Önkéntes száműzetés címmel Sarány István újságírónak jelent meg egy interjúkötete a Pallas-Akadémia Könyvkiadónál, melyben azokkal a székelyföldi személyiségekkel, pedagógusokkal, alkotókkal, kutatókkal beszélgetett, akik azon iparkodnak, hogy a térség peremvidékből központtá váljon.
2011. november 03., 17:072011. november 03., 17:07
2011. november 03., 18:562011. november 03., 18:56
– Nem tartja egy kicsit túlzásnak a könyv címét?
– Ezt a kérdést már több ismerősöm is feltette, de nem tartom túl keménynek címet. Tudomásul kell venni, hogy habár Székelyföld számunkra – úgymond – a világ közepe, ha gazdasági, vagy kulturális szempontokat veszünk figyelembe, peremvidéknek számít. Ezen a helyzeten kell változtatnunk. Ezt csak úgy lehet megtenni, ha már szembesültünk a ténnyel, hogy peremvidéken élünk. Különben, már 1902-ben a tusnádi kongresszuson megfogalmazták ezeket az elveket, és azóta Székelyföld fejlesztése állandó téma. Fontos az oktatás, a kultúra fejlesztése, de kellene egy erős gazdasági komponens, mivel igazi fejlődés csak akkor jöhet létre, ha a kettő szervesen kiegészíti egymást.
Az Önkéntes száműzetés címet, amúgy Kelemen József neuropatológustól kölcsönöztem, aki – mint a vele készült interjúban elmondja – amikor otthagyta vásárhelyi orvosi egyetemi központot és Csíkszeredába költözött, úgy gondolta, hogy önkéntes száműzetésbe vonult. Viszont életpályája során bebizonyította, hogy eredményes, nemzetközi szinten is elismert kutatómunkát lehet végezni olyan helyen is, amelyen nincs egyetem és az orvosi kutatómunkának sincs hagyománya. Kelemen József kétszeres Humboldt ösztöndíjas volt Németországban, munkásságát világszinten jegyzik.
Volt, aki zokon vette ezt a címet, mondván, nem érzi úgy, hogy székelyföldi letelepedésével, vagy itthon maradásával száműzetést vállalt volna. Ennek ellenére megtartottam a címet, amivel azt akartam jelezni, hogy vannak olyan emberek, akik művészeti, tudományos alkotómunkát végeznek, vagy minőségi oktatói vagy kutatói tevékenységet próbáltak itt meghonosítani, egy olyan vidéken, ahol ennek nem volt hagyománya.
– Szóval, olyan interjúalanyokat választott, akik valamilyen folyamatot elindítottak, vagy intézményeket alapítottak.
– Pontosan, azokat kerestem fel, akik már valamit letettek az asztalra. Ha sorra vesszük őket, láthatjuk, hogy van köztük társadalomkutató, régész, pedagógus, orvos, és valamennyien olyan eredményeket értek el, melyek bármelyik egyetemi központban megállnák a helyüket. Olyan pályát tudnak maguk mögött, aki bárki számára példa lehetne. Említeném Lászlófy Pál nyugalmazott pedagógust, aki meghatározó személyisége az utóbbi két évtized erdélyi magyar pedagógusi társadalmának, de ott van Botár István régész, aki a térségben folytatott szakszerű ásatások és a középkorkutatás egyik kezdeményezője és még sorolhatnám.
– Újságíróként, hogyan látja ebben a régióban a helyét, szerepét?
– Elsődleges feladatunk a tájékoztatás, ennek a feladatnak próbáltam eleget tenni ezzel az interjúsorozattal is. Érdekessége ennek a könyvnek, hogy a meglévő anyagok többsége nem a Hargita Népében jelent meg, hanem a Brassói Lapokban vagy az Erdélyi Riportban. Az írások zöme abban az időszakban született, amikor éppen kiszorultam a Hargita Népétől és Ambrus Attila a Brassói Lapok főszerkesztője biztosított nekem teret. Sőt, az ő ötlete volt, hogy indítsunk egy interjúsorozatot, amelyben olyan székelyföldi személyiségeket mutassunk be, akiknek a munkássága – ahogy már említettem – a Székelyföld határain is túl mutat. Néhány a témához kötődő írásomat a megyei napilapban, vagy a Székelyföld folyóiratban közölt egykori cikkeimből válogattam, de a könyv kiadását főképp az indokolta, hogy a legtöbb interjú nem jelent meg a székelyföldi sajtóban.
Az újságíró szerepe, szerintem nagyon fontos ebben a régióban – persze nemcsak itt, de talán itt nagyobb jelentőségű, mint a centrumokban –, nyomon kell követni a szakmai berkekben zajló folyamatokat, és dokumentálni kell ezeket.
Két autó ütközött össze vasárnap a 11-es országúton, Maksa község közelében. A rendőrök vizsgálatai alapján a karambolt szabálytalan előzés okozhatta.
A kormány megszorító intézkedései – sok egyéb mellett – a tanügyet is érzékenyen érintik, és ez alól Székelyföld sem jelent kivételt. Öröm lehet az ürömben, hogy az eredeti elképzelés még súlyosabb következményekkel járt volna.
Nem kell folyton mellette ücsörögni, időnként kavargatni, és mégsem ég oda! Alább a sokácbab-készítés titkaiba avatjuk be az olvasót, miközben a csernátoni Haszmann Pál Múzeum a héten megnyílt kiállításaiba is betekintést nyerünk.
Március óta döcög az új számlázási program a Hydrokovnál – korábban Közüzemek Rt. –, a hibák miatt sokan késve kapják a számlát, továbbá jelenleg a honlapjuk sem működik megfelelően. A szolgáltató szerint őszre stabilizálódhat a helyzet.
Egyre nagyobb terhet ró az árkosi községvezetésre a medvék jelenléte. A vadak már korábban is megközelítették a települést, de számuk egyre aggasztóbb: május közepe óta már öt medvét kellett elszállítani.
A hűvös, esős május sok gólyafióka életét követelte, a sokak által csodált madaraknak azonban az utóbbi időben tapasztalt tartós szárazság és a szeles idő sem kedvezett. Háromszéken idén már több gólyát is mentettek a civilek.
Sürgős pénzátutalásra kérte egy állítólagos kolléga két Sepsiszentgyörgyi áruház alkamazottait: szolgálati telefonjukon utasította őket arra, hogy tegyék letétbe a pénzt egy bankautomatába. Bevált a trükkje, jelentős pénzösszeget lopott el.
Elsőfokú (sárga jelzésű) árvízvédelmi készültséget rendelt el pénteken az Országos Hidrológiai és Vízgazdálkodási Intézet (INHGA) több folyóra.
Különleges esemény előzte meg a SepsiClassic komolyzenei fesztivál nyitónapját: negyven lelkes kerékpáros gyűlt össze és vonult végig a város utcáin klasszikus dallamok kíséretében. A stílusos kezdést kulturális és zenei programsorozat követi.
Jelentős gazdasági bűncselekmény gyanújával nyomoz a Kovászna megyei ügyészség. Hétfőn több házkutatást is végrehajtottak, amelyek során okiratokat és informatikai eszközöket foglaltak le.
szóljon hozzá!