Takács István 80 éves

Takács István 1930. szeptember 17-én született Csíkszeredában, Takács Lajos és Cseh Gizella első gyermekeként. A visszaemlékezések szerint már 4 éves korában korcsolyázott. Gyermekkorában nagy érdeklődéssel követte a jégkorongozók tevékenységét, különösképpen Tele Simont (Bocit) tartotta, értékelte nagyra és tekintette példaképnek. Így nem csoda, hogy már az 1946/47-es jégkorong idényben a Csíkszeredai Sport Club (CSC) tagjaként a Marosvásárhelyen megrendezett országos döntőn mint fiatal tehetséges játékos bontogatta szárnyait. A harmadik helyért vívott küzdelemben a csíki csapat 11:5-re legyőzte a Textila Buhuşi együttesét, és ő egymaga 6 gólt szerzett ezen a mérkőzésen! Incze Gábor mögött második lett a góllövőlistán. Pályafutása felfelé ívelt, az időközben nevet változtató csíkszeredai csapattal, az IPEIL-lel az 1948/49-es idényben országos bajnoki címet szerzett. Ez volt az első bajnoki cím a csíkszeredai jégkorongsport történetében, és ez volt az eddigi egyedüli csíki bajnokcsapat, amelynek tagjai egytől egyig csíkiak voltak.

Főiskolai tanulmányait 1950 és 1954 között a kincses városban, Kolozsváron végezte, ahol kimagasló eredményekkel folytatta sportolói karrierjét. Ellenállt Mihai Flamaropol katonai csábításának (CCA) és hű maradt a diákcsapathoz, amelyet már Tudománynak (Ştiinţának) hívtak, és amely az 1953–54-es szezonban országos bajnoki címet szerzett. Tegyük hozzá rögtön: jogosan. Ebben az évadban is a gólkirályi cím győztese Incze Gábor lett, aki akkor Csíkszereda színeiben játszott. A góllövőlista második helyén újra Takács István végzett.

Tanulmányai befejeztével, az 1955–56-os idényben Takács István Császár Ferenccel együtt hazatért Csíkszeredába és fiatal mérnökként folytatta a versenysportot a város Lendület (Avântul) nevet viselő csapatában.

Takács István ezekben az években kötött házasságot szíve választottjával, Gondos Évával, és pár év múlva megszületett Éva lányuk. Az alma nem esett messze fájától, lánya örökölte édesapja sport iránti szeretetét, de az élet többi terén is hasznára vált az édesapjától örökölt komolyság, pontosság. Takács Éva tanári és nyelvészi szakon szerzett egyetemi diplomát, jelenleg sikeres újságíró.
Az elkövetkező években a kemény munkában nincs hiány, elég, ha csak a Bâlea-tónál végzett edzéseket említjük, de szívvel-lélekkel és nagy ügyszeretettel készül a csapat többi tagjával karöltve. Az 1956–57-es idényben a csíki csapat újra nevet változtat, Termés (Recolta) lesz, de az emberi anyag – főleg a szív – ugyanaz marad. Ezt bizonyítja az a tény, hogy ezt az évadot bajnokként fejezik be. Takács Istvánnak duplán kijutott a sikerből, hisz a bajnoki címet eldöntő, a fővárosi CCA elleni 2:1-es győztes meccsen gólt lőtt (Takács és dr. Fenke Ferenc voltak a gólszerzők). A politikai irányzat a sportra is rányomta bélyegét, így lett a városnak egy új csapata, melynek neve Akarat (Voinţa), ahová az úgynevezett Fások csapatának színe–javát átigazoltatták (utasították). Ezzel az új csapattal, és új vezetőséggel, az Akarattal két alkalommal sikerül elhódítani a bajnoki címet (1960-ban és 1963-ban).

Tehetségére, szorgalmára és eredményességére a szakszövetség vezetői is felfigyeltek, és már 1950–től tagja az országos válogatottnak. Ez a csapat, Takács Istvánnal soraiban, 1951 január 28. és február 4. közötti időszakban a Brassó–Pojánán rendezett Téli Főiskolás Világbajnokságon ezüstérmet szerzett. 1953 decemberében, a Budapesten megrendezett nemzetközi tornán súlyosan lesérült, de ez nem tántorította el a \"Csakazértis továbbtól\". Az akkori Népsport munkatársa nem győzte dicsérni Takács játékát, és másnapi számában egy rajzzal ajándékozta meg ...

Sportolói karrierjét 1964-ben fejezte be. Eredményes sportpályafutásáért, érdemei nagyrabecsüléséért az országos sportvezetés Érdemes Sportmesteri kitüntetésben részesítette, Csíkszereda város vezetősége pedig 2000-ben az Évszázad Csíki sportolója, 2008-ban pedig Pro Urbe-címet ajándékozott neki. A történet folytatódik, jégkorongban Dávid unokája jár nyomdokain, a nagyon tehetséges kisfiú már döngeti a palánkot.

Olvasóink, szerkesztőségünk, a csíki és az erdélyi sportbarátok nevében Takács Istvánnak kívánunk jó egészséget, hosszú életet.

Mellékelt felvételeinken Takács István látható. 1936-ban, édesanyjával; ma, 80 évesen, illetve a Népsport 1953-as számában, ahogy az akkori karikaturista látta.