Rejtőről csak az animáció nyelvén érdemes

Dr. Mélykuti Ferenc Imre vezető konzul, Varsányi Ferenc filmrendező, illetve dr. Szakács Ferenc Sándor

Dr. Mélykúti Ferenc Imre vezető konzul ígérete szerint az intézmény szándéka, hogy több magyar filmet és filmest hozzon el Csíkba, Székelyföldre. A kezdeményezést örömmel fogadta házigazdai minőségében dr. Szakács Ferenc Sándor, a Jakab Antal Tanulmányi Ház igazgatója.

Varsányi beszámolt a nagy tervéről, hogy Rejtő Jenőről egy nagy dokumentumfilmet szándékszik készíteni. Már három évvel ezelőtt hozzáfogott, csakhogy éppen akkor kezdődött a gazdasági válság, az anyaországban összeomlott a filmtámogatási rendszer, amely most kezd lábra állni. Az eredeti tervekhez képest így egy 27 perces alkotás készült a Duna TV és a Petőfi Irodalmi Múzeum közreműködésével. A Volt egyszer egy regényhős, akit P. Howardnak hívtak című alkotást műfajilag animációs, dokumentarista legendáriumként határozta meg.

Animációs film azért, mert Rejtő Jenő figurái nagyon karakteresek, könnyebb ezeket karikírozni, megrajzolni, mint alakítani. Az olvasók körében a Jókai Mór népszerűségével vetekedő Rejtő alkotta figurák nagyon élénken kirajzolódnak a képzeletben, így hitelesebb volt, ha animációs eszközökkel létrehozott Tuskó Hopkins és Csülök eleveníti fel a P. Howard barátjukról szóló történeteket. Másfelől a zseniális író életéről is rendkívül keveset tudunk.

Az életrajzát már több éve kutató Varsányi például megjegyezte, hogy Rejtő nagy valószínűséggel nem is szolgált a francia idegenlégóban. A nagy fantáziával rendelkező író a marseille-i korcsmákban beszélgetett légiósokkal, és a kézelőjére jegyzetelt, ezekből a történetekből készültek a légiós regények. Mégis ezek a fiktív történetek hitelesnek tűnnek, az író ugyanis rengeteget dokumentálódott különböző könyvtárakban azokról a településekről, ahol a légiósok szolgáltak, alaposan ismerte a harci egységek felszereltségét, taktikáit. Igaz, hogy huszonöt éves koráig rengeteget utazott, de mégis, a légiós történetek, avagy Piszkos Fred és Fülig Jimmy kalandozásai legtöbbször olyan helyszíneken zajlottak, ahol ő sohasem járt.

Rejtő élete és utóélete legendákkal „terhes”. Annyit tudunk róla, hogy 1905-ben született Budapesten, eredetileg Reich Jenő néven, egy zsidó család harmadik gyermekeként. Kamaszkorában megismerkedett Rózsa Jenő profi ökölvívóval, akinek hatására bokszolóként is próbált érvényesülni, de végül lemondott erről a pályáról. Már az iskolában bizonyította nonkonformizmusát, ki is csapták a kereskedelmiből, amikor – állítólag antiszemita megjegyzései miatt – az egyik tanárát bántalmazta. Ezután Rákosi Szidi színésziskolájába iratkozott, de nem volt eléggé tehetséges, ezért inkább statisztaszerepeket kapott. Mikor egyik előadáson „sebesültszállítóként” leejtette Törzs Jenő színészt, távoznia kellett. Tizenkilenc évesen Heltai Jenő és Márton Miksa ajánlólevelével Berlinbe ment, ott próbálta a színészmesterséget megtanulni, de kevés sikerrel járt, és kifogyva pénzéből, ekkor kezdődött két évig tartó kalandos utazása.

Hamburgban próbálkozott dokkmunkásként, majd Svájcban házalt kézimunkákkal. Ezenkívül Prágában és Bécsben is megfordult. „Kábelt raktam a Fleischmarkton és lapátoltam havat kiskabátban, szakadt talpú cipőben, harmincnyolc fokos lázzal a harmincfokos hidegben, a többiekhez viszonyítva aránylag egészségesen és jól öltözötten” – írja magáról, de utazásainak legtöbb részletei a ködbe vesznek.

Végül a „kaland” további része Budapesten folytatódik, Rejtő egyfelől gyermekkori barátjával, Nádasdi Lászlóval azóta örökzölddé vált bohózatokat, színpadi kabarékat, operettszövegeket ír, ugyanakkor „megszületik” P. Howard is (Rejtő egyik álneve), aki – az utólag Thuróczy Gergely irodalomtörténész által cáfolt – legenda szerint kézirataival fizet. Az igazság, hogy Rejtő rengeteget dolgozik, de kifolyik a keze közül a pénz, mivel, akárcsak egyes regényhősei, szenvedélyes kártyajátékos. Ritter Aladár (1903-1993), Rejtő egykori barátja így cáfolta a kéziratfizetés legendáját: „Müller úr, a Nova kiadója nem is bajlódott volna azzal, hogy sorokat fizessen, vagy oldalakat. Emlékezésem szerint Müller úr – bármilyen szőrösszívűnek gondolják – felfedezte Rejtőt, és viszonylag jól fizette. Az persze megtörtént, hogy a kéziratot részletekben ’szállította’ a szerző, és ilyenkor előlegeket kapott”, de az, hogy „a főpincérnek tíz sort adott, a trafikosnak ötöt, a szabójának tizenkét gépelt oldalt”, nem igaz.

Mégis, ha Rejtő személyét szeretnénk megfogni, könnyebb ha P. Howard felől közelítünk – véli a filmrendező, mert ha csak pusztán a néhány, biztosan ismert tényre alapozunk, nem tudjuk a megfelelőképpen jellemezni. „Rejtő élete tele van rejtéllyel, ezért tűnt a legjobb megoldásnak, ha elkészítjük róla a saját olvasatunkat, és hogy az irodalomtörténészek ne kössenek bele, elneveztük legendáriumnak” – összegzett Varsányi. 

A dokumentumfilmet a Duna TV szokta közvetíteni szinte havi rendszerességgel (egy részletet láthatnak belőle itt), de Varsányi Ferenc nem mondott le a nagyobb film tervéről sem. Rejtő élete – vélekedése szerint – még nincs eléggé feldolgozva. Habár az eredetileg kizárólag ponyvaregény-íróként kezelt alkotót a kortárs szépirodalmi kánonok is védelmükbe veszik, a nagyon egyszerű, de rendkívül tanulságos szófordulatokat gyártó zseni még nem foglalhatja el az őt megillető helyet a köztudatban. Varsányi igazi Rejtő-imádó, egyik álma, megfilmesíteni a legnépszerűbb regényeit, de nem csak magyar nyelven, hanem angolul is.

Varsányi Ferenc rendező, forgatókönyvíró, producer

A 70-es évek közepe óta rendez és ír forgatókönyveket. Kezdetben csak animációs filmeket készített, később élőcselekményes és élő, valamint animáció kombinációjában alkotott több mint száz filmet. Jelenleg az egyetlen Emmy-díjjal kitüntetett (ezt a díjat a televíziós produkciók Oscar-díjának is szokták nevezni, rangját tekintve, a harmadik legfontosabb filmes kitüntetésnek számít) magyar alkotó.