Székelyudvarhelyi lány a londoni olimpián

Nunu Mihaela 1989. május 10-én született Székelyudvarhelyen, már negyedikes korában bebizonyosodott, hogy kimagasló tehetség. Bartus Attila, a székelyudvarhelyi Iskolás Sport Klub edzőjének irányítása alatt kiváló futó vált belőle, jelenleg a CS Atletic Giurgiu és a Bukaresti Steaua kettős leigazolt játékosa, négy éve pedig az atlétikai válogatott tagja. Miha – ahogy ismerősei becézik – négy éve az otthontól távol, román közegben él, mindezek ellenére nem felejtett el magyarul beszélni.

– Mikor kezdtél komoly szinten atletizálni?

– Negyedikes koromban kerültem Bartus Attilához, aki végül kilenc évig volt az edzőm. Négy év telt el azóta, hogy befejeztem középiskolai tanulmányaimat a Marin Predában, jelenleg a CS Atletic Giurgiu és a Bukaresti Steaua kettős leigazolt sportolója vagyok. Az ifjúsági 1-es korosztályig, tehát amíg Székelyudvarhelyen voltam, csak 400 méteren futottam, leigazolásom óta pedig 800 méteren is rendszeresen versenyzem.

– Ifjúsági 1-es sportolóként kétszer is országos bajnok voltál 400-on, ez megnyitotta előtted a válogatott kapuját is.

– Igen, egymás után kétszer is ifjúsági 1-es országos bajnok voltam, majd korosztályos világbajnokságon is részt vettem. Az a verseny nem sikerült a legjobban, de rengeteget számított a fejlődésemben, hiszen sok tapasztalatot gyűjtöttem ott. Ezután már jöttek a jobb eredmények, azóta az ifjúsági válogatottból bekerültem a felnőttek közé.

– Melyik eddigi eredményedre vagy a legbüszkébb?

– Egyértelműen a márciusban lejárt, isztambuli fedett pályás világbajnokságon a női 4x400 méteres stafétával elért negyedik helyre. Természetesen nagyon örültünk a verseny végén, főleg hogy először az ötödik helyen végeztünk, majd kizárták előlünk Ukrajnát, így negyedikek lettünk. Egyébként ez volt az első világbajnokságom a felnőttek között.

– Atlétikában mindig a legjobb formában lévő és leggyorsabb sportoló az ász.

– Így van. Még nem százszázalékos, hogy utazom az olimpiára, de jelenleg nekem van az országban a harmadik legjobb időm 400 méteren, így a stafétacsapat tagja vagyok. Májusban kezdődnek a versenyek, Kolozsváron lesz két fontos megmérettetésem, ott kell teljesítenem a kvótámat. Már most is sokat edzek, jó formában vagyok, úgy érzem, sikerül még javítanom idei legjobb időmön, és 800 méteren is megpróbálok kvótát szerezni. Ezen a távon idei legjobb időm 2:04.20 perc, az Eb-re 2:02.50 alatt lehet kijutni, míg az olimpiára 2:01.50 a szint. Ha továbbra is edzésben maradok, és megtartom a formámat, simán le tudok faragni két-három másodpercet.

– Minden sportolónak az olimpiára való kijutás az álma. Gondolom, ezzel te is így vagy.

– Nagyon örülök, hogy a stafétával már kijutottunk. De számomra elsősorban nem a londoni, hanem a négy év múlva Brazíliában rendezett olimpia a célom. Természetesen nagy lehetőség előtt állok, hogy most eljuthassak a londoni játékokra, de négy év múlva már jó eredményt is el akarok érni az olimpián. Az idein a részvételem, a következőn már az eredményem lesz a legfontosabb.

– Négy éve vagy távol Székelyudvarhelytől. Valószínűleg nagyon hiányzik az otthonod.

– Sajnos nagyon ritkán tudok hazamenni, vakációban pár napot, a nyári és téli szezon lejárta után pedig egy-két hetet vagyok Székelyudvarhelyen. A többi időt mostani klubommal vagy a válogatottal töltöm. Szüleim mindig mellettem voltak, persze hiányzom nekik is, ahogy ők is nekem, de már megszokták távollétemet. Azt, hogy idáig jutottam, korábbi edzőmnek, Bartus Attilának köszönhetem. Ő volt az, aki mindig mellém állt, mentorom, támogatóm, sportéletemben a legfontosabb ember volt.

– A hazajövetelen gondolkoztál?

– Természetesen. A CS Atletic Giurgiuval szeretnénk kialakítani egy kapcsolatot Székelyudvarhellyel, és majd pályafutásom végén fiatal atléták nevelésével foglalkoznék. Meg persze, ha lenne otthon egy rendes gumipálya, akkor többször is Székelyudvarhelyen edzőtáboroznék.

Bartus Attila, Mihaela korábbi edzője: A kezdetekkor még távolugrásban is jól alakított, majd gátazott, 2002-ben már ezüstérmes volt az országos bajnokságban. Ifjúsági 3-as korában áttértünk a 300 méteres síkfutásra és gátra. Itthon nem lehetett gáton rendesen készülni, így maradt neki a síkfutás. Ifjúsági 2-ben 400-ra váltottunk, bronzérmes lett az országos bajnokságban, majd ifjúsági 1-ben megszerezte első aranyát. Ekkor lett válogatott, majd Balkán-bajnokságra vitték Törökországba.

Egy évvel később, 2008-ban ismét első lett, majd ifjúsági világbajnokságon vett részt, ahol 400 méter síkon és 4x400 méter stafétán vett részt. Az iskola elvégzése után Giurgiu és a Steaua következett. Azóta folyamatosan járja a különböző Eb-ket és vébéket, 2011-ben részt vett a párizsi felnőtt Eb-n, idén következett az isztambuli vébé.

Már kiskorában is tehetséges volt, látszott, hogy sokra viszi. Ha a női stafétával jól teljesítenek Londonban, akkor esélyük lesz az első tízbe kerülni. De ez attól is függ, hogy egyéniben milyen távokon és kik indulnak, továbbá hogy a selejtezők mennyit vesznek ki belőlük. A kolozsvári versenyeken majd eldől, hogy érdemes-e tovább faragnia az idején. Az biztos, hogy komoly lehetőség előtt áll Székelyudvarhely, hiszen 36 év után ismét két sportoló képviselheti a várost az olimpián, 1976-ban Miklós Magda és Laczkovics Mária volt a kézilabda-válogatott tagja, míg idén Miha mellett László Szabolcs birkózó szerezhet kvótát a nyári játékokra. Legutóbb 2004-ben volt udvarhelyi olimpikonunk, akkor Ilyés Ferenc a magyar kézilabda-válogatottal negyedik lett Athénban.