„Merjünk nagyot álmodni!”

– A számok nem hazudnak, nagyon sikeres évet zárt a székelyudvarhelyi birkózás.

– Így van, rég volt éremben ennyire gazdag évünk, nem tudom, hogy meg tudjuk-e ismételni idén, de azon leszünk, ezért dolgozunk. A legkisebb korosztályban is lettek érmeseink, ha töretlenül tudnak fejlődni és átkerülnek a magasabb korosztályba, akkor véleményem szerint ott is megállják a helyüket. A legnagyobbak, a juniorok közül többen kiöregedtek, de bejöttek helyettük az újak, akik a kadét korosztállyal végeztek.

– Nem csak belföldön, külföldön is letették kéznyomukat az udvarhelyszéki birkózók.

– Így van, Juon Mihály páratlan teljesítménnyel három bajnoki címet szerzett, nemcsak sportiskolás, hanem korosztályában és két évvel idősebb kadétok közötti országos döntőn is első lett. Márton Barna nagyszerű teljesítménnyel ötödik helyen végzett a kadét Európa-bajnokságon, itt jelen volt Juon Mihály is, továbbá két sportolónk, Lakatos Szabolcs és Jakab Árpád világbajnokságon birkózott, míg Katona Zsolt eljutott az Universiadéra. Idén Lakatos, Márton és Jakab jó szereplésében, míg Boros Gábor újraéledésében reménykedem, és a junior korosztályban visszakerülünk az élmezőnybe. A tél elején két gyerekünket, Juont és Molnos Norbertet a válogatottal elvitték egy ukrán nemzetközi versenyre, ahol nagyon erős mezőny volt, súlycsoportonként 35–40-en birkóztak, fiaink pedig meccseket nyertek.

– Tehát lesz kikért szorítani idén is.

– Van perspektívánk, vannak olyan gyerekek, akikre tudunk a jövőben építeni. A kadétokra alapozunk most, ez a legerősebb csoportunk jelenleg, negyedszer is megcélozzuk a csapatbajnoki címet. A kisebb korosztályokkal is szép eredményeket értünk el, Katona László kollégám több mint ötven gyermekkel foglalkozik, míg az idősebbek, akik hozzám tartoznak, több mint húszan vannak.

– Főleg egyéni sportról lévén szó nagyon szép számok hangzottak el. Honnan merítenek?

– Mindenképpen meg kell említenem a fellegvárainkat. Legerősebb bázisunk Korond, a legkisebbek országos bajnokságánál a korondiak voltak a legjobbjaink. Farkaslakán vannak ügyes, feltörekvő sportolók, remélhetőleg lesznek olyanok, akik Márton Barni és Jakab Árpi nyomdokaiba lépnek. Zetelakán sajnos egyelőre teremhiánnyal küzdünk, emiatt ideiglenesen felfüggesztettük az aktivitást, ahogy Szentegyházán is kisebb gondjaink vannak, ami kihatott a gyerekek létszámára. Sajnos, hiszen sok ügyes képességű gyerek van ott. Remélhetőleg ezeket a problémákat idén megoldjuk.

– Esetleges létszámnövelésben gondolkodtak már?

– Mi mindig is nyitottak vagyunk, nálunk olyan nincs, hogy valakit eltanácsolunk, mindig is tárt karokkal és nagy szeretettel várjuk azokat a gyerekeket, akik meg szeretnék ismerni ennek a sportágnak a csínját-bínját. Lányokkal is foglalkozunk már, Katona tanítja őket, közel tucatnyi 7–8 éves kislánnyal dolgozik. Az a legfontosabb számunkra, hogy központjaink működjenek, ha leálltak, újraindítsuk őket és egészségesek legyenek a gyerekek. Célunk pedig továbbra is az, hogy birkózóink országos bajnoki aranyakat nyerjenek, jussanak be a válogatottba, majd kerüljenek ki a világversenyekre.

– A birkózást mennyire befolyásolta, hogy veszélybe került az olimpiai szereplése, majd végül megmenekült?

– A birkózás győzelmét, hogy megmaradt ott, ahol a helye, óriási sikerként és nagy reklámként lehet elkönyvelni. Amúgy nemcsak a súlykategóriákban, hanem a szabályzatban is változtatások történtek, így látványosabb lett a birkózás. A súlycsoportok megváltoztatása minket nem befolyásol annyira, mivel alkalmazkodunk ezekhez, nálunk nem ritka az, ha öt kilót kell fogyni egy verseny előtt. Ez a kiforrott, felnőtt birkózóknál fog számítani, mivel nyolc helyett hat súlycsoport lett a nőknél, a kötött- és szabadfogású kategóriákban egyaránt. Így megerősödik a mezőny, az olimpia pedig nagyon erős lesz, ahová nem hiszem, hogy oda tudunk érni. Jelenleg az országban három-négy olyan birkózó van, aki esetleg eljuthat az olimpiai selejtezőre, László Szabolcs valószínűleg nem vállalja. Túl fiatalok, túl kicsik vagyunk még ehhez.

– Úgy tűnik, hamarosan megoldódik a teremgondjuk.

– Így van, 2013 őszén elkezdték az alap kiöntését, már látom a falakat. Örömmel és megnyugvással tölt el, hogy hamarosan megkapjuk azt a helyet, amely megilleti ezt a sportot Székelyudvarhelyen.

– Kik foglalkoznak jelenleg a gyerekekkel?

– Elsősorban a korondi Lőrincz Márton Sportegyesületet kell említenem, ahol Józsa Gábor és Balázs Imre edzi a gyerekeket, Farkaslakán Simó László, Szentegyházán Varga Levente oktatja őket, nálunk a gyerekeknek Katona László tanítja a birkózás ábécéjét és szeretetét, neki sokat segít Berci bácsi, azaz a korábbi jeles birkózó, Kis Albert. Amikor pedig itthon van László Szabolcs vagy Sebestyén Csaba, akkor természetesen ők is besegítenek.

– Tavaly ősszel az a hír jelent meg, hogy hamarosan felnőtt, A divíziós csapata lehet Székelyudvarhelynek.

– Ez így van, de egyelőre nem látok nagy esélyt arra, hogy hamarosan létrejöjjön ez, mivel sok pénzbe kerül. Ez a kérdés jelenleg nem aktuális.

– Tavaly Székelyudvarhelyen rendezték a kadét korosztály csapatdöntőjét. Milyen kapcsolatot ápolnak az országos birkózószövetséggel?

– A birkózószövetséggel nagyon jó, szinte már baráti a kapcsolatunk, sportdiplomáciai szinten nagyon jól állunk. Amúgy ha elkészül a birkózóterem, akkor van esély rá, hogy egy regionális birkózóközpontot hozzunk ott létre, ezt a szövetség anyagilag is támogatná.

– Akkor egyelőre maradjunk kicsik, s álmodjunk nagyokat?

– Álmodni muszáj! Ha nincsenek nagy álmaink, akkor a kicsiket sem fogjuk elérni. Reméljük, minél több jó sportolót kinevelünk, minél többel megszerettetjük a sportot, és elcsaljuk a számítógép mellől, bevonjuk az egészséges testmozgás vérkeringésébe, s ha eredményesek is, akkor az még nagyobb büszkeség lesz nekünk és városunknak is.