Egy legenda ábrázolása

Amint megtudhattuk, Szent László (1048–1095) legendás küzdelmének a leányrabló kunnal való megfestése templomainkban és kódexeinkben a világon egyedülálló. Egy olyan eurázsiai ábrázolásmód, amely a XIII-XV. században nemcsak Kárpát-medenceszerte terjedt el, hanem Itália (Nápoly, Altomonte) egyes területein is. Középpontjában a hadvezéri és vitézi erényeiről messze földön híres királyunk áll, aki példaképül szolgált az állandó hadakozásra kényszerült magyaroknak és székelyeknek. Akinek szilárd hite és kimagasló személyisége beragyogta a XI. század Európáját, olyannyira, hogy évszázadokig követendő példája volt a lovagiasságnak.

A falképek történelmi háttere az 1068-ban lejátszódott kerlési, más források szerint cserhalmi ütközet, amelyet Salamon király és László herceg vívott a Magyarországra betörő, hagyományosan kunnak mondott, de a valójában úz-besenyő lovasokkal. Ennek során a legenda szerint László megküzd a leányrabló kunnal, és legyőzi őt. A csatáról, párviadalról és Szent László győzelméről számos középkori forrás, így a Képes Krónika (1360-as évek) is megemlékezik. A benne rögzített történésekkel teljes összhangban vannak a templomok falképei, melyeken a kivonulás (áldás), csata, üldözés, birkózás, lefejezés, pihenés-fejbenézés jelenetei láthatók. Egy olyan összetett szimbólumrendszert alkotnak, amely az ősi sztyeppei mintázatot a keresztény szentek eszmevilágával ötvözi.

Nyilván nem véletlen, hogy e jellegzetesen magyar legenda mozzanatainak ábrázolása több keleti használati tárgyon fellelhető. Az észak-kínai Ordos vidékén talált, Krisztus korabeli bronzvereten található birkózás-jelenete például nagyon hasonlít Szent László és a kun küzdelméhez. Az Altaj vidéken kiásott, Kr. e. VI–I. századból származó szkíta veretek és övcsatok ábrázolásai a pihenésjelenettel azonosíthatók. Egy VII–VIII. század között készült permi szogd ezüsttálon látható halhatatlanok küzdelme és a falfestmények üldözésjelenete között is nyilvánvaló a párhuzam.
A Kárpát-medence 69 templomát díszítő falfreskók jelentéstartalmáról több szakember nyilatkozott. Közülük László Gyula (1910–1998) régész-történész professzor például a fény és sötétség harcát megjelenítő eurázsiai mintakincsnek tartotta ezeket. Jankovics Marcell (sz. 1941) kultúrtörténész, grafikus, rajzfilmrendező szerint egyes részletek akár csillagképeket is ábrázolhatnak, és a ciklikus természeti erők (fény-sötétség harca, évszakok váltakozásai) és emberi erények, sorsvonások megszemélyesített alakjai láthatók rajtuk. A szerteágazó és megalapozott vélemények ellenére azonban jelképrendszerük teljes megfejtése további kutatásokat igényel.