Szubjektív album a sízőkről

Az erdélyi sízők számára a magyar szövetség megalakulása a fontosabb, hiszen az 1913. július 15-én megalakított Magyar Síszövetségnek az erdélyi egyesületek is tagjai voltak a trianoni békediktátumig, majd 1940 és 1944 között újra a Magyar Síszövetség által szervezett versenyeken vehettek részt a székelyföldi sízők.

Predealon tartotta az elmúlt napokban emlékünnepségét a Román Síszövetség, amelyre több székelyföldi volt és jelenlegi sízőt, szakembert hívtak meg, de végül csak a csíki Borbáth István Ágoston és a gyergyói Jánosi Béla edző tudott eleget tenni a meghívásnak. Ebből az alkalomból a romániai sísport több jeles személyiségének kitüntetést, emlékérmét, illetve díszokleveleket adtak át. A kitüntetettek között volt Tófalvi Éva biatlonista és edzője, Márton Simon, akik később veszik majd át a díjakat.

Borbáth István Ágoston nyugalmazott testnevelőtanár, érdemes edző értékelte, hogy meghívták az eseményre, hisz amint elmondta, 52 évig szolgálta a romániai sísportot, 19 évig volt a sífutó és biatlonválogatott edzője. „Alkalmam volt elmondani a jelenlévőknek, hogy az évtizedek során a csíkszeredai sportiskola, később a Csíkszeredai ISK is nagyban hozzájárult a romániai sísport sikereihez, fejlődéséhez. Örülök, hogy a mi generációnk által végzett munkának van eredménye, van, aki továbbvigye a székelyföldi sísport hagyományát, örülök, hogy a két székelyföldi síközpont, a csíki és a gyergyói egyesületek országos és nemzetközi szinten is tudtak bizonyítani” – mondta Borbáth.

A kiváló nyomdai kivitelezésben napvilágot látott emlékalbum címe A mi történetünk (Povestea noastră), és Ionecențiu Voinea bukaresti újságíró, a Román Síszövetség vezetőtanácsának tagja szerkesztette. Többnyire a regáti símozgalmat taglalja, sokat foglalkozik a királyi családnak a símozgalom terjesztésében vállalt szerepével, szó esik a romániai sízők nemzetközi szerepléséről. Számos fekete-fehér, illetve színes fotó, korabeli újságcikk és dokumentum teszi élvezetesebbé az albumot.

Bennünk, romániai magyarokban az olvasás után hiányérzet támad, hiszen nagyon keveset foglalkoznak a csíki és gyergyói síközpontokkal. Megemlítik ugyan Tófalvi Évát, Márton Simont, Ferencz Rékát és Buzás Dorottyát, de kevés szó esik például a romániai sísport történetének legjobb olimpiai helyezéséről, a tekerőpataki György Vilmos biatlonista által 1964-ben elért ötödik helyről. Számos fotó van a kiadványban, de a 2000-es évek elején elhunyt Vili bácsiról egy se fért be. Tárgyi tévedés is van az írások között, egyik helyen például azt említik, hogy Románia először 1984-ben volt képviselve női sífutásban olimpián, holott köztudott, hogy az 1956-os, az olaszországi Cortina d\'Ampezzóban megrendezett téli olimpián a tusnádfürdői Simon Julianna és a besztercei Ștefania Boticaiu (a későbbi Péter Istvánné) képviselte Romániát.

Bosszantó, hogy Tófalvi Éva húsz éve szállítja a jobbnál jobb eredményeket Romániának, és még mindig nem képesek leírni nevét helyesen (ö-betüvel, Töfalviként írták!), de Buzás Dorottya neve is helytelenül szerepel. Igénytelenségre utal a Csíkszereda bejáratánál készült, az idei téli olimpiáról hazaérkező Tófalvi Évát és Márton Simont megörökítő (internetről lelopott) fotó alá azt írni, hogy az oroszországi Szocsiban készült. A csíkszeredai alpesi sízőkről említést sem tesznek a könyvben, holott az elmúlt 50 évben szinte nem is volt olyan bajnokság, ahol nem lett volna csíki dobogós.

Reméljük, a századik évfordulóra egy pontosabb, hibátlanabb kiadványt tudnak letenni az asztalra.