„Sikerült jól ráéreznem a színház stílusára”

– Milyen tapasztalatot jelent számodra a színházi közeg, a színházi munka, hogyan éled meg a Lélegezz! próbafolyamatát?

– Maga a színház már egy elég ismert közeg számomra, mivel apa révén kiskorunk óta betekintést nyerhettünk a kulisszák mögé is, de teljesen más érzés volt egy próbafolyamaton részt venni úgy, hogy én is az előadáson dolgozok. Különleges élmény ennek a részese lenni, látni, ahogy az egész kibontakozik és ahogy a színészek, a rendező, a zene, meg minden egyszerre összhangba kerül. Nagyon hálás vagyok édesapámnak, hogy megadta ezt a lehetőséget, szerintem elmondhatom, hogy életünk egyik legszebb közös élményét adta ez a darab. Szeretem zeneileg kipróbálni magam minél több téren, és rendkívül élveztem az egész folyamatot, remélem, lesz még lehetőségem előadásokon dolgozni.

– Ebben a munkában előnyként vagy hátrányként jegyzed, hogy a rendező édesapád?

– Mindenképp előnynek mondanám, mivel sokat segített a munkafolyamaton a családi kapocs, egyrészt rögtön egymásra hangolódtunk és már majdhogynem szavak nélkül is értettük, hogy mi a másik elképzelése, másrészt meg szerencsére teljes bizalmat és szabad kezet kaptam mindenkitől, teljesen nyitottan fogadta apa és mindenki más is az én elképzeléseimet, ez nagy segítség volt abban, hogy gördülékenyen dolgozhassunk.

– Mit mondott neked a Lélegezz! első olvasatra, mi maradt meg benned?

– Első olvasatra nagyon megfogott a darab, mivel egy viszonylag kényes, megosztó témát jár körül, mindenkinek különféle véleménye van róla, de mégis egyszer minden embernek át kell esni azokon a dilemmákon, amiket a darab feszeget. Elgondolkodtató, mély előadás, és egyből tudtam, hogy apa sajátos stílusát hozzáadva, maradandó élményt nyújthat minden néző számára.

– Mi az, amit te szeretnél „elmondani”, hozzáadni az előadáshoz az általad szerzett zenével?

– A fő célom az volt, hogy minél jobban nyomatékosítsam a darab komolyságát, életre keltsem a hangulatot, ami által az előadás száz százalékig magába húzza a nézőt és egy valamiféle „földönkívüli” élményt ad, egy burkot, amiben az ember elfelejt mindent és csak a darab témájára koncentrál. Emellett meg helyenként próbáltam belevinni a saját stílusomat is, olyan elemeket, amelyek az én munkámat jellemzik.

– Milyen élménnyel maradsz az Udvartér Színháznál való első munkád után, milyen benyomást tett rád?

– Az Udvartér Színháznál mindenképp pozitív benyomást tett mindenki, akivel együtt dolgoztam, befogadóan álltak hozzám, jó hangulatban telt az egész próbafolyamat, hálás vagyok nekik, hogy bíztak a képességeimben.

Farkas Imola