2011. február 15., kedd

Mióta csak tudom, örökké dolgoztam becsülettel. Miután elhagytam a nyugdíjkorhatárt, nyugdíjba jöttem. Megbecsült ember voltam úgy a régi rendszerben, mint utána is. Majd átestem egy komoly szívműtéten, melyet nem Bécsben, hanem itthon hajtottak végre, hála F. doktor úrnak. A két lábamat bokától ágyékig felvágták, mivel a műtéthez szükség volt az erekre. Közben cukorbeteg lettem, majd Parkinszont kaptam, lassan teljesen magatehetetlenné váltam. A meglévő törvények értelmében gondozóra szorultam. Amíg tudott a férjem látott el, de egészségi állapota miatt már ő sem tudja megtenni. Éppen ezért külső segítségre vagyok utalva. Persze természetesen nem ingyen, hiszen kapok gondozói pénzt – nem sokat – de pótolva meg tudom oldani a gondozást. Azaz meg tudnám, ha rendszeresen kapnám. Van úgy, hogy négy hónapon keresztül nem jön gondozói segély. Jelen esetben még decemberre sem jött meg. Vajon ez így jól van? Gondolom, ki ezt kéne rendezze, rendszeresen megkapja a bérét. Én kérném, ne feledje, hogy ön is ember. Szálljon kissé magába, gondolja magát az én helyzetembe, teljesen kiszolgáltatva úgy éjjel, mint nappal. Kérem az Istent, hogy senki ne kerüljön ilyen kiszolgáltatott helyzetbe. Nehogy az legyen a kifogás, hogy nincs pénz, mert sok más haszontalan dologra kerül, csak jól meg kell magyarázni. Meg kell próbálni ott takarékoskodni, ahol lehet, de nem azokat sújtani, akik anélkül is sorsvertek.
Egy sorsvert beteg

Nem kóborkutya-szimpátiáról, hanem állat-szimpátiáról van szó. Az állat tudatlan teremtmény, nem lehet „elvárni” tőle, hogy gondolkodjon kit támadjon meg, ha őriz egy területet az a dolga, hogy támadjon. És milyen hivatalos ügyet intéz valaki a hátsó bejáraton át? Végülis, elvonatkoztatva a bukaresti sztoritól, és egyáltalán a kutyáktól: a „magyar emberes” megjegyzésem hosszú-hosszú időn keresztül épülő vélemény volt, olvasva a „panasz-szekciót”. De elnézést, ha valaki magára vette, nem személyeskedésnek szántam, csak retorikus kérdéseknek.
Névtelen

Nyomtatásban megjelent a Vásárhelyi Hírlap 2011. február 15-ei számában.

Véleményét elküldheti SMS-ben, a +40-0745-116.615-es telefonszámra vagy e-mail-en a hirlap@vasarhelyi-hirlap.ro címre.

Azokat az SMS-eket jelentetjük meg, esetenként rövidítve, amelyek közölhető nyel­ven íródtak, személyiségijogokat nem sértenek, a köz figyelmére érdemesek. Szerkesztőségünk nem vállal felelősséget az üzenetek tartalmáért, a küldők telefonszámát nem jegyezzük.