Ha nem teszik, az visszafordíthatatlan károkat okozott volna az egész országnak, de a járványnak nincs vége, és ha nem figyelünk oda, rövid időn belül újra nagy mértékben növekedhet a fertőzöttek száma.

Ezért mindenkinek vállalnia kell a felelősséget, és betartani az előírásokat, hogy ez ne fordulhasson elő. Ha június 3-áig nem rosszabbodik a helyzet, akkor megnyitják a régiók közti utazások lehetőségét, és mérlegelik a külföldi turizmus engedélyezését is. Jelenleg a tartományon belül meg vannak határozva, hogy hová mehetünk és vannak városok, községek ahová továbbra sem lehet bemenni, illetve onnan kijönni.

De emellett nagyon meglepő volt számomra, hogy nagyon kevés ember viselt maszkot az utakon. Mondjuk, nem is csodálkozom, hogy nem viseltek maszkot, hiszen közel 40 Celsius-fokos hőség volt (amint utcára léptem és láttam, hogy nem igazán viselnek maszkot, azonnal levettem én is). Az egymástól való 1,5-2 méteres távolságot azonban maximálisan betartották az emberek.

Kint volt mindenki, idősek és fiatalok is, de talán az emberek zöme az én „fiatal”, 30-as, 40-es korosztályom volt. Kinyitottak a fodrászatok, szépségszalonok, 1-2 ruházati bolt, és kávézók is. A ruhaüzletekbe nem mentem be, de kívülről úgy látszott, más sem, nem láttam vásárlókat. A kávézók teraszai sem voltak úgy tele, mint a karantén előtt. Nem is lehetne, mivel szigorúan be kell tartani a távolságot. Ragasztószalagokkal van kijelölve, hogy ki mekkora távolságra üljön vagy álljon.

Igazából senkit sem a vásárlások érdekelnek, inkább mindenki a barátaival akart találkozni. Csak úgy ömlött belőlünk a szó, mindenki nevetett és sztorizgattunk.

Hétfő óta minden nap sétálok, kint akarok lenni a szabadban, és minden ismerőssel elbeszélgetek, tudni akarom, ki hogy élte meg ezt a bezártságot, kinek mik a továbbiakban a tervei, ki hogyan látja a jövőt. Amit nem írtam eddig, múlt héten, amikor az élelmiszercsomagot kaptam, beszéltem a Caritas illetékes munkatársával. Természetesen megköszöntem a támogatást, és rákérdeztem, hogy esetleg tudna-e segíteni munkát találni nekem (ideglenest, vagy akár állandót), nagyon segítőkész volt, ígérte, hogy hamarosan hívni fog. Tehát várom a hívását, mert hiszem, hogy lesz megoldás, illetve kapok munkát, mert aki dolgozni akar, az talál is, bármilyen nehéz most. Addig is élvezem a szabadság minden pillanatát.

Katona Era, Olaszország

(folytatjuk)