Rangadó a sajtópáholyból és az utcáról

Útlevél-ellenőrzés közben is mi más lehetett volna az egymás mellett unottan álldogáló és dolgozgató román és magyar határrendőrök közti beszédtéma, mint a péntek esti mérkőzés. Amikor a borsi átkelőnél a Magyar Újságírók Romániai Egyesületét képviselő PRESSing futballcsapatának kisbuszára felült a román határőr, rögtön feltette a kérdést: Kinek szurkolnak? Válaszra sem várva, ellentmondást nem tűrő hangnemben kijelentette, hogy ha nem Romániának, akkor térhetnek is vissza! Rendben, megfordulunk – mondtuk viccesen, mire ő is elnevette magát, jó utat kívánt és tovább engedett.

Mint várható volt, egy magyar–román mérkőzésre a futballhuligánok úgy tekintettek, akár egy háborús összecsapásra, ahol nincs ellenfél csak ellenség, nincs sportpálya csak küzdőtér, a gólok helyét pedig az öklök és rúgások veszik át. Szinte 24 órával a kezdő sípszó előtt a román hatóságok még Bukarestben feltartoztattak egy 34 esztendős férfit, akinél 126 pirotechnikai eszközt találtak. Valószínűleg a százhuszonhetedik másvalakinél lehetett, hisz a román szektorban többször is robbant füstbomba. Egyébként a javarészt Bukarestből érkező ultrák még a meccs előtt, a lelátón összeverekedtek: a steauások a dinamósokkal. A rohamrendőröknek háromba kellett osztaniuk a vendégszektort, amely csak akkor mutatkozott egységesnek, amikor a magyarokat kellett szidalmazni. Többször is felcsendült a trianonozás, meg folyt a töménytelen bozgorozás. A Ria-ria-Hungária rigmusra pedig a Lia-lia-Mongolia volt a válasz. Egyéb elfoglaltságuk miatt a román drukkerek Románia nevét alig-alig vették szájukra.

A szervezők dicséretére szóljon, a magyar ultrákat a népligeti óriáskivetítőnél tovább nem engedte. A csodálatos hangulat ellenére még így is egy párszor cigányozástól zengett a stadion. A himnuszok kölcsönös kifütyülése már gyermekcsínynek számít az utcai randalírozás és törés-zúzás mellett.

A lelátón sokáig az volt a téma, vajon hol ülhet Dárdai Pál? A főtribünben is sok szempár fürkészte a magyar válogatott volt edzőjét, egyes bennfentesek azt is tudni vélték, azért nincs a széksorokon, mert meccs előtt még a fiúk öltözőjében volt. A Hertha edzője viszont otthon, a tévé előtt szurkolta végig a mérkőzést. „Ha kimentem volna a stadionba, mindenki rólam beszél, ez pedig nem fair a részemről” – indokolta meg döntését. Ott volt viszont a „román magyar” Vasile Miriuţă, a fradisok közkedvelt Miriuta Lacija. Három nappal a mérkőzés előtt még azt mondta a marosvásárhelyi sportújságíróknak, hogy nem utazik Pestre, mert pénteken edzése van az ASA-val. Aztán egyszer csak felbukkant Gavrilă Balint egykori válogatott játékos és Dan Filoti tévés újságíró társaságában, majd sűrűn fotózkodott a magyar drukkerekkel. Míg egyes kollégák Budapesten is ugyanazt kérdezték tőle, mint Bukarestben, azaz, hogy kinek drukkol, a szünetben mi egy tippet kértünk tőle; eredményt nem mondott, de az ikszet megjósolta. Arra, hogy hova húz a szíve, egyetlen sajtósnak sem mondta el.

A Groupama Aréna VIP-páholyában és főtribünjében számos magyar és román közéleti személyiség megfordult, köztük Zsigmond Barna Pál, Magyarország csíkszeredai főkonzulja. A Marosvásárhelyen született és felnőtt diplomata az öt közül a négy nagyobbik fiát ajándékozta meg a péntek esti meccsel. „Azt kérték szülinapjukra, hogy jöjjünk el a meccsre” – nyilatkozta a mérkőzés előtt a gyermekkorában az ASA-nak, jelenleg az Újpestnek szurkoló, és mindmáig heti legalább egy alkalommal focizó főkonzul. A Zsigmond fiúknak nem adatott meg, hogy születésnapi ajándékként egy gólt is kapjanak kedvencüktől, Dzsudzsáktól. Apjuk viszont most is emlékszik arra, a televízió előtt végigszurkolt 1981-es vb-selejtező mérkőzésre, amikor Fazekas góljával a magyar válogatott legyőzte a Bölönit mellőző román csapatot. „A győzelem után együtt sírt a boldogságtól a család és talán több százezer erdélyi magyar is” – elevenítette fel az utolsó magyar diadalt Zsigmond Barna Pál.

