Miből választottak?

Magyar–magyar feszültséget szült a sepsiszentgyörgyi tanács azon vitatott döntése, hogy összevon két szakközépiskolát. A helyi tanácsosok egy szakemberek által elkészített hatástanulmány alapján döntöttek, amely felmérte az iskolai populáció változását, és megoldásokat is ajánlott.

Ezek közül választotta a tanács az iskola-összevonást. Annak néztünk utána, pontosan mit javasolt a szakértői csoport.

A tanulmány első fejezete a gyereklétszám változását követi iskolákra és tanítási nyelvre lebontva, és elkészíti a tanári állások változásának grafikonját is.

A második fejezet egy reprezentatív mintán, diákokkal, szülőkkel, pedagógusokkal elkészített közvélemény-kutatás eredményeit összegzi (a felmérés 2016. november 22–28. között készült), ami az iskolák megközelíthetőségét, a gyerekek biztonságát illeti az iskolába és hazafelé menet, az iskolában biztosított körülményeket, az iskolával kapcsolatos kiadásokat.

A harmadik fejezet ajánlásokat fogalmaz meg, hogy a szakértők szerint miként lehetne kezelni a kialakult helyzetet úgy, hogy az a gyerekek és az oktatás minőségének javítása szempontjából a legkedvezőbb eredményt hozza.

A gyereklétszámot illetően – nem lehet ezt elégszer hangsúlyozni – az adatok lesújtók: csak az elmúlt négy esztendőben csaknem ezer óvodással és iskolással van kevesebb a megyeszékhelyen, ami – gyakorlatilag 25-ös osztálylétszámmal számolva – csaknem 40 osztály/csoport „eltűnését” jelenti.

Nagyon érdekes a felmérés azon fejezete, hogy miként értékelik a szülők és a gyerekek az iskola felszereltségét, és mit tartanának fontosnak sürgős fejlesztésre (a mosdók magasan vezetik a „kívánságlistát”), de nézzük, milyen megoldásokat javasol a szakértői csoport, ami a szakoktatást illeti.

Az A variáns szerint a négy iskolát (Puskás Tivadar, Kós Károly, Berde Áron és Constantin Brâncuşi ) egyesíteni kellene. Ez – elvben – jó megoldás, de a tanulmány szakértői is elismerik, hogy egy „teljesen új” konstrukció, számos kockázattal jár.

A B megoldás ennek a „finomítása” lenne: összevonni a Puskást a Kóssal, a Berdét a Brâncuşsal. Ez azért lenne előnyös – állítják a tanulmány készítői – mert két erős, egyenként körülbelül 800 tanulós központ jönne létre, felszámolódnának a létszám alatti osztályok, gazdaságos és hatékony erőforrás felhasználással magas szintű szakoktatás valósulhatna meg, és megszűnne a párhuzamos képzés (a Berde és a Brâncuşi esetében).

A C variáns egy iskolai konzorcium létrehozása lenne, amely ugyan megoldaná a munkaerőpiacot követő oktatási ajánlatok összehangolását, de nem jelentene megoldást a létszámcsökkenés miatt kialakuló gondokra.

A tanács tulajdonképpen a B megoldásból az elfogadott negyediket szabta át: összevonta a Kós Károlyt a Puskás Tivadarral, és meghagyta a két gazdasági líceumot külön, amelyek összevonása vélhetően hasonló gondokat vetett volna fel, mint a két másik iskoláé, csak ráadásul az oktatási nyelv is egy külön konfliktus forrása lett volna.