Tófalvi Éva ötödik olimpiájára készül

Márton Simon mesteredző tanítványa alig 18 évesen már ott volt Japánban az 1998-as naganói téli ötkarikás játékokon, 2002-ben pedig az Egyesült Államokbeli Salt Lake City-ben, 2006-ben az olaszországi Torinóban, 2010-ben pedig a kanadai Vancouverben képviselte Romániát.
Tófalvi a legismertebb romániai biatlonista, a Nemzetközi Biatlon-szövetség, az IBU idén márciusban külön cikket szentelt hivatalos honlapján Tófalvinak, a csíkszeredai sílövő lány ugyanis túl van már a 300. (!) világkupa-rajtján, tehát több mint 300 alkalommal állt rajthoz világkupa-versenyen. Tófalvi legjobb eredménye olimpián az 1998-ban elért 11. hely, felnőtt világbajnokságon volt hatodik, 2008 decemberében pedig világkupa-futamot nyert az ausztriai Hochfilzenben. Közel húsz éve, 8. osztályos kora óta uralja a romániai biatlonsportot Tófalvi Éva, a Csíkszeredai Sportklub versenyzője rengeteg bajnoki címet szerzett klubjának. Tófalvival az elmúlt napokban a Csíki Csobbanóban találkoztunk.

– Mi járatban az uszodában?
– Két hete már, hogy elkezdtem a felkészülést az új idényre. Indulni szeretnék Szocsiban az olimpián. Teljesítettem a kvalifikációs szintet, most már csak készülnöm kell keményen. Erőnléti edzéseket végzünk, naponta kerékpározok, hetente többször bejövök Hargitafürdőről ebbe a remek létesítménybe, a Csíki Csobbanóba, s közben az erőteremben is elvégzem az edzéstervben előírt gyakorlatokat.

– Nem untad meg ezt a rengeteg edzést, szaladást, versenyt?
– Ha az ember szereti a sportágát, akkor azt nem tudja megunni. Vannak pillanatok, amikor elegem van mindenből, de ha két–három hétig nem edzek, hiányérzetem van. Április végén, május elején volt a vakációm, a világkupa-versenyeken szerzett pénzekből megengedhettem magamnak, hogy pár napot Mexikóban, az egyik mexikói tengerparton tölthessek. Egyébként érzem, hogy még egy jó eredmény bennem van, jó eredményt érhetek el az oroszországi olimpián.

– Apropó Szocsi. Idén már megismerkedhettél az olimpia helyszínével, a Fekete-tenger oroszországi partján fekvő várossal. Milyen az új szocsi pálya?
– Lent, a volt Szovjetunió üdülővárosa gyönyörű, a sportlétesítményekhez azonban buszozni kell, távolabb vannak, s az olimpiai falu sem lesz a régi városban. A világ szinte minden neves biatlonpályáján versenyeztem, de szerintem a szocsi a legnehezebb. Hatalmas emelkedők, nagyon veszélyes ereszkedők vannak rajta, s amikor ott voltunk, köd szállott le a lőtérre. Az oroszok előnye, hogy ők végig ezen a pályán gyakorolhatnak. Egyébként ha minden a tervek szerint alakul, akkor augusztusban vagy szeptemberben én is Szocsiban készülhetek pár napot.

– Az elmúlt években nem egyszer azt nyilatkoztad, hogy mostoha körülmények között készültél, Tófalvi felkészülési lehetőségeit nem lehet összehasonlítani a nyugati országok versenyzőiével. Mi a helyzet most?
– Voltak nehéz időszakok, amikor nemcsak a pályán, hanem azon kívül is rengeteg harcot kellett vívjak azért, hogy a felkészülésem minőségi legyen. Ez ma már változott – és ezt, kérlek ne hagyd ki az újságból –, hisz nem csak a szakszövetség vagy az olimpiai bizottság támogat, hanem Csíkszereda önkormányzata, a Megyei Tanács, illetve az Irisz és a Wiessmann cégek is végig támogatták anyagilag felkészülésemet.

– Nem dicsekedtél vele, edződtől, Márton Simontól értesültem, hogy újra iskolapadba ültél.
– Tanulni mindig kell. Pár éve testnevelő tanári diplomát szereztem a kolozsvári Babeş–Bolyai Tudományegyetemen. Most a budapesti Semmelweiss Egyetemen, az ennek keretében működő TF-en (Testnevelési Főiskola) végzem a a sportmarketing szakot.