Védőbástya és menedék

Közírók álláspontja, véleménye közérdekű kérdések, gondok kapcsán.

Bedő Zoltán

2021. március 22., 00:102021. március 22., 00:10

Ferenc pápa az elmúlt esztendőben meghirdette a család évét, amelynek kezdetét Jézus atyja, József neve napjára, március 19-re időzítette. Nyilván célzatosan, azt akarván, hogy olykor tévelygő tekintetünket viszonyítási pontként szegezzük a Jézus, Mária és József alkotta Szent Családra. Ezzel is rámutatván a család pótolhatatlan szerepére, hiszen még Isten is azt akarta, hogy fia tapasztalja meg az általa nyújtott otthon melegét. Tudta, hogy a küldetését csak szülői szeretetben növekedvén, annak jótékony hatását magába szívva és örömével felvértezve teljesítheti. Csak családi körben töltődhet fel a gonosszal folytatott sikeres küzdelemhez és a keresztre feszítés borzalmas kínjainak vállalásához szükséges erővel.

Isten akarata és a természet törvénye szerint emberpalánta kizárólagosan a női méhben megfogant férfimagból sarjadhat, ezért a családnak e két nem tagjaiból kell állnia. De szellemileg ép, lelkileg sértetlen, az élet szépségeit észlelő és értékelő, a nehézségeivel megbirkózni képes utódokat nevelni is csak az önkéntes társulásukból létrejött pár képes. Mert a gyermek harmonikus fejlődéséhez az anya ölelő karjára, gyöngédségére, szelíd mosolyára, áldozatkészségére épp olyan szükség van, mint az apa tettrekészségére, határozottságára, bátorságára, óvó szigorára. És szükség van mindkettőjük féltő, aggódó, egymást kiegészítő szeretetére is. Így válik a család az összetartozás fészkévé, a tiszta örömök forráshelyévé, az emberi értékek tárházává, a meg- és fennmaradásunk biztosítékává. Védőbástyává, amelynek falai oltalmaznak a világban dúló viharok dühétől, ahová a vész elől bemenekülhetünk, és szükség esetén visszahúzódhatunk sebeinket nyalogatni vagy erőt gyűjteni.

Nem véletlen tehát, hogy az emberiség fölött uralkodni akaró sötét erők a család intézményének szétzilálására törekednek. Ennek első lépéseként pedig rásütik az egyéni szabadság útjában álló maradiság bélyegét, és szellemi csökevényként csempészik be fogalmát a gyermekek zsenge tudatába. A családi burokban, szeretetben felnőtt, önállóságra nevelt, erkölcsi tartással rendelkező, szellemi értékekkel feltarisznyált ifjak derekát ugyanis nem lehet meghajlítani.