A két ország és nép különleges kapcsolata nem jelentett különleges terhet a román válogatott focisták számára – jelentette ki portálunk kérdésére Anghel Iordănescu szövetségi kapitány. Mint kifejtette, profi sportolók esetében nem létezhet „különleges nyomás” a történelmi vagy politikai nézetkülönbségek miatt. „Számunkra mindig a soron következő mérkőzés a legfontosabb, függetlenül az ellenfél nevétől” – szögezte le, hozzátéve, hogy bár győzni is tudott volna csapata, méltányosnak tartja a végeredményt. Bernd Storck szövetségi kapitány nem csak a gól nélküli döntetlennel, de csapata játékával is rendkívül elégedettnek mutatkozott. A német edző főként csapata küzdőszellemét emelte ki. Hogy miért játszott többnyire gyertyaszerűen előrevágott labdákkal a magyar válogatott, Stock azt a magyarázatot adta, hogy játékosai nem tudták volna rövid passzokkal áttörni a román középpályát. „Hiába szeretnénk nagyarányú labdabirtoklást, be kell látnunk, erre a mai magyar válogatott nem képes. A maximumot hozták ki magukból a fiúk, amiért köszönet jár” – méltatta csapatát a német szakember.

Mivel a rendőrség által hímes tojásként óvott román drukkerekkel nem csaphattak össze, a magyar ultrák a Keleti pályaudvaron tartózkodó menekülteket próbálták célba venni. Mivel ez sem sikerült, a hatóságiakra támadtak. Összesen 38-an sérültek meg, többségük szolgálatát teljesítő rendőr. Csiszér-Kovács Viktória, az Országos Rendőr-főkapitányság szóvivője szerint egy 1500–2000 fős csoport tagjai rendszeresen és tartósan támadták a biztosításban résztvevő rendőröket. Üvegeket, pirotechnikai eszközöket, köveket és a földből kitépett közlekedési jelzőoszlopokat dobáltak feléjük. A stadionból a szálloda felé tartva még azt láttuk, hogy járműveket rongáltak meg, autókat borítottak fel, villamosablakokat törtek be. A hatóságnak vízágyút és könnygázt is be kellett vetnie. Másfél órával a végső sípszó után a romániai magyar újságírók kis csapata könnyes szemmel vágott neki gyalog a már kiürített Hungária körútnak és az éjszakának. Több kilométeres éjfél utáni sétánkat mindössze egy szirénázó rendőrautó, az abból kiugró majd kétméteres fogdmeglegény és az előlük menekülő futballhuligán zavarta meg. Bármilyen gyorsan is szedte a lábát, az addig hősködő ultrának esélye nem volt a kék szemű legények előtt. Erősítéseikkel együtt pillanatok alatt utolérték, bekerítették és megbilincselték, ahogy azt a hollywoodi filmekben láthatjuk.

Egyébként a meccs utáni éjszakán Police.hu honlap szerint a rendőrség 51 főt állított elő, többségében garázdaság, rongálás, pirotechnikai eszközzel való visszaélés, illetve jogszerű rendőri intézkedéssel szembeni engedetlenség elkövetése miatt. Húszat közülük bűnügyi őrizetbe vettek, huszonkettőt meg szabálysértési őrizetbe.

A köztisztaságiak szombat délelőttre nagyjából kitakarították az Üllői úti stadiont és környékét. Sem szemetet, sem üvegszilánkokat, sem felgyújtott tárgyakkal nem láttunk. Amikor a találkozó másnapján visszatértünk a „tett helyszínére”, az aréna lelátóit tucatnyi alkalmazott porszívózta. A pályáról a két kapu is eltűnt, amit – a játék képe alapján, egy-két jelenetet leszámítva – a csapatok akár pénteken este is nélkülözhettek volna.