Vác rejtélyes múmiái Csíkszeredában

Nem egyszerűen csak múmiákat, hanem 17. századi életsorsokat ismerhetünk meg

Az előzményekről Gyarmati Zsolt múzeumigazgató megjegyezte, ismét egy értékorientált projektet valósítanak meg, a Magyar Természettudományi Múzeum egy újabb rangos partnernek számít. Az intézmény a körülbelül tízmillió darabot számláló gyűjteményével Európa egyik legkorszerűbb múzeuma, melynek modern részlegét 1996-ban adták át.

„Arra gondoltunk, hogy a természettudományi múzeumtól valami újat tudunk hozni, elkanyarodunk a festészettől, de olyan témát ragadunk meg, ami látványilag és tartalmilag is érdekes, valamint fel tud emelkedni az eddigi kiállításaink szintjére. Több témát ajánlottak, de úgy véltük, hogy számunkra ez a legmegfelelőbb” – indokolta a választást Gyarmati Zsolt.

A kiállításnak volt előzménye: a Rejtélyek, sorsok, múmiák című tárlatot elsőként Budapesten láthatták 2006-ban, azóta ebben a formában ez a kiállítás nem nyílt meg. Fontosságát mi sem bizonyítja jobban, minthogy bizonyos részeit Európában (Németország, Olaszország) és az Egyesült Államokban is bemutatták.

„Tizennégy múmiát hozattunk el a Mikó-várba, de megelőlegezném, hogy a kiállítás nem pusztán múmiákról szól. Alapvetően ez egy interdiszciplináris tárlat, az antropológia, orvostudomány, társadalomtörténet, néprajztudományok határmezsgyéjén helyezkedik el. Mindegyik ág megvizsgálta a saját módszereivel a múmiákat. A történészek például megvizsgálták, hogy az illető személyek kik voltak és milyen írásbeli feljegyzések maradtak fenn róluk. Gyakorlatilag a magyar kisváros, Vác 18. századi polgári életébe nyerünk betekintést, de egyházi életébe is, hisz néhány egyházi személy is van az elhunytak között. Az antropológusok, vegyészek, orvosok természetesen DNS-, illetve röntgenvizsgálatokat végeztek. Kiderítették ezekből, hogy milyen betegségekben haltak meg ezek a néhai váci polgárok, milyen életmódot éltek, mivel táplálkoztak stb.” – emelte ki Gyarmati Zsolt.

Ezúttal is, a kiállítás jobb megértése érdekében, bevetnek korszerű eszközöket, érintőképernyős lexikonok, kis dokumentumfilmek, vetített képek teszik emberközelibbé a nem mindennapi tárlatot.

A váci kripta rejtélye

A leletegyüttes felfedezése egy szerencsés véletlennek köszönhető. 1994-ben, a Fehérek templomának felújítása során egy rég elfeledett kriptára bukkantak, amely zsúfolásig tele volt gazdagon díszített koporsókkal. A csaknem kétszáz éve bolygatatlan koporsókban 265, halotti ruhába öltöztetett személyt találtak.

A kriptát 1729-1731 között építették, amely közel másfél évszázadon keresztül szolgált temetkezési helyként. A lejáratot 1838-ban befalazták, majd lassanként a kripta létezése is homályba veszett. A nem mindennapi leletegyüttes feltárását a váci Tragor Ignác Múzeum munkatársai igazságügyi antropológus segítségével végezték. A halotti rítus tárgyait a Tragor Ignác Múzeum őrzi, az emberi maradványok a Váci Püspökség nemes hozzájárulásával a Magyar Természettudományi Múzeum Embertani Tárába kerültek.