös célokat. Megfogalmazásommal Csép bizonyára nem igazán ért egyet, s ezt is kötelességem jelezni. Végtelenül fájlalom, hogy ilyen képességű, hatású-súlyú, mesteri kollégánk nem kapja meg azt az elismerést, amelyet megérdemel, sem a lehetőséget, hogy tehetségét a közössége javára kamatoztassa. Az vigasztal, hogy a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, s az Európai Újságírók Szövetsége magyar tagozata kezdeményezte méltó elismerését: javaslatukra Csép Sándort kitüntették volt a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével és a MÚOSZ Aranytollával. Hogy Erdélyben közönségsikerén túl elismerésének milyen jeleit tapasztalhatta, nem tudom.\"