„Az irodalom királynője a vers”

– Pár napja, március 15-én megkapta a rangos József Attila-díjat. Mit jelent ez az elismerés?

– Az írás magányos dolog. Ahogy Szőcs Géza mondta, nem futball, hogy egyszerre 12-en csináljuk. Ezért nem árt, ha néha kap az ember visszacsatolást a munkájáról, de a legfontosabb visszajelzés az olvasóktól jön. Mert kaphat az ember bármilyen díjat, írhatnak róla bármit, ha a könyvei a polcon maradnak, akkor egyértelmű, hogy valami félrement. De szakmai kritikára is szükség van/lenne, az építő jellegűre mindenképp. Sajnos ebből egyre kevesebb van. Számomra nagy megtiszteltetés, hogy megkaphattam ezt a díjat, visszajelzés, megerősítés, hogy figyelnek rám, és értékelik a munkámat.

– Az olvasók jelentős része humoros írásai kapcsán ismeri, holott közel sem csak ezekből áll a munkássága. Milyen jellegű, műfajú alkotásai állnak önhöz legközelebb, melyekben igazán önmaga?

– Soha nem tartottam magam írónak, ha prózát írtam, azt elsősorban a magam szórakoztatására tettem. Azt, hogy ennek ekkora sikere lesz, álmomban sem gondoltam volna. Ez alól talán csak a Szent Lászlóról szóló, A sziklahitű király című gyerekkönyvem a kivétel, amelyik lassan a második kiadáshoz érkezik. Lehet, hogy az irodalom királya a próza, de hogy a királynője a vers, abban biztos vagyok. Számomra mindenképp – és ezzel, azt hiszem, válaszoltam a kérdésre.

– Hogyha valaki most olvasna először öntől, melyik kötetét ajánlaná az ismerkedésre és miért?

– A Szégyen című kötetemet ajánlanám. És nem csak azért, mert azt írták róla, hogy az elmúlt 15 év legjobb verseskötete, ami rám nézve igencsak hízelgő, de én is ezt tartom az eddigi legjobb munkámnak. Meggyőződésem, hogy ennek a kötetnek nagy szerepe volt abban, hogy megkaphattam a József Attila-díjat.

– Az elmúlt több mint egy év sok mindenről szólt, csak éppen ihletet adó, mozgalmas élethelyzetekről nem, amelyekből az alkotó ember táplálkozik. Vagy épp ellenkezőleg?

– Bennem akkor tudatosult, hogy valami rettenetes nagy baj van, mikor egy reggel a kisfiamnak nem kellett iskolába mennie. Aztán ez közel egy évig így is maradt. Mi tagadás, nekem, aki nem szeretek utazni, az elején még tetszett is, hogy most akkor egy darabig nem kell sehova menni. Mostanra azonban már számomra is egyre megterhelőbb ez a bezártság.

– Min dolgozik most, a közeljövőben mit olvashatunk öntől?

– Az élet azért nem állt meg, a székelyudvarhelyi Legendárium Animációs Stúdió nemrég jelentette meg Zete és Rika kalandozásainak első tíz részét, melynek a szövegkönyvét én írom, akárcsak a folytatását, amiből már készülnek is az újabb rajzfilmek. Emellett a múlt héten fejeztük be az Orbán Balázsról szóló, felnőtteknek szánt animációs film szövegkönyvét. A Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasaként is vannak vállalásaim, és a kiadóm is egyre türelmetlenebb a beígért verseskötetemmel kapcsolatban. A Székely Hírmondó mellékleteként is ismert Előretolt Helyőrségnek pedig áprilisban is meg kell jelennie.