Hurtaj: úgy kell dolgoznunk, ahogy az ellenfelek

– Pár hét alatt játékosból edző lett Lubomir Hurtaj.

– Úgy érkeztem, mint játékos, és rögtön egy sor nehézséggel találkoztam. Én egy év szünet után léptem újra jégre, nagy volt a lemaradásom, dolgoztam, hogy formába lendüljek, de több idő kellett volna erre. Nem jutottunk el odáig. A Progymnál éppen akkor volt az a néhány hetes időszak, amikor egy orosz edző irányított. Nem volt jó a helyzet. Az öltözőben és az edzéseken is rossz volt a hangulat. Az edző nem tudott sem angolul sem magyarul, a csapat nem értette őt. Mindenki csak kérdezte a másikat, hogy mi a feladata az edzésen. Nagyon nehéz volt ez a helyzet. Ezt kellett megváltoztatni, amikor januárban edzőnek neveztek ki.

– Hogyan emlékszik erre a három hónapra, Progym edzőként?

– Az első két mérkőzést, Brassó ellen és később a Steaua elleni hazai meccseket sosem felejtem el. Tele volt a gyergyói csarnok, olyan hangulattal és szurkolói segítséggel szembesültem, amit nem is álmodtam volna. Győzelmek is jöttek, a játékosok a legjobbat hozták ki magukból. Mindenki remélte, hogy rájátszásba jutunk. Erről beszélt mindenki. De sajnos végül nem sikerült. Nem volt elég tapasztalt a csapat, hogy elbírja a nyomást. Néhány rutinosabb játékos volt csak, akinek a nagy tét nem jelentett volna gondot, de a csapat összességében nem tudott felnőni a feladathoz. Az eredmények is úgy alakultak, hogy a nyomás mindig csak nőtt. Futottunk végig a Steaua után. Győztünk Galacon, győztek ők is. Megvertük Brassót, ők is nyertek. Tizenkét fontos mérkőzésből a hét győzelem nagyon jó eredmény a Progym számára, de nem csökkent a különbség. A győzelmeink nagyobb önbizalmat hoztak volna, ha a Steaua meccseket vesztett volna míg mi nyertünk. Ha az utolsó két mérkőzésen kisebb lett volna a különbség, szerintem másként alakult volna a play-offba jutás.

– Még nem történt meg a szerződéshosszabbítás a Progym és Lubomir Hurtaj edző között. De tegyük fel, folytatódik a munka. Hogyan tervezne?

– Most pihen a csapat, de a menedzsment, a csapat vezetése most nagyon keményen kell készüljön a következő szezonra. Persze, tudjuk, nem lehet egyből hatalmas változás a Progymnál, kevés a pénz, de néhány dolgot mindenképpen figyelembe kell venni. Ha nincs is olyan keretünk, mint az ellenfeleknek, éppen olyan komolyan kell dolgozzunk a felkészülésen, mint egy profi csapat. Ha nincs meg a szükséges nyári felkészülés, akkor nem lehet eredményre számítani. Például, ahogy Brassó végzi a felkészítő edzéseket szárazon, nekünk is úgy kell, és ha mások másfél hónapig vannak a jégen az első bajnoki meccsek előtt, akkor nekünk is annyit kell. Ha nem, akkor mindig le leszünk maradva. Tehát ha szeptember közepén kezdődik a bajnokság, akkor augusztus elején jégen kell legyünk, és azelőtt túl kell legyünk a száraz edzéseken. Ez az alap, ami nélkül lehetetlen jól tejesíteni. Pontosabban lehet, de csak egy-egy mérkőzésen. Néha le lehet győzni egy komoly ellenfelet, de nyolc hónapon át nem lehet bírni, sikeresnek lenni.

– A játékoskeretben mit kellene változtatni?

– Ha légiósokon gondolkodunk, mondhatnám nagyon egyszerű a helyzet. Persze idézőjelben: mondja meg valaki, hogy mennyi pénze van erre, és tovább semmi probléma. Tele van számokkal a telefonkönyvem. Nagyon sok jó játékost ismerek, drágábbat, kisebb igényűt egyaránt. De a pénz sem minden. Ha egy játékost hív egy csapat, az a „csomag-ajánlatot” nézi. Gyergyó nem egy vonzó célpont. Csak romániai bajnokságban szerepel, nincs MOL Liga sem, tehát komolyabb csapatok megfigyelői előtt nem tud megjelenni a játékos. Ezért inkább addig várnak, míg jön egy jobb lehetőség. Sőt, az sem ritka, hogy egy-egy jó hokis minimális pénzért is elszegődik valahova, elég ha megvan a kajája és melléje a sör. Persze, csak akkor, ha úgy látja, ha bizonyít, sokkal jobb ajánlatot is kaphat a következő szezonra, nagyobb csapattól. De a romániai bajnokságból kitűnni, nagy csapathoz kerülni nem nagyon lehetséges. Az is fontos szempont átigazoláskor, hogy ki az edző. Ha a játékos látja, hogy vele jó hokit játszhat, szívesebben jön. Légiós nevekről egyébként csak akkor van értelme beszélni, amikor összeállt a csapat gerince hazai játékosokból, és lehet látni melyik sorba mire van szükség, center, szélső vagy hátvéd kell.

– Tehát hazaiakkal erősítene?

– Mindenképpen ezen gondolkodnék elsősorban. A gyergyóiak mellé kellene még néhány hokis, akik jelenleg más csapatokban játszanak, tudni lehet kiknek jár le a szerződése Csíkszeredában, Brassóban, vagy Galacon. Őket kellene minél hamarabb megkeresni, amíg nem kapnak jobb ajánlatot máshol. Most nagy a bizonytalanság, választások jönnek, vezetőségcserék. Ha rajtam múlna, kihasználnám ezt. Hallottam olyan hírt is, hogy nyolc légiós játszhat ősztől a bajnokságban. Ez azt jelenti, hogy a hazai játékosok helyét külföldiek veszik el. Szerintem a Progymhoz semmiképpen nem szabad nyolc légióst hozni. Négy, vagy öt kellene, de olyanok, akik el tudják dönteni a meccseket. A bajnokságban csak heti két meccs van, azt egy jól felkészített csapat néhány légióssal gond nélkül kell bírja, eredményesen.

– Fiatalok beépítése a csapatba?

– Nagyon fontos kérdés. Több juniort is figyeltem, olyanokat, akik nagyon jó játékosok. Voltak köztük olyanok, akik már az idén stabil harmadik soros hokisok lettek volna a Progymban. De volt köztük, aki egy idő után edzésekre sem járt. Egy másik volt Ferencz Csibi Róbert, nagyon jó hátvéd, akinek a jövője szempontjából nagy segítség lett volna, ha a felnőtt csapatban fejlődik. Őt és a többieket azonban a korosztályos csapattal küldték játszani. Lehet, fontos az is, de az biztos, hogy ha egy fiatal tehetségnek lehetősége van felnőtt csapatba bekerülni, ott tapasztalatot szerezni, sokkal többet jelent a fejlődésében, mint a korosztályos mérkőzések. Lépésről-lépésre kell megszokni a nagyobb sebességet, a keményebb ütközéseket. Mindezt csak felnőttek között lehetne.