A búrok hazájában képviseli a székely autonómia ügyét Jeney János

Jeney a rendezvényre dél-afrikai búr vendégek kíséretében érkezett, akik a maguk során az ő autonómiatörekvéseikről beszéltek, a 2,5 milliós búr kisebbség – az egykori francia, német és holland telepesek leszármazottai – ugyanis

A térképész nagyszülei Bözödújfaluból vándoroltak ki 1945-ben, Magyarországon telepedtek le, majd az 1956-os forradalomban való részvételük miatt menekülniük kellett. Egy ausztriai kitérő után Dél-Afrikában fogadták be őket, ott kaptak menedékjogot.

Emellett nem tagadja meg annak a közösségnek a képviseletét sem, amelybe felmenői révén érzi magát odatartozónak. Leginkább Udvarhelyszéken érzi otthon magát.

A búrok nagyon ellenséges politikai környezetben próbálják megőrizni nyelvi és kulturális identitásukat, az 1994-es rendszerváltás óta ugyanis a fehér afrikanerekre (a búrokra) a rendszer ellenségeiként tekintenek, számos fehér farmer esett gyilkosság áldozatául, földjeiket pedig az állam igyekszik megkaparintani. Többek között ezekről is kérdezzük őt.

– Lenne mit tanulni a búroktól?

– A búrok érdekképviseleti szervezete, az AfriForum hatásosan szervezkedik a fehér közösségért, többek között saját, igen hatékony oktatási hálózatot építettek ki, illetve most nagy lépést tettek a konkrét területi autonómia érdekében.

– Amikor itt járt a sepsiszentgyörgyi konferencián, említette, hogy a Dél-afrikai Köztársaság közel jár egy gazdasági-szociális és a közbiztonságot, energiarendszert is érintő összeomláshoz, akkor ott mennyire aktuális kérdés a búr autonómia?

– Alapvetően semennyire, de megcsinálták anélkül, hogy valakit megkérdeztek volna. Igaz, még nincs elismerve, de nem is akarják elismertetni az állammal, egyszerűen csak működtetni akarják.

Ha az illetőnek priusza van, nem is engedik letelepedni, ha pedig elkövet egy bűncselekményt, távoznia kell és a tulajdonát át kell adnia a közigazgatási terület adminisztrációjának, amely kifizeti neki az esetleges értéknövelő befektetéseit (pl. az oda épített házat). A gyakorlat azt mutatja, aki odaköltözik, már nem is akar elmenni onnan, mert az egy biztonságos környezetet jelent számára. Az önrendelkezés az elvándorlás ellen is jó orvosságnak bizonyult. Ez a terület még elég kicsi, Dél-Afrika nyugati részében, a sivatag szélén van, egy nagyon gyéren lakott régióban, ahol szükség van a nyugati technológiára és tudásra ahhoz, hogy hosszú távon élhető legyen a vidék. Természetes vízfolyás ugyanis igen kevés van arrafelé.

El kell ismernem, míg kint éltem, bár ismertem a búrokat, nem foglalkoztam ezzel a témával. Én csak akkor vettem észre, hogy milyen lehetőség rejlik a két népcsoport együttműködésében, amikor a magyarság önrendelkezésével kezdtem foglalkozni. 2012 óta tartok külföldön előadásokat a külhoni magyarságról és mutatom be térképen a Kárpát-medence etnikai földrajzát: 2021-ben Prágában beszéltem erről, majd Isztambulban és Dél-Afrikában, 2022-ben Párizsban. Ott szembesültem azzal, hogy

2023-ban adtam elő egy Budapestre érkező búr delegációnak, akkor indítottuk ezt az együttműködést. Még abban az évben viszonoztam a látogatást, és akkor merült fel részükről az erdélyi helyszíni tájékozódás ötlete.

– Nézetében mennyire időszerű a székely autonómiáról beszélni az aktuális politikai változások tükrében, gondolunk itt Románia betagozódására a schengeni övezetbe, illetve a romániai nacionalisták térnyerésére a parlamentben?

– Időszerűnek időszerű, ám hogy mennyire reális, az más kérdés. A román állam jókedvében biztosan nem hagyja jóvá az autonómiát, de a nemzetközi téren képviselni ezt az álmot mindig hasznos.

Dél-Afrikában meghívtak egy stúdióbeszélgetésre, hogy beszéljek a székely közigazgatási autonómiatörekvésekről. Nem mellékes az sem, hogy mit tartogathat az elnökválasztás második kiírása az itteni magyarságnak, aminek szintén megvan a párhuzama a Dél-afrikai Köztársaságban.

A magyar-búr együttműködés egyébként nem előzmény nélküli, Erdélyből több önkéntes is részt vett a XX. század eleji búr háborúban, többek között Wass Albert író nagybátyja, idősebb Czegei Wass Albert.

– Úgy értelmeztem, fontosnak tartja és nagyon készül arra, hogy egy búr tévéstúdióban beszélhet rólunk. Miért?

– A tévés beszélgetésnek is nagy közönsége lehet az óceánon innen és túl. Mondok egy példát: Ernst Roets író, filmrendező, emberi jogi harcos, aki itt volt a sepsiszentgyörgyi konferencián, egy kanadai interjúban is beszélt a székely autonómiatörekvésekről: nem ezért hívták meg, hanem az itteni tapasztalatairól beszélt, de a végkimenetel mégis az volt, hogy rólunk szólt a műsor. Kanada és Amerika messze van ugyan, de még sincs annyira messze, hiszen tudjuk, ha Amerika tüsszent egyet, mi is reagálunk.

– Milyen távlatokban gondol az autonómiára?

– Kis lépésekről beszélünk, persze, nem mondom, hogy ebből holnap lesz valami, de ha nem teszünk semmit, ott tartunk, mint 1989-ben, amikor nem tudták, hogy a román kommunista rendszer eltörlését egy magyar [Tőkés László] robbantotta ki.