Nem az utcát akarják ellenzéknek

Talán a tüntetők maguk sem remélték, hogy a kormány kb.1 hétnyi gyülekezés, nyomásgyakorlás hatására visszatáncol a tiltakozásokat kiváltó kormányrendelet mögül. Grindeanu nyilatkozata annak lehet a jele, hogy Bukarestben felismerték, ha erőből, kormányhatározattal nyomják át az igazságügyet érintő jogszabályt, akkor arra csak hasonló, szintén a nyers erő nyelvén megfogalmazott válaszra számíthatnak. A tüntetések arányai bizonyára magasan meghaladták várakozásaikat, továbbá az állandósulni látszó helyzet, hogy az állampolgárokkal együtt a politika is kitódult az utcákra, az elmúlt évek tapasztalata alapján a szociáldemokrata kormányciklus stabilitását és jövőjét nézve nem sok jóval kecsegtet. A rendszerváltás óta, mondhatni hagyományos módon, a baloldal kacsa- és falábakkal botladozik az utcai nyilvánosság parkettjén. Nincs elemében. Szemben az ellenzékkel, akik kapva az alkalmon a választáson elszenvedett vereség után, az eseményekre rátelepedve politikai tőkéjének újrakovácsolását reméli: a rendszerellenes tüntetésekre hivatkozva máris a kormány lemondását, és előrehozott választásokat követel.

Nem kérdés, a kormányzati gesztus egy taktikai lépés. De így is a józanész és a felelős gondolkodás első jele a szociáldemokrata többségű kabinet részéről. Persze az is igaz, hogy a kormány nem sokat kockáztat, hiszen mindkét házban kényelmes többséget tud maga mögött. Csakhogy, bár az ellenvélemény a parlamentben kisebbségben van, a felháborodás mértéke jelzi, álláspontjuk társadalmi támogatottságát nem érdemes alábecsülni.

Hogy a Grindeanu-kormány a törvényhozás göröngyös útját választja, lehetőséget ad a racionális keretek között zajló társadalmi vitára, és végső soron a kompromisszum létrejöttére. Sőt, ha komolyan veszik az alkotmányban előírt szerepét és súlyát a képviseleti demokrácia legfőbb intézményének, a parlamentnek, akkor az ilyen válságok, politikai anomáliák is elkerülhetőek lesznek. Az állampolgárok nem az utcán, a KRESZ-szabályok alapján, hanem bizalmukkal felruházott szervezeteik által, ideológiailag artikuláltan kapcsolódnak be az együttélés sarkkövét jelentő Igazság kérdéséhez. Látva az utca erejét, az együttműködés az érdekükben áll.