A Z-generáció nem igazán köszön, nem olvas, nem túlórázik, hamar lelép

A Pécsi Tudományegyetem oktatója Négy generáció, egy munkahely. Tanuljunk meg hatékonyan együttműködni címmel tartotta meg előadását, melyet a generációelméletre alapozott. Eszerint a mai 79 év fölöttiek az „építők” generációjához tartoznak, mert a világháború után nekik rengeteget kellett dolgozniuk az újjáépítésen.

Az 59-78 év közöttiek a boomerek, mert ők már a gazdasági fellendülés és javuló egészségügyi ellátás korába érkeztek, igen szép számban. A mai középkorúak jórészt az X generációt alkotják, és ha szüleik még csak rádiót hallgathattak, nekik már a tévé tárt széles kaput a világra. Ennek és a média további formáinak meghatározó jelentősége van a generációk életében, mert meghatározók a jellemformáló erővel bíró első 12 évben.

Az Y generációt alkotó 29-43 évesek még az offline világban nőttek fel, de már könnyedén kezelik a számítógépet, internetet, a közösségi oldalakat. Az előadás leginkább a Z-generációra fókuszált, ugyanis ők markánsan különböznek felmenőiktől, mert ők digitális bennszülöttek, belenőttek a digitális világba. Végül a 0-13 évesek az alfa generáció, mely már az érintőképernyők korában nőtt fel, és igen korai kortól médiafogyasztó (akár 8-9 hónapos koruktól digitális „bébiszitterek” szórakoztatják őket), sőt médiafüggők (már 3-4 éves korban). És már alakul az AI (mesterséges intelligencia) generációja is.

Ez a modell nyilván általánosító érvényű, egyszerűsítő makro-elmélet, nagy sokaságot tekintve releváns – hívta fel a figyelmet az előadó.

Fontos megemlíteni a Z (és a hasonló alfa) generáció jellemzőit és azok eredetét, mert számos megértési nehézséget és konfliktust okozhatnak a munkahelyeken, ahol a munkaadók jórészt a boomerek vagy az Y-generáció tagjai. De mindenre van magyarázat.
A ma 14-28 éves fiatalok képernyők előtt nőttek fel, hétvégén akár 8-10 órát is, ezért screenagereknek is hívjuk őket. A sok digitális tartalomfogyasztásnak az a hátulütője – véli a szakember –, hogy kiszorít szinte minden más szabadidős elfoglaltságot a fiatalok életéből.

Ugyanakkor számukra elmosódik a határ a fizikai és digitális világ között, sok „barátjuk”, de akár szerelmük is van a virtuális térben. A vizuális kultúra nagy hangsúlyt nyer életükben, „ez az első generáció, amelyik nem ír és nem olvas”, azaz nem úgy, mint elődeik. Töredezett szövegeket olvasnak az üzenetküldő alkalmazásokban, sok közlést kiváltanak a képek, strukturálatlan a mondat, sokszor nincs eleje, vége.

A tizen-, huszonévesek sok mindent csinálnak egyszerre (zenét hallgatnak, csetelnek, stb.), a figyelemmegosztás azonban Guld Ádám szerint önbecsapás, ugyanis sok hibát eredményez. Éppen ezért a multitasking konfliktusforrás lehet a munkahelyen. Azonban kényelmetlenséget okoz a fordított szocializáció jelensége is, vagyis az a tény, hogy a tudásátadás iránya megfordul és olykor a hierarchikus rendszer is megbillen amiatt, mert a fiatal oktatja az idősebbet a médiahasználatra (akár az iskolában is).

A digitális világban a Z generációnak a horizontális (egyenrangú) kommunikáció az elfogadott, ez már elvárás is részükről, ezért a munkaadók, főnökök tekintélyelvű vezetése nem működik – a fiatalok egyszerűen hátat fordítanak a munkahelynek. S ha ez nem volna elég, folyamatosan motiválni kell őket, mert a közösségi oldalakon az azonnali kielégüléshez szoktak.

Ha társaságra, szórakozásra vágynak, egy kattintással megszerzik maguknak, ezt a megélést pedig a munka mezejére is átviszik. Mindent azonnal szeretnének: vezetői állásokat, nagy fizetést, amit az ugyanezért akár évtizedeket dolgozó X és Y generáció nem vesz jó néven. De ha ezt nem kapja meg a Z-generációs, akkor könnyen továbblép.