A bizonytalanság és a személyes kapcsolattartás hiánya miatt van, aki elhagyná a tanügyi rendszert

mert a legtöbben külföldről is hazajöttek mostanában – részletezte Illés Ildikó.

Találtunk azonban olyan marosvásárhelyi pedagógust, aki 32 éves tanügyi pálya és minden lehetséges pedagógusi fokozat után idén döntött amellett, hogy felfüggeszti a tanítást. Balizs Enikő elfogadott egy állást Németországban, ahol gyerekekkel kell foglalkoznia szociális asszisztensként, és jövő héttől már ott kezdi a munkát. Nem égetett fel maga mögött semmit, de mint elmondta, nagyon fáj neki, hogy ez a rendszer egyre személytelenebb lesz minden pedagógusnak. A marosvásárhelyi tanítónő szerint sok pedagógus kilépne a rendszerből, de nem merik megtenni, hiszen anyagi biztonságot nyújt, legtöbben pedig családfenntartók, ezért sem tudják feladni. De sok pedagógus hozzáállása más lenne, ha jó irányú változást érzékelnének, ha a gyerekek visszakerülnének az iskolapadba, és a pedagógus szemtől szemben lehetne velük – világított rá a pedagógus.

Balizs Enikőnek tanügyi karrierjével párhuzamosan 26 éven át volt egyéni vállalkozása is, ami plusz anyagi forrást jelentett, de eddig mindig valami megakadályozta őt abban, hogy kilépjen az oktatási rendszerből, idén ez változott.

– fogalmazott. Majd elvégezte a mesterképzést mediátorként, és alkalma volt Németországban dolgozni gyakornokként óvodában, iskolában és szociális központban. Ez a három hely volt a meghatározó élmény számára, amikor eldöntötte, hogy miután leadja a negyedikes osztályát, kér egy év fizetés nélküli szabadságot, és kiköltözik a gyerekeihez Németországba. „Ajánlatokat kaptam oktatási intézményektől, ahol pedagógusként vártak, kimentem, de egy hónap után hazaköltöztem családi okok miatt, és kikértem a második fizetés nélküli szabadságos évet is” – tette hozzá a tanítónő, aki 32 évig Marosvásárhely egyik elismert tanintézményében, az Európa Általános Iskolában tanított.

A pedagógus bevallotta, most úgy érzi, nagyon labilis lett, nem tudja, hogy visszajönne-e ebbe a tanügyi rendszerbe vagy sem, szeptemberig ugyanis még gondolkodhat ezen. „Mi, akik ötvenen túl vagyunk, megéltük a Ceaușescu-rendszert, azt, amikor nem volt fizetés a tanügyben, megértük azt, hogy növelték a béreket, a délutáni oktatást, tényleg felemelt fővel mondhattuk, végre a pedagógus is meg van fizetve, főleg, ha azt nézzük, honnan kezdtük. Ha visszamennék, akkor most is csak az lenne a belső késztetés, hogy tegyek valamit a gyerekekért, nem a pénz” – magyarázta Balizs Enikő.