Magyarországon udvarhelyi az év birkózóbírója

– Hogyan került kapcsolatba a birkózással?

– Mindez 1983-ban történt. Első birkózóedzőmnek, Téglás Ernőnek a fia osztálytársam volt, együtt jártunk hegedűórára. Nem szerettük, inkább abbahagytuk mind a ketten, és elmentünk birkózni. Mozgékony gyerekek voltunk, a szülők nehezen bírtak velünk. Téglás apja mondta, menjünk el, próbáljuk ki a birkózást. Tetszett, ott is ragadtam. Igazából kiugró eredményt nem értem el, ezt próbálom pótolni most bírói pályafutásommal. Felnőttként inkább Magyarországon birkóztam, de csak hobbiszinten, a munka mellett néha eljártam versenyekre. Az országos versenyeken nem tudtam részt venni, mivel nem voltam magyar állampolgár. Válogatóversenyeken szerepeltem, volt, ahol bronzérmet is szereztem a felnőttek között.

– Honnan jött a bírói pályafutás ötlete?

– Edzésre a DVSC-hez jártam, ott birkózott a székelyudvarhelyi Szatmári Zsolt és Farkas Zoltán is. Zsolt kérdezte, hogy nem akarom-e kipróbálni a bírói pályát. Edzőm emlékére úgy döntöttem, megpróbálom. Eleinte még nem gondoltam komolyan, de most sokkal magasabb szintre került az egész. 2003-ban vizsgáztam le, 2007-től nemzetközi, 2011-től pedig nemzetközi első osztályú birkózóbíró vagyok.

– Ez mit jelent, világbajnoki vagy Európa-bajnoki részvételt is akár?

– Egyelőre utánpótlás világversenyeket, kadét, junior korosztályban. Reméljük, hogy megmarad az olimpiai sportágak között a birkózás, és így akár az ötkarikás játékokra is kijuthatok egyszer. 2007-ben és 2008-ban megválasztottak az év fiatal bírójának, tavaly pedig az év bírója lettem Magyarországon.

– Hogyan élte meg a kitüntetést?

– Természetesen örültem neki. Magyarországon minden év elején megrendezik az Arany Nagydíj felnőtt versenysorozat egyik állomását, és ezen a Golden GP-n adták át a díjat. A birkózóvilág nagyjai előtt vehettem át, ami nagy megtiszteltetés volt számomra.

– Meg lehet élni a bíráskodásból?

– Ez számomra mellékfoglalkozás. Sajnos nem focibíráskodás, nekünk ez igazából sport iránti szeretet és fanatizmus. Nem sokan csinálják ezt, hiszen sok pénz nincs benne. Egyelőre nem lehet belőle megélni, én nem is gondolkodom ezen. Jelenleg egy sportboltban dolgozom, ahol lassan ügyvezető vagyok. Előző munkahelyemen nehezen tolerálták, hogy ha jött egy világverseny, akkor pár napra, egy hétre kiestem. Közben testnevelési főiskolát is végzem Temesváron, öreg fejjel nekifogtam, most fejeztem be a másodévet.

– Milyen rálátás van kintről, lehet követni, mi zajlik az udvarhelyi birkózóéletben?

– Én úgy látom, hogy Székelyudvarhelyen elég jó munka folyik, főleg az utánpótlás szintjén. Az interneten és a kapcsolatokon keresztül követem az eseményeket, mivel itt birkóztam. Sajnos egyelőre itt nincs kilátás felnőttcsapatra, pedig nagyon jó az utánpótlás. Egyelőre nincs jövőképük a gyerekeknek. László Szabolcs volt az utolsó, aki még úgy tudott helyezkedni, hogy felnőtt szinten is komoly eredményeket érhetett el. Sajnálom, hogy tavaly kiszúrtak vele az olimpiai kvalifikációs versenyeken. Most is látom, hogy sajnos Romániában továbbra is hátulütője van annak, ha magyar vagy. Szabit 66 kilogramm helyett 74-ben indították, ami óriási hátrány volt számára. Most új elnök van a szövetségnél, hátha új szemléletváltást hoz majd. Mondjuk az előző elnökkel sem volt baj ezen a téren, de mindig volt egy-két olyan ember a vezetésben, aki másképp látott dolgokat.

– Biztosan értesült arról, hogy az udvarhelyi birkózóknak továbbra sincs termük az edzésekre.

– Igen, Magyarországon is sok klub küzd ugyanezzel a problémával, egyfolytában pakolják a szőnyegeket. Kint elég jó a támogatottsága a birkózásnak, hiszen Hegedűs Csaba, a szövetség elnöke ismertsége révén sok mindent el tud érni a sportpolitikában, de még így is sok klub hátrányban van. Nemrég volt egy bukaresti junior nemzetközi verseny. Egyik este közösen ültünk egy asztalnál a többi bíróval, és jó érzés volt hallani, hogy a román bíróbizottság elnöke mesélte kollégáinak, vegyenek példát Székelyudvarhelyről, hogy ott mennyire összefogottan dolgoznak a környező falvakkal, és kilenc érmet szereztek a korosztályos országos versenyen. Büszke voltam, hogy szülővárosom volt a téma a román szövetségnél és a nemzetközi bírók között.

– Tudja tartani a kapcsolatot az itthoniakkal?

– Gyakran beszélünk, amikor hazajövök, mindig találkozunk, megmaradt a jó kapcsolat velük. Mindig hívnak az Udvarhely környéki versenyekre, ha tudok, eljövök. 2009-ben Szerbiában rendezték a kadét Európa-bajnokságot, ott vizsgáztam. Első mérkőzésemen nagyon ideges voltam, és amikor a győztes kezét felemeltem, hallom a közönségből, hogy „Hajrá, Szacsó! Mi neked szurkolunk!”. Néztem körbe, hogy mi ez, hát látom, hogy Bodrogi Csaba, Balázs Imre, Katona László és Lukács Imre integet a tömegből. Óriási élmény volt számomra.

– Legközelebb melyik világverseny következik?

– Mivel én lettem az év bírója, megtiszteltek azzal, hogy kimehetek az Universiadéra. Ez egy nagyon komoly verseny, az egyetemisták olimpiája. Örülök, hogy Katona Zsolt is ott lesz, és reménykedem abban, hogy talán a meccsét is fogom tudni vezetni. Az lenne az igazi, ha a döntő végén az ő kezét emelhetném a magasba. Vannak ilyen vágyaim, meglátjuk, mi jön össze belőle.

– Mi a legnehezebb a bíráskodásban?

– A meccseken mindig toppon kell lenni, nem szabad hibázni, ellenkező esetben kategóriádban gyorsan visszaminősítenek. Sok negatívummal jár, ha hibáztál, már nincs időd kompenzálni. Magyarországon kötöttfogásban sokkal jobb eredmények voltak, így előtérbe került ez, Székelyudvarhelyen pedig mindig is szabadfogású birkózás volt, mi csak hallottunk a másik fogásnemről. Bíróként is nehéz volt észrevenni, ha az egyik ráakasztott ellenfele lábára stb. Elég sok idő eltelt, míg megtanultam ezeket.

– Az utóbbi időben rengeteget beszéltek a birkózásról, mint olyan sportágról, amely lekerülhet az olimpiai programról.

– Sajnos így van. Nagyon sok minden függ ettől, hiszen ha lekerül az olimpiáról, sok országban megszűnik a birkózás. Rossz ez most Magyarországnak is, hiszen az új támogatási rendszerben kiemelt sportág lett a birkózás, több pénzt is kap a Magyar Olimpiai Bizottságtól. Ugyanígy Udvarhelyen is veszélybe kerülhet a sportág jövője. A pekingi olimpia után egy amerikai újság osztályozta a versenyeket, a legjobb szervezést pedig a birkózás kapta. Londonban mindennap telt házas versenyek voltak, mégis úgy gondolják, hogy nem elég látványos. Amúgy mindkét versenyen Hegedűs Csaba volt a versenyigazgató.

– A brazíliai olimpiára van esély kijutni?

– Én reménykedem benne, meglátjuk, hogy alakul a dolog. Egyelőre Magyarországnak megvan a két olimpiai kategóriás bírója, több nem valószínű, hogy lesz. De sosem lehet tudni, hogy alakul. Dolgozom tovább, még van mit tanulnom ahhoz, hogy kikerüljek egy olimpiára.