Beporzók napja a csernátoni múzeumban

A skanzenben kiállított, formájukban és színükben is eltérő méhkaptárok, polcokra állított, vesszőből font és tapasztott kasok, gyékénykasok, különféle méretű keretes kaptárok, emberalakot formázó fűz-, jegenye- és hársfaköpűk, faodúk mesélnek e hagyományos mesterség múltjáról. A kiállításhoz kapcsolódóan hirdettek programot idén is a múzeum munkatársai, a rendhagyó helyzetre való tekintettel virtuális rajzverseny formájában, mellyel Csernáton község iskolásait szólították meg. A beküldött munkákból rajzkiállítás készül, mely a tervek szerint június 1-én, gyermeknapon nyílik meg a múzeumkertben, a méhészeti kiállítás kiegészítőjeként. A pályázatra 70 rajzot kaptak, Haszmann Júlia Réka és André Csongor képzőművészek segítettek a munkák elbírálásában.

A szervezők úgy döntöttek, az elemi osztályosok munkáit nem rangsorolják, mindannyian könyvjutalomban részesülnek. Az 5–8. osztályosok között a zsűri szavazata alapján az alábbi sorrend alakult ki: I. díj Kész Enikő, Zölde Erzsébet, II. díj Gere Rebeka, III. díj Gajdó Klaudia. Benedec Silvester Kincső, Deme Levente és György Richárd dicséretben részesült, a különdíjat pedig Dimény-Haszmann Örs kapta. Köszönik a munkát elsősorban a diákoknak, de a tanítóknak, szülőknek is, akik támogatták és benevezték a gyerekek munkáit, melyekért könyvjutalom járt minden résztvevőnek.

– A múzeumi tárgyaknak mindig van egy láthatatlan története, ehhez az eseményhez is kapcsolódik egy szép történet – osztotta meg lapunkkal D. Haszmann Orsolya muzeológus. – 2021. február 25-én azzal a kérdéssel keresett meg a Felsőcsernátonban élő Kész Mária, hogy befogadunk-e a múzeumba néhány méhkaptárt, melyekről kiderült, hogy a családi öröksége részei, szülei Bélafalván méhészkedtek, pontosabban édesanyja, Kiss Irma volt a méhész, férje, Kiss Tamás készítette a méhlakásokat. A Beporzók Napjára készülve különösen megörültünk az adománynak, a múzeum faragóműhelyében Haszmann Lajos (Tóni), Haszmann László és édesapjuk, Haszmann Alajos neki is láttak a megmenthető kaptárok felújításának, melyek immár szépen kiegészítik a múzeum méhészeti kiállítását. Többször is beszélgettem Marikával, aki 81 éves édesanyját alaposan kifaggatta, emlékeiből a felsőháromszéki méhészmúlt egyik szép története kerekedett ki. Megtudtuk, hogy 1973-ban két családdal kezdték a méhészkedést, Irma néni az esztelneki Könczei József mérnök-tanártól kapott méhészeti szakirodalmat, hasznos tanácsokat, biztatást ahhoz, hogy szakszerűen tudja folytatni a méhészkedést, míg 1980-ra hetven családra gyarapodott a méhállományuk. Férje pavilont is épített Bölöni Béla kovásznai méhész tervei alapján. Ez egy 48 családot befogadó, vontatható utánfutó volt, mellyel vándorolni lehetett. Irma néni nagy álma az, hogy unokája, Enikő megszereti és folytatni fogja a méhészkedést. Ugyancsak az élet írta szép történet része, hogy nemrégiben egy múzeumba látogató baróti csoporttal betért hozzánk Nagy Mihály egykori baróti kertész unokája, aki azóta elküldte nagytatája fényképét, naplójából azt az oldalt, ahol a Csernátonban nyíló méhészeti múzeumról írt 1979-ben, amely számára ő maga is méhészeti folyóiratokat, diplomákat küldött. Így kerekedett ki ebben a feje tetejére állt világunkban a 2021-es Beporzók Napja – összegezte Orsolya, aki elmondta, már vannak újabb ötleteik a jövő évi eseménnyel kapcsolatosan.