A Csíki Hírlap, illetve a Székelyhon.ro portálon többször találkozhattunk a Halmágyi Zsolt által készített fotókkal. A fotó és az illusztráció a cikket érdekesebbé teszi, azonban – bár mindig fel van tüntetve – kevés alkalommal emlékezünk a szerző nevére.
2013. december 03., 20:342013. december 03., 20:34
2013. december 04., 13:242013. december 04., 13:24
– Halmágyi Zsolt több mint három évtizede van jelen a csíki sporteseményeken. Honnan a sport, pontosabban a sportfotó iránti vonzódás?
– A sportot mindig szerettem, Marosvásárhelyen nőttem fel, ott érettségiztem a Bolyai Farkas Gimnáziumban, majd szintén Marosvásárhelyen, az 1970-es évek végén testnevelő tanári diplomát szereztem. 1981 és 1989 között szakfelügyelő voltam a Hargita Megyei Sporttanácsnál (a sportigazgatóság elődjénél), majd 1990-től az Új Sportnál dolgoztam fotóriporterként. Fotózni addig csak hobbiból fotóztam, az 1990-es évek elején vettem először kezembe egy komolyabb fényképezőgépet, egy Nikon FM2-es filmes gépet. Ennek az időszaknak a legszebb pillanata volt, hogy 1994-ben a Romániai Sportújságíró Szövetség (APS, Asociaţia Presei Sportive din România) az év sportfotósa díjjal tüntetett ki, ezt megosztva kaptam a romániai sportfotózás egyik legendájával, Aurel Neaguval.
– Pár évre rá megszűnt az Új Sport, más szakterületen dolgozott, de a sportfotó iránti szeretet megmaradt. A sportfotózás nagy forradalmát, a digitális gépekre való áttérést hogyan élte meg?
– Lépést kellett tartani a világgal, számos világversenyen vehettem részt fotósként, láttam, mivel dolgoznak a külföldi kollégák. Végül 2003-ban sikerült megvásárolnom az első Canon gépet, és azóta is ennek fejlesztett változataival fotózok. Újabb lépés volt, hogy 2007-től megszületett a Sportfoto.ro honlap. Az ide feltett képek 90 százaléka a sportról szól, a többi pedig néhány csemege, érdekesség. Később megalakítottam a Sportfoto Press nevű nonprofit egyesületet, ez működteti a Sportfotopress.zenfolio.com honlapot, itt is ingyenesen elérhetők a fotóim, a honlap célja pedig az, hogy archiváljam Székelyföld sportéletét. Hangsúlyt fektetek a minőségi fotózásra, hisz manapság bárki bármivel fotóz, és – sajnos – számos rossz minőségű fotó kerül fel a világhálóra, a közösségi portálokra.
– Azt tapasztaljuk, hogy bármennyire jól képzett, jó érzékkel rendelkező fotós megy el például egy hokimeccsre, ha nincs jó felszerelése, nem tud jó fotót készíteni. Mi a véleménye erről?
– Valóban így van, manapság jó fotót csak jó minőségű felszereléssel lehet készíteni. A felszerelés ára pedig eléri a 25-30 ezer eurót, és ezt kevesen engedhetik meg maguknak.
– Melyik lesz a következő világverseny, ahol fotózni szeretne?
– Pénteken kezdődik Szerbiában a női kézilabda-világbajnokság. Ha Isten megsegít, ott leszek a vébé véghajráján, remélem, hogy a honlapokon és az újságokban ízelítőt tudok majd nyújtani az eseményről.
szóljon hozzá!