Egy kis ízelítő a Földre csókolt szigetből

A közel 300 ezer lakosú Catania az olasz csizma orrától a valamivel több mint 3 km széles Messinai-szoros által elválasztott sziget második legnagyobb városa. A szabaddá tett februári hétvégén azért esett rá a választásunk, mert

• egyrészt ide két közismert fapados légitársaságnak is közvetlen járata van Bukarestből,

• másrészt pedig innen lehet a legkönnyebben eljutni Taorminába, amit minden, Szicíliába ellátogató magyar turistának majdhogynem kötelező felkeresnie.

Némely művészettörténész szerint ugyanis Csontváry Kosztka Tivadar, a Napút táltos lelkületű, világhírű magyar festője három helyen tudott úgy elrévülni, hogy abból korszakalkotó művek születhessenek: a Magas-Tátrában lévő Nagy-Tarpataki-vízesésnél, a libanoni riportunkban már szereplő Baalbekben és itt.

korábban írtuk

Bortúra a Kánaán földjén

A Kézdivásárhelyen bejegyzett Háromszéki Borbarátok Egyesülete 2017-ben jutott arra az elhatározásra, hogy a Kárpát-haza borvidékeinek feltérképezése után távolabb merészkedik, egyenesen a borkészítés őshazájába. Ezúttal Libanont tűztük ki úti célul.

Már annak a helynek a megtalálása is izgalmas kalandnak ígérkezik, ahová

Csontváryval azonban nem merülnek ki Szicília magyar vonatkozásai! Igaz, nem Cataniaban, de Palermóban a Garibaldi mellett harcoló, post mortem ezredesi rangra emelt Tüköry Lajosról (1830–1860) fontos sugárutat és kaszárnyát neveztek el, 1937-ben állított szobra ott díszeleg a Giardino Garibaldi nevű mediterrán parkban.

A város ostromakor térdét golyó roncsolta szét, és bár lábát amputálták, belehalt sérülésébe. Koporsójánál a gyászbeszédet maga Garibaldi mondta, először a Szent Antal-templomba temették el (annak falán ezt emléktábla jelzi), 1910-ben pedig a szicíliai hősök Pantheonjába, a Szent Domokos-templom oldalkápolnájába.

Székelyek itt is? Na ne!

Ugyancsak a palermói Rotoli temetőben 9 méter magas obeliszk emlékeztet az első világháború magyar hadifoglyaira, rajta harminc elhunyt katona nevével. Itt székely eleink közül sokan szenvedtek, miután

A fegyvert felsőbb parancsra letevő, megtépázott egységeket éppen Szicíliába deportálták, ahonnan 1919-ben térhetek csak haza – immáron Nagy-Romániába.

Könyves Kálmán királyunk első felesége ugyancsak Szicília szigetéről került hozzánk. Eleutheria vagy Felicia hercegnő, I. Roger szicíliai gróf lánya normann származású volt. A királynéval természetesen más normannok is érkeztek az országba, családi hagyományuk szerint például a Rátót nemzetség tőlük származtatja magát.

Még visszább is kalandozhatnánk az időben, de ezzel minden bizonnyal barátaim rosszalló tekintetét kockáztatnám, akik néha kissé kétkedve fogadják, ha valahol székely nyomokat vélek felfedezni. Pedig már a Mátyás király udvarához tartozó Petrus Ranzanus olasz történész is felvetette, hogy

Azt pedig Szőcs István már 1979-ben megállapította a Korunk hasábjain, „nem olyan egyszerű könnyű szívvel kimondani”, hogy a görögök által szekelosz, az egyiptomiak által sekeles meg sakarusa, a latinok által siculusnak ismert, Szicíliának hajdanán nevet adó (Siculia?), később a hódító latinokba és görögökbe felszívódó nép és a latin forrásokban ugyancsak siculusként szereplő székelyek között nincs összefüggés.

Korábban – többek között – Magyar Adorján is lándzsát tört a székely-etruszk rokonság mellett, és elméletében a Dél-Dunántúlon kialakult székely nép egyik törzse vándorolt hajdanán Itáliába. No, de mielőtt még eretnekégetésre kerülne sor, jegyezzük meg gyorsan, hogy

Habitus kérdése.

Nyilván, a 17. század óta a város központjául szolgáló Dóm térre ki kell menni, ha már ott vagyunk, ahol egyből ránk köszönt a barokk homlokzatú Szent Ágota-katedrális, amely eredetileg a 11. század végén épült, az Etna kitörései folytán többször újjá kellett építeni, legutóbb a 18. század elején.

Tőlünk nem messze, Fogaras és Szászmedgyes között is viseli egy település a nevét – románul Agnita.

Mivel a főbb nevezetességek egy-két kattintással elérhetők a világhálón, ezekkel most nem untatjuk a nyájas olvasót,

No meg az itt született Vincenzo Bellini zeneszerzőről elnevezett színházat, az állattani múzeumot és a normann időket időző, 1239 és 1250 között felhúzott Ursino-kastélyt, amely az 1693-as földrengést is túlélte. Ma városi múzeumnak, képtárnak ad otthont, és nagy becsben tartják az újságírókat – legalábbis ingyen beengedtek.

Tenger gyümölcsei előétel gyanánt

Úgyszintén a szicíliai konyha kipróbáláshoz sem szeretnék különösebb tippeket adni (a padlizsánból, paradicsomszószból és sült ricottából készült Pasta alla Normát azért ne hagyjuk ki!), de egy jó tanácsot igen:

Egy-két tétova hümmögtetés után nekünk fél perc alatt úgy megpakolták az asztalt tengeri herkentyűkkel, hogy nem győztük kapkodni a fejünket, és amikor heves integetéssel – mert ilyenkor semmilyen nyelven nem értenek! – sikerült leállítanunk a pincéreket, bájosan megkérdezték, mit szeretnénk főfogásra, merthogy ez antipasto, azaz előétel volt.

Természetesen csak számlát kértünk, és becsületükre legyen mondva, nem föltétlenül éreztük átverve magunkat:

A csapolt sörért 4–6 eurót fizettünk Cataniában, az üvegesek közül pedig kettőt ajánlanánk kóstolásra: a Bruno Ribadit és a szűretlen Messinát.

Másként sosem ismerjük meg Szicíliát!

A halpiacon ugyanis – nevével ellentétben – nemcsak hal kapható, hanem szinte minden. Nem véletlen, hogy a környékén nem találni egyetlen élelmiszerboltot sem, ami azt jelenti, hogy a helyiek ide járnak vásárolni. És ezt nem egy placcként kell elképzelni, mint mifelénk, hanem

A világ legszebb fekvésű városa

Előzetes félelmeimre rácáfolva a város egyáltalán nem mondható szemetesnek, különösen Nápolyhoz viszonyítva nem, és a szelektív hulladékgyűjtés terén is egészen jól állnak.

A közbiztonságot illetően viszont semmilyen rossz tapasztalatban nem volt részünk, pedig egészen félreeső helyeken is csavarogtunk.

Az ide szűk 50 km-re eső, Szicília ékkövének, illetve

Mi is megjártuk, ezért vonatra váltottunk, 5 és fél euróba került egy jegy. Ott a vonatállomásról helyi buszok közlekednek a városközpontig (a jegy 2 euró), amelyek a Google-térképen nincsenek feltüntetve – ha nem tudunk róluk,

És ezért (de egyébként mindenért) ráadásul 20–30 százalékkal többet kell fizetni, mint Cataniában!

A harmadik napon akár a 60 km-re, délre eső, több mint száz templommal büszkélkedő Siracusába is elvonatozhattunk volna, vagy felmehettünk volna a hegyek között nem messze található Savocába és Forza d'Agróba, ahol a Keresztapa egyes jeleneteit forgatták, és ahol a Michale Corleonet sörrel traktáló kocsma még ma is működik, de egyiket sem tettük, és most már bánom.

De legalább maradt egy nyomós ok ide visszatérni, és akkor talán Európa legmagasabb működő vulkánjára, a 3357 méteres Etnára is jut idő